Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A felső magánhangzós rövidülés elemzése

A felső magánhangzók tőbelseji rövidülése az alsó magánhangzók rövidülésénél ingatagabb. A jelenség mennyiségileg (az érintett tövek számát tekintve) és pozicionálisan (az érintett tövek mind egyszótagosak) is korlátozott. Ezenkívül a rövidülő és nem rövidülő alakok közötti határvonal sok esetben nem világos. A helyesíráshoz legközelebb eső nyelvváltozat (a művelt nyelvváltozat, „rádiónyelv”) a felső magánhangzók esetében is az alsó magánhangzók tőbelseji rövidülésének szabályosságait követi. Ebben a nyelvváltozatban léteznek rövidülő és nem rövidülő magánhangzójú tövek. Nem tapasztalunk rövidülést abban az esetben, ha az I. típusú toldalék előtt középső magánhangzó áll: tüzek, de bűzök; urak, de húrok; vizek (nyílt e), de ízek (zárt ë). A kötőhang alsó volta így szükséges feltétele a rövidülésnek; csak ezek a tövek—az ún. nyitótövek—lehetnek rövidülők. Mivel igetövek után alsó magánhangzó nem lehet kötőhangzó (azaz nincs igei nyitótő), ezért igéknél nincs szisztematikus tőbelseji rövidülés. A tő nyitótő volta azonban szükséges, de nem elégséges feltétele ebben a nyelvváltozatban a rövidülésnek, ahogyan az alsó magánhangzós tövek esetén sem. Vannak olyan nyitótövek, melyek után a kötőhang alsó nyelvállású, a magánhangzó azonban nem rövidül. Az alábbi példák a fenti megfigyeléseket összegzik.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave