A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja Marosvásárhelyen született 1832. április 4-én. Jó nevű ügyvéd család (édesapja: köpeczi Deák Ferenc királyi táblai ügyvéd, édesanyja: Csesztvei Miske Anna) sarjaként kezdte meg iskolai tanulmányait szülővárosában, ahol az evangélikus református gimnáziumba járt. Fiatalon, 17 évesen szakította meg tanulmányait, hogy részt vehessen a szabadságharcban. Futártiszti szolgálatot teljesített 1849-ben. A szabadságharc bukása után visszatért a református kollégiumba, hogy bölcsészetet hallgasson, ám 1852-ben a Török–Gálffy-féle összeesküvésben való feltételezett részvétele miatt letartoztatták, és 12 évi, előzetes kegyelem miatt 5 évi várfogságra ítélték. Az ítéletig Erdélyben, majd a már kiszabott büntetés alapján Josefstadtban letöltött további 3 évi börtön egész életre szóló nyomot hagyott egészségi állapotában. 1857-ben közkegyelemben részesült. Édesapja anyagi nehézségeire tekintettel nem folytatta megkezdett tanulmányait, hanem nevelői állást vállalt, többek között gróf Bethlen János fiai mellett. A Kolozsváron 1861-ben újonnan szervezett jogakadémiára beiratkozott, majd egy évvel később már Pesten folytatta jogi tanulmányait, amit 1865-ben fejezett be sikeresen. Közben rendszeresen jelentek meg elbeszélései (korabeli elnevezéssel: beszélyek), melyeket 1861-ben már kötet formájában is kiadott. E népszerű novelláskötet oly divatossá vált, főleg erdélyi olvasótáborában, hogy 1864- ben új kiadást is megért. Deák Farkas ugyancsak kipróbálta magát a költészet és a színdarab írás területén, és még operaszöveget is írt. Élete során 14 színdarabot fordított magyarra, és az 1870-es években a Nemzeti Színház drámabírálói bizottság tagjaként is szerepet vállalt a kultúra igazgatásában.