Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az általános birtoklásjelölő (ÁBJ)

A nem nyitó tövek birtokos alakjai—ahogyan ezt korábban bemutattuk—a nyitótövekhez képest bonyolultabb sémát mutatnak. Egyrészt az egyes számú nem 3. személyű alakokban a tő és a személyjelölő között nem nyílt epentetikus magánhangzó jelenhet meg (pl. lapom, lapod, lapotok); ezzel itt részletesen nem foglalkozunk. Másrészt az egyes számú 3. személyű és valamennyi többes számú alakban a tő után a -(j)a általános birtoklásjelölő kötelezően megjelenik (lapja, lapjuk, lapjaim stb.). Az ÁBJ morféma magánhangzójának a viselkedése teljesen azonos a nyitótővégi üres V-pozíciójával, T/3.-ban egy lebegő elem tölti be (lapjuk); E/3.-ban és többes számban egy epentetikus a tölti be (lapja, lapjai); E/3.-ban más toldalék előtt nyúlik (mely az E/3. személyjelölő V-pozíciójának köszönhető: lapját). Így az elemzés is az előzőeknek megfelelő lesz. Ezt az elemzést támogatja, hogy az ÁBJ inflexiós morféma, mely morfémák—ahogy azt a korábbi összefoglalásban láttuk—a tővel együtt mindig nyitóként viselkednek. Az alábbiak összefoglalják a fenti alakok elemzését, a nyitótövek elemzéseivel párhuzamosan.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave