A technológiai jellegű kockázaton belül kiemelhető az ún. operatív (működési) kockázat. Az önvezető járművek rendkívül komplex eszközökkel és szoftverrel vannak felszerelve, érzékeny szenzorok és összetett algoritmusok felelnek a jármű problémamentes működéséért. Azonban a potenciális programhibákat vagy meghibásodásokat kockázatként kell azonosítanunk, hiszen ezek komoly hatással lehetnek az önvezető járművekre és az adott közlekedési szituáció további résztvevőire is (Yan et al., 2016; Yeomans, 2014). Baleseti és egészségügyi kockázat is megjelenik, hiszen a közlekedés során utasként vagy járókelőként is szenvedhetünk balesetet, ebből fakadóan pedig (tárgyi vagy személyi) sérülések történhetnek (Yeomans, 2014). Mivel az önvezető jármű bizonyos rendszerei által elektromágneses sugárzásnak is ki vannak téve az utasok, így az önvezető járművek tervezésekor ezen egészségügyi szempontokat is figyelembe kell venni (Fleetwood, 2017, Trappl, 2016). A technológiával kapcsolatban számtalan biztonsági kockázat is kiemelt tényezővé válik. A digitális technológiák folyamatos terjedésével párhuzamosan ugyanis kiberbiztonsági és adatvédelmi kérdések is felmerülnek. Az önvezető járműveket akár flottaként, akár magántulajdonként értelmezzük, megkerülhetetlen, hogy azok olyan védelmi technológiákkal legyenek felruházva, melyek megvédik az utast és környezetét a hackertámadásokkal (pl. személyes adatok ellopása), a terrortámadásokkal vagy éppen a kiberterrorizmussal (pl. egy teljes önvezető flotta leállítása) szemben (Schoettle–Sivak, 2014a; Yan et al., 2016; Yeomans, 2014).

A technológiai kockázatokhoz szorosan kapcsolódnak a környezeti hatások is. Az éghajlati kockázat arra hívja fel a figyelmet, hogy az önvezető járművek gyártóinak megoldást kell találniuk a szélsőséges vagy a szenzorok hatékonyságát befolyásoló időjárás-tényezők (pl. eső, hóvihar, homokvihar) esetére is, annak érdekében, hogy a jármű e körülmények között is képes legyen a biztonságos működésre (Yeomans, 2014). Emellett az önvezető járműveknek fenntarthatósági szempontoknak is meg kell felelniük, tehát tervezésükkor figyelembe kell venni környezetterhelési szempontokat is (Barcham, 2014; Schreurs–Steuwer, 2016). Ezek a tényezők természetesen összekapcsolódnak a technológiai és a kormányzati kockázatokkal is.

Az iparági kockázatokon belül munkaerőpiaci, gazdasági, bizalmi és fogyasztói kockázat jelenhet meg. Az önvezető járművek piaci bevezetése ugyanis minden olyan foglalkozást érinteni fog, melyhez sofőr vagy járművezető szükséges, mindemellett a változás az autóvezető tanfolyamokat szolgáltató vállalatokra is kiterjedhet (CGPS, 2017). Csak az Amerikai Egyesült Államokban több mint 4 millió olyan munkahely van, melyek valamilyen vezetéssel kapcsolatos beosztáshoz köthetők, és így nyílt kockázatnak vannak kitéve az önvezető járművek potenciális elterjedése által (CGPS, 2017). Újabb kutatások becslései szerint az adott szimulációs forgatókönyv beteljesülésétől függően az USA-beli munkaerőpiacról 1,3–2,3 millió, vezetéshez kapcsolódó munkahely tűnhet el egy 30 éves periódus alatt (Groshen et al., 2018). További kérdés, hogy vajon milyen tovagyűrűző gazdasági hatásai lesznek az önvezető járművek piaci bevezetésének. Megéri-e majd a vállalatoknak az önvezető járművek fejlesztése és karbantartása hosszú távon, megfizethető lesz-e a technológia a fogyasztók számára, mely szektorok lesznek a legkomolyabban érintettek? Mindemellett fontos kérdés még az is, hogy milyen hosszú lesz egy adott önvezető modell termékéletciklusa (Clements–Kockelman, 2017, Winkle, 2016). Ezeket jelentősen befolyásolja a bizalmi kockázat, mely szerint, ha balesetek történnek vagy hibák merülnek fel az önvezető technológiák kapcsán, akkor nagyban sérülhet a gyártó vállalat hírneve, illetve a fogyasztók is egyre növekvő fenntartásokkal kezelhetik magát az önvezető technológiát (Yeomans, 2014). A fogyasztók oldaláról további kockázat, hogy a tesztfázis alatt és a piaci bevezetéskor a technológiának milyen fogadtatása lesz és milyen ütemben fog elterjedni (Corwin et al., 2016).

Az azonosított kockázatok közül az egyik leghangsúlyosabb az etikai kockázat, hiszen az egyik legfontosabb kérdés, hogy az önvezető jármű rendszere hogyan fog reagálni balesetgyanús szituáció esetén (Blyth et al., 2015; Bonnefon et al., 2016, Poszler, 2023).1 Fontos látni azt, hogy a veszélyhelyzetre nem maga az önvezető jármű fog megoldást nyújtani, hanem az önvezető járművet működtető, emberek által megírt algoritmusok (Bonnefon et al., 2016; Lin, 2016; Yeomans, 2014). A megvizsgálandó főbb forgatókönyvek önmagukban is elképesztően bonyolult kérdéseket vetnek fel, a szcenáriók egyedi alkotóelemei pedig szinte végtelen lehetőséget nyújtanak az etikai vonatkozású dilemmák tárgyalására, mely mérnöki, jogi, közgazdasági, filozófiai, informatikai területeket egyaránt érint. E kérdés pedig még hangsúlyosabb abból a szempontból, hogy össztársadalmi szinten képtelenség konszenzusra jutni abban, hogy mi tekinthető bizonyos (veszély)szituációk kívánatos vagy nemkívánatos kimenetelének (Holstein, 2017).

A fenti tényezőket áttekintve belátható, hogy a kormányzati kockázatok is kiemelt fontosságúak. Egyrészt az önvezető járművek világszintű elterjedése esetén a szükséges digitális (pl. az adatáramlás folyamatosságát és a vezeték nélküli technológiák működését biztosító háttér) és fizikai infrastruktúra (pl. megfelelő minőségű utak és szükséges városszerkezeti átalakulások) megléte elengedhetetlen (hálózati és infrastrukturális kockázat) (ITF, 2015). Másrészt a kormányoknak az önvezető járművek gyártásához és működtetéséhez kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket illetően átfogó jogi szabályozásra kell felkészülniük (ITF, 2015; Yeomans, 2014), beleértve azt is, hogy egy-egy baleset esetén ki viseli a felelősséget (jogi és szabályozási kockázat).

Egyértelműen kirajzolódik tehát, hogy komplex kérdéskörrel van dolgunk. Az érme egyik oldalán globális szinten óriási várakozások övezik az önvezető járművek forgalomban történő megjelenését és a köz számára elérhetővé tételét, ugyanakkor automatikusan figyelmet kell szentelnünk a várható pozitívumok és lehetőségek mellett a várható negatívumok és kihívások területére is. Ennek kezelésére adhat választ a felelősségteljes innováció.