Az is retrográd lépés volt, hogy az Alaptörvény – településnagyságtól függetlenül, főszabályként – törölte az alapjogok közül a települési önkormányzatok önállóságát, és ebből következően a tulajdonhoz való jogát is (5.2.).6 A várható, esetleges ellenállást – egyéb eszközök mellett7 – a kormány azzal tartotta kordában, hogy beígérte a GDP közel 5%-ának megfelelő, kétharmadrészben devizában denominált önkormányzati adósság átvállalását. Végül ez ennél kevesebbe, csak a GDP 4,2%-ába került.8,9 A 2011–2014 között négy ütemben, szándékosan csepegtetett módon végrehajtott szerződésátvállalás összesen 1345 Mrd Ft-tal javította több mint 1900 település pozícióját, illetve ugyanennyivel rontotta a központi költségvetését. Az államháztartás összesített mérlegeit – amelyeket Brüsszel árgus szemekkel figyelt – ez a változás nem érintette,10 mint ahogyan az sem, hogy 2017-től az önkormányzatok számlavezetése is az Államkincstárhoz került.11 2020 decemberében a kormány – a koronavírus-járvány miatti vészhelyzetre hivatkozva – 2021-re vonatkozóan elvonta az önkormányzatok gépjárműadó-beszedési jogát, s ezzel egyszerre megtiltotta új adók bevezetését, illetve az érvényes adókulcsok emelését. A nagyobb önkormányzatok gyorsan romló pénzügyi helyzete egyszerre vált az államosítás okává és okozatává. Jó példa erre az állami támogatással megépült szombathelyi Haladás stadion esete. Miután a stadionnak alig volt bevétele, az államnak nemigen volt más választása, mint a stadion és a működtető egyesület kártérítés nélküli államosítása 2021 elején. Így került a 2017-ben 16 Mrd Ft költséggel elkészült sportlétesítmény a Nemzeti Sportközponthoz.

2020 őszén a kormány – minden koncepcionális előkészítés és vita nélkül – az országot négy, később öt gazdaságfejlesztési zónára osztotta (Dél-alföldi, Dél-dunántúli, Északnyugat-magyarországi, Északkelet-magyarországi, Közép-magyarországi), és ezek élére kormánybiztosokat nevezett ki.12 Ám végül ez az ötlet a gyakorlatban elhalt. 2023 őszén újabb centralizációs lépés történt. Az Országgyűlés döntésével minden olyan beruházást állami építési beruházásnak minősítettek, amelynek előkészítése és/vagy megvalósítása legalább 50%-ban központi költségvetési (azaz hazai állami költségvetési) vagy európai uniós forrásból történik – vagyis a települési önkormányzatok elvesztették a kontrollt a náluk folyó beruházások felett.

A politizáló hazai közvéleménynek szinte fel sem tűnt, hogy az Orbán-rezsim az EU-s támogatásokat is centralizálta, a települési önkormányzatoknak szinte semmi beleszólást nem biztosított a döntéshozatalba.13 Ehhez képest kisebb jelentőségű változást jelentett – de az érintett önkormányzatok számára fontos volt –, hogy 2020 áprilisában egy kormányrendelet a kormánynak jogot adott különleges gazdasági övezetek kijelölésére, miáltal az ott beszedett helyi iparűzési adó (HIPA) nem a települési önkormányzatot, hanem a központi költségvetést illeti.14 Pár héttel később pedig olyan törvényjavaslat került a parlament elé, amely az összes „különleges gazdasági övezet” irányítását elvette a városi önkormányzatoktól és ezzel a (kizárólag fideszes többségű) megyei önkormányzatot ruházta fel.

Különösen sokat vesztett a főváros – azon túlmenően is, ami minden települési önkormányzatot érintett. A települési önkormányzatok a következő területeket veszítették el:

Ami a köznevelést illeti, először is az történt, hogy az Országgyűlés 2013. január 1-től – a bölcsődék21 és az óvodai nevelés kivételével – a köznevelést állami feladattá nyilvánította,22 majd 2016. december 24-ig fokozatosan átvette az általános- és középiskolákat – több mint 3 ezer intézményt. Az iskolák irányítását 58 tankerületbe szervezték át. Először az állam csak az iskolafenntartói szerepet vette át bizonyos településéken, másutt az iskola működtetője az önkormányzat maradt. Az iskolaépületek tulajdonjogát az önkormányzatok általában megtarthatták – az állam csak használja azokat. 2017 szeptemberétől az állam mindenütt átvette a működtetői szerepet, méghozzá egy olyan diszkriminatív paragrafus alapján, amely a települési önkormányzatokat elvi éllel kizárta az iskolák fenntartóinak és működtetőinek köréből. Bár az ingatlanok továbbra is az önkormányzatoknál maradtak, ez a tulajdonjog korlátozott lett: a település az épületet vagy a telket nem adhatja el, nem adhatja bérbe és nem alapíthat rá jelzálogot. Ennek a „félig-meddig” államosított ingatlanállománynak a becsült ingatlanpiaci értéke 2141 Mrd Ft volt 2019-ben.23

Ebből a helyzetből az önkormányzatok egy része úgy próbált menekülni, hogy az iskoláit még az átcsoportosítás előtt egyházi fenntartásba adta számítva arra, hogy ezt a fajta ellenállást a kormányzat ideológiai megfontolásokból nem is bánja (10.7.4.). A tanulók száma alapján arányosítva az egyházi tulajdonú köznevelési intézmények épületállománya mintegy 500 Mrd Ft-ra becsülhető, amelynek fele a 2010–2020-as évtized fordulóján alakult ki – azaz az épületeket lényegében átadták az egyházaknak vagy állami pénzből építették fel őket.

Több mint ezer szakképző iskolát 44 szakképzési centrumba vontak össze. Egy kézbe vonták össze az egykori gyermeküdültetéssel foglalkozó táborok irányítását is. 2015-ben már 40 ingatlan ingyenes kezelésére kapott törvényi felhatalmazást a 100%-os állami tulajdonban álló Erzsébet Vagyonkezelő Kft.24

Kihasználva a megváltozott parlamenti erőviszonyokat az Orbán-kormányok tetszésük szerint válogattak az önkormányzatok egyéb vagyonából is. A megyei önkormányzatoktól összesen 475 oktatási, 132 szociális és ifjúságvédelmi, 74 közművelődési és 25 egyéb intézmény, gazdasági társaság, alapítvány működtetését vette át az állam.25 Ennek a politikának a mentén az állam 2012. január 1-től átvette a tűzoltóságokat, 2013. január 1-i dátummal pedig elvette az egészségügyi intézményeket, a gyermekvédelmi szakellátó intézményeket,26 a fogyatékosokat, szenvedélybetegeket és pszichiátriai betegeket ellátó otthonokat és egy sor gazdasági vállalkozást is.27 2023. július 1-én a védőnői hálózatot is elvették az önkormányzatoktól.28 A fenyegetés szintjén előkerült az a lehetőség, hogy a kormány átveszi az összes megyei jogú város közösségi közlekedési cégét.29 Ez 2024-ig nem történt meg, azt pedig a közvélemény észre sem vette, amikor a 2018-as választások előtt pár hónappal a kormány – pontosabban a Magyar Közút Nonprofit Zrt. – átvette az 1100 km hosszú, külterületi kerékpárutak üzemeltetését. Mindezekhez képest csak szépségflastrom volt, hogy az MNV Zrt. 2010–2014 között kb. 50 Mrd Ft értékben, ingyenesen ingatlanokat adott át az ezt kérvényező kisebb vidéki önkormányzatoknak30 (11.2.).

A Budapest által tulajdonolt BKV-tól a kormányzat 2016 végén a nyereséget termelő agglomerációs buszüzletágat vette el (ezt a 100%-ban állami Volánbusz-cégcsoport kapta meg), majd 2017-től a kormány a MÁV-nak adta ált a HÉV-vonalakat működtető céget is.31 Más területeken – így például a szemétszállítás piacán – az átszervezések szándékoltan arra irányultak, hogy a főváros kevesebb forráshoz jusson saját tulajdonú vállalatain keresztül. 2013 elejével került át több ezer fizetős parkoló üzemeltetése is a fővárostól a kerületekhez, amivel Budapest évente tízmilliárdos bevételtől esett el.

Az Országgyűlés 2015 novemberében döntött arról, hogy a kéményseprés is kerüljön ki az önkormányzatok településüzemeltetési feladatai közül, és azt az állam közfeladatként, térítésmentesen lássa el (ez is a rezsicsökkentési kampány része volt). Az önkormányzatok dönthettek: továbbra is vállalják a feladatellátást vagy átadják azt a katasztrófavédelemnek. Ahol ezt a feladatot az önkormányzatok nem vállalták, ott felbonthatták a kéményseprő vállalkozóval kötött szerződést; ezeken a településeken 2016 második félévétől a katasztrófavédelem vette át a kéményseprést. A lépés hatására sok vállalkozó tönkrement.32 A kabinet az átalakítást azzal indokolta, hogy nagy különbségek alakultak ki a szolgáltatás színvonalában, rendszerességében és árában, és helyenként ellátási zavarok is jelentkeztek azért, mert az önkormányzatok teljes egészében magáncégekre bízták ezt a feladatot. Ezért a lakossági kéményseprést közszolgáltatássá alakították, így akár a katasztrófavédelem, akár az önkormányzat végzi a szolgáltatást, az előzetes írásbeli értesítés szerinti első és második időpontban térítésmentes lett az ellenőrzés.33 2021 tavaszáig a főváros ellenállt – magánál tartotta a feladatot –, de azután a sorozatos költségvetési megszorítások miatt végül átadta a feladatot az államnak.34 Összességében a 2009-es 480 Mrd Ft-os szinthez képest 2016-ra Budapest bevételei (nominális értékben) 228 Mrd Ft-ra, vagyis kevesebb, mint felére csökkentek.35

Annak már inkább szimbolikus jelentősége volt, hogy a fővárostól a kormány kártalanítás nélkül einstandolta36