Polner Ödön (1865–1961) a polgári közjogtudomány – alkotmányjog-tudomány – meghatározó jelentőségű képviselői közé tartozott. Az evangélikus Polner család gyökerei a Pozsony megyei Modorig nyúlnak vissza, míg a szintén evangélikus anyai ág, a Bock család a Szepességből származott. Polner Ödön azonban már a Békés megyei Békéscsabán született. Középiskolai tanulmányait a budapesti evangélikus gimnáziumban folytatta, majd – miután egy ideig a mérnöki pályával kacérkodott – a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára iratkozott be. Az egyetemi tanulmányok végeztével rövid ideig a budapesti törvényszék joggyakornokaként működött, majd az Igazságügyi Minisztériumban helyezkedett el. Két évtizedes közszolgálatát 1914-ben a Közjogi Ügyosztály főnökeként fejezte be. Hivatali teendői révén több fontos közjogi vonatkozású törvény kodifikációs munkálataiból vette ki a részét (lásd pl. a közigazgatási bíróság hatáskörének kiegészítéséről szóló 1907. évi LX. törvénycikket, a véderőről szóló 1912. évi XXX. törvénycikket, a hadiszolgáltatásokról szóló 1912. évi LXVIII. törvénycikket, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913. évi XIV. törvénycikket). Tudományos pályafutása a közszolgálatban töltött évtizedek alatt bontakozott ki. Ebben az időszakban érdeklődésének középpontjában a Magyarország és Ausztria között fennálló alkotmányjogi kapcsolat elemzése, a végrehajtó hatalom alkotmányos helyzetének értékelése, a parlamenti jog tárgyalása, továbbá az országgyűlési választójog szabályozásával összefüggő kérdések álltak. Kutatási eredményeit átfogó tanulmányokban, illetve önálló kötetekben jelentette meg, amelyek közül a Magyarország és Ausztria közjogi viszonya történeti kifejlődésében és jelen alakjában, A közös ügyek, valamint a Tanulmányok a magyar parlamenti jog köréből, valamint A választói jog mivolta, továbbá A végrehajtó hatalom a magyar alkotmányban című munkákat emelhetnénk ki.