Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


-(V)s

Ezt a képzőt melléknevek és főnevek képzésére használjuk. A melléknévképzőt találjuk meg az alábbi származékokban: +s, föld+es, cukr+os, szegedi+es, városi+as. Esetleg az -Ós képző is szételemezhető a melléknévi igenév -Ó képzőjére és az -s melléknévképzőre: harap+ó+s, ropog+ó+s, csíp+ő+s, fél+ő+s. Az alábbiakban még visszatérünk arra a kérdésre, hogy ez a szételemzés indokolt-e. Főnévképzőként találkozunk a -(V)s képzővel például a hajó+s, bolt+os, fazek+as, gyümölcs+ös származékokban. Az egyik legfontosabb kérdés annak az eldöntése, hogy egy vagy több képzővel van-e dolgunk. Ha két képző különböző szintaktikai kategóriához tartozik, és ezért a képzés kimenete két különböző szófajú szó, akkor két különböző képzővel kell számolnunk. Ha azonban ebben az esetben a két képző között rendszerszerű összefüggést találunk, például úgy, hogy az egyik képzővel létrejött X szófajú szónak mindig megfelel a másik képzővel képzett Y szófajú szó, akkor elképzelhető, hogy az előbbi eset az utóbbiból konverziós szabállyal levezethető. Ha ilyen összefüggés nincsen, akkor két különálló homonim képzőt kell feltételeznünk. Másrészt az azonos szófajúság önmagában még nem garantálja azt, hogy ugyanazzal a képzővel van dolgunk. A kérdést ebben az esetben a jelentéstani viszonyok döntik el. Termékeny képzés esetében ugyanis a képzett szó jelentésének levezethetőnek kell lennie az alapszó és a képző jelentéséből. A kérdés tehát az, hogy ha melléknévből, melléknévi igenévből és főnévből képzünk melléknevet a -(V)s képzővel, tulajdonítható-e ennek a képzőnek olyan jelentés, amely a derivátumok jelentésének levezetését lehetővé teszi. Ha nemleges a válasz, akkor valószínűleg több homonim képzőt kell feltennünk. Az -Ós és az -Ó+s típusú elemzés közti választást is lényegében ez dönti el.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave