Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Szakirodalmi hivatkozások

A 2.1.1. részben a szó meghatározásaihoz Lyons (1968), McArthur (1996) és Kiefer (1993a, 1998), a fonológiai szóhoz Vogel (1989) munkáit használtuk. A 2.1.2.-ben Bloomfield (1933:158, 178), Antal (1961:91), Antal (1964:103) és Lyons (1968:194skk) szolgált a szómeghatározás forrásául. A szó két kritériuma Lyons (1968:202)-tól származik. A (6)-ban alkalmazott eljárást Antal (1961:91) alkalmazta elsőként a ragok és a névutók szétválasztása céljára. Újabb keletű használatához l. Kiefer (1997b, 1998), Kenesei (1998). Képzőkre Kiefer (1997b) alkalmazta, de mint a szövegben is említjük, csak az egyik irányban. A félszóteszt fonológiai határát l. Booij (1985)-ben. Az ellipszis általános tulajdonságait Bánréti (1992) tárgyalja. A „klitikumos csoport” bemutatása Nespor és Vogel (1986) és Vogel (1989) munkáiban található. A viszonyszó, segédszó, álszó terminusokat l. Berrár (1982), Rácz (1985), Keszler (1995) munkáiban. A fiktív tövekről l. T. Somogyi (1987), a kétféle morfológiáról Bloomfield (1933:224sk) nyomán Aronoff (1994) írt. A különféle nyelvi elemek toldalékolhatóságához l. Kálmán és Prószéky (1985).

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave