Zsoldos Ignác a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt az első olyan magyar jogtudós, aki közigazgatással, azon belül is helyi igazgatással (valamint rendészeti igazgatással) érdemben foglalkozó tudományművelőnek tekinthető. A református vallású Zsoldos 1803. július 24-én, Pápán (Veszprém vármegye) született, és 1885. szeptember 24-én Veszprémben hunyt el. Szerteágazó tehetségű jogtudóst tisztelhetünk benne (mint említettük, a hazai közigazgatási jog egyik korai megalapozója, de emellett váltó- és csődjogász), aki számos egyéb területtel is foglalkozott a törvénytudományon túl, mind elméletben (fordítástudomány, latin filológia, pszichológia), mind a gyakorlat terén (rajzolás, festészet, kalligráfia, pecsétnyomó-metszés, tánc, zongorázás). A jogi munkák írásához a kellő alapot gyakorlati pályája adta. Volt szolgabíró, főszolgabíró, táblabíró, vármegyei főjegyző, felsőbírósági bíró. Felsőbírósági pályájának állomásai: legfelsőbb semmítőszéki udvari tanácsos, hétszemélyes táblai tanácselnök, kúriai legfőbb ítélőszéki tanácselnök. Édesapja Zsoldos János, Veszprém vármegye első kinevezett tiszti főorvosa volt, aki számos dietetikai mű szerzőjeként is ismeretes. Az atya maga is tudománykedvelő és tudományművelő ember volt, a lázat csillapító kinin olcsóbb szerekkel történő helyettesítésében ért el eredményeket. Anyja Eöry Terézia, Eöry János megyei főbíró és Torkos Julianna leánya.