Összefoglalva: a II.A és II.B típusú toldalékolás szempontjából az igék között 5 típust különböztethetünk meg, ennek az öt típusnak azonban a fonológiai ábrázolásban 3 tőosztály felel meg: (i) CVC-tövek, (ii) CC-tövek, melyek végén a mássalhangzók kóda-kormányzási tartományt alkotnak, (iii) CC-tövek, melyek végén nincs kóda-kormányzás. Ez utóbbinak két csoportja van: (α) azok az igék, melyek tövét a szótár nem tartalmazza, és (β) azok, melyek töve szótári tő. Az előbbihez tartozik a defektívnek hívott (α1) csoport, melyekben a mássalhangzók minősége miatt nem lehet kóda-kormányzás, és az ikes hangkivetők (α2), melyekben a kóda-kormányzás a szótárban nincs adva (akkor sem, ha lehetne). Ezeket a szótár nem tartalmazza, csak toldalékolt alakjaikban állhatnak. Azonban a hangkivető ikes igéknek van egy olyan szótári tövük is, amely nem ikes (és így a morfológiai kényszer miatt általában nem jelenhet meg), amelyet a szótár tőként (és így alapalakként) tartalmaz (β1). Egy ikes hangkivető ige (α2) (ikes) alapalakja általában megkapható a (β1) alapalakból, csupán az -ik I. típusú toldalékkal kell ellátni. Az ikes sz-d(-v)-töveknél azonban különböző I. típusú alakokat találunk (pl. (α): mosakszik/mosakszom—(β1): mosakodik/mosakodom), melyek közül az utóbbi nem hangkivető. A hangkivető nem ikesek (β2) alapalakja pedig mindig a tőalak. Az alábbiakban összefoglaltuk a tőtípusokat, és megadtuk azt az eszközt, amely az üres V-pozíciók megjelenését meghatározza (a tartományvégi kormányzást sehol nem írtuk ki; a következő rövidítéseket használtuk: a.k.: alapos kormányzás, kóda-k.: kóda-kormányzás, kezdet-i.: kezdet-integritási elv, kóda-i.: kóda-integritási elv). Ez utóbbi elveket csak akkor szerepeltettük, ha az alapos kormányzásnak a tartományvégi üres V-ből kiinduló, jobbról balra történő szukcesszív alkalmazását módosítja.