Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Nem ikes igék

Az igei hangkivető tövek viselkedése első látásra a névszói mintát követi. Először a nem ikes igéket vizsgáljuk meg, ezek többségének a töve önállóan megjelenhet (azaz szabad tövek). Az I. toldalékosztály—ahogyan a névszói töveket bemutató (33) táblázatban—itt is a kiváltó toldalékokat jelenti, amelyek között inflexiós és derivációs toldalékok egyaránt szerepelnek. Hasonlóan a II. osztály (a nem kiváltó toldalékok) között is szerepel igerag és képző (a II.A és II.B csoport megkülönböztetéséről később). Az egyedi viselkedésű toldalékokat az alábbi táblázat külön oszlopként tartalmazza, ezek a tárgyas ragozásban szerepet játszó definitumjelölő (def), és a múlt idő jele. Ezeknek a toldalékoknak (és mellettük az -(o)l, -sz E/2 indefinit személyjelölőnek) és egyes képzőknek (mint az -(o)gat gyakorító) két alakjuk van (bár ez utóbbi alak itt csak ritkán jelenik meg, pl. söpröget, de hajolgat). A -tat faktitív és az -at kauzatív morfémát két külön morfémaként elemezzük, mivel a toldalékolt alakok jelentése eltérő (vö. forgat és forogtat). A két toldalék között jelentős fonológiai eltérés is lehet; hogy melyik járul a tőhöz, egy eset kivételével kizárólag a tő hangalakjától függ. Ami azonban ennél is meglepőbb, ezeknek a toldalékoknak az allomorfjai más-más osztályhoz tartoznak: az egyik kiváltó toldalék (pl. múlt -ott, a tárgyas -i, illetve a személyrag -ol), a másik változat nem-kiváltó (pl. -t, -ja, illetve -sz). A definitumjelölőnél ezt a táblázat azonos sorába írt, vastag vonallal keretezett részek mutatják (abban az esetben, ha az adott tőosztályban nincs a megfelelő osztályba tartozó alak, ezt üres kerettel jelöltük). Ha a múlt idő jele után nem áll más morféma (azaz végmorféma), akkor a tővégi mássalhangzótól függ a toldalék kiválasztása, ha azonban utána más morféma következik, akkor a kiváltó osztályból átsorolódik a II. osztályba (ezt is vastag keret mutatja).

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave