Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


A válaszok kimerítősége: Az „Említsd mindet!” és az „Említs legalább egyet!”

Visszatérve most már a (9)–(8) alkotta diskurzushoz, azt mondhatjuk, hogy (8) a (9) alatti kérdésre túl informatív választ ad. (9) eldöntendő, és nem kiegészítendő kérdés: ebben az értelemben tekinhetjük (8)-at túl informatívnak. Ennek megfelelően (8) fókuszára vonatkoztatva (9) jelentésének nem is lehet része a kimerítőség követelménye. Viszont nem egyértelmű, hogy a beszélő mire módosította az Épp Tárgyalt Kérdést, amikor a (8) állítást teszi. Egyrészt lehetséges, hogy a (9)–(8) alkotta párbeszédben a válaszoló az ÉTK-t az eldöntendő kérdést hallva „Említs legalább egyet!” típusú kérdésre változtatta, amely informatívabb választ igényel, mint amilyet maga az explicit kérdés.1 Ez magyarázatát nyújtja annak, hogy (8) ebben a kontextusban miért lehet nem kimerítő olvasatú annak ellenére, hogy a beszélő nyilvánvalóan tudja, hogy a (8)-ban kifejezettnél erősebb alternatív propozíciók igazak-e vagy hamisak. Másrészt, ahogy említettük, ugyanebben a kontextusban (8)-at lehet kimerítő válaszként is értelmezni. A fent vázolt keretek között ez nem meglepő, hiszen a válaszadó (9) elhangzásakor a mögöttes ÉTK-t nem csak „Említs legalább egyet!” típusú, hanem normál, „Említsd mindet!” típusú kérdésre is módosíthatja.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave