Lukovics Miklós

Az önvezető járművek és a városi társadalom

3.2. A felelősségteljes innováció fogalmi háttere

Meg kell jegyezni, hogy a felelősségteljes kutatás és innováció fogalma rendkívül komplex, leginkább egyfajta gyűjtőfogalomnak tekinthető, amelyet több oldalról megközelítve értelmeznek és definiálnak (Buzás–Lukovics, 2015). Az elmúlt években többféle tudományos definíció jött létre, amelyek rámutatnak a koncepció főbb aspektusára (3.1. táblázat). A fogalom széleskörűen értelmezhető, azonban a tudományos közösség (Owen et al., 2012; Sutcliffe, 2013, Buzás–Lukovics, 2015), valamint az Európai Unió is egyre inkább Von Schomberg (2013, 60. o.) definíciójára támaszkodik: „transzparens és interaktív folyamat, amelyben a társadalmi szereplők és az innovátorok kölcsönös felelősséget vállalnak az innovációs folyamat és eredményei etikai elfogadhatósága, fenntarthatósága és társadalmi kívánatossága iránt (annak érdekében, hogy a tudományos és technológiai fejlődés beépülhessen a társadalomba).”

Ennek értelmében az innováció akkor lehet felelősségteljes, ha az innovációs folyamat során figyelembe veszik a társadalmi, környezeti és etikai szempontokat is, vagyis, ha az innováció társadalmi igényeken alapszik, és az érintettek minél szélesebb körét bevonják az innovációs folyamatba (Forsberg et al., 2015). A koncepció kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az esetlegesen felmerülő környezeti, társadalmi és etikai kockázatok ellen preventív intézkedéseket lehessen tenni.

Egy tömörebb meghatározást kínál Jack Stilgoe, Richard Owen és Phil Macnaghten, akik szerint a felelősségteljes innováció elkötelezettség a jövő felé a tudomány és az innováció jelenbeli, kollektív gondozása által (Stilgoe et al., 2013).

Pavie és Carthy (2014) kiemelte, hogy a felelősségteljes innováció egy startégiai eszközként is szolgálhat, amely során a felelősségteljes gondolkodás a K+F+I folyamatokban történő integrálása történik meg, annak érdekében, hogy olyan eljárások és végtermékek jöhessenek létre, amelyek kiemelten kezelik a társadalmi és környezeti szempontokat is (Nádas, 2018).

A felelősségteljes kutatás és innováció középpontjában a közjó érdekében végzett kutatás áll, kettős céllal: egyrészt az innovációs folyamat során minimalizáljuk az esetlegesen jelentkező negatív következményeket, másrészt pedig a közjót szolgálja a kutatás eredménye, tehát valós társadalmi igényekre reflektál (Iatridis–Schroeder, 2015). A felelősségteljes kutatás és innováció kiemelten kezeli a társadalom és az innovációban részt vevő szereplők közötti együttműködést. Ezt szemlélteti a „jobb innováció a jobb társadalomért” szlogen (Fisher et al., 2006), amely arra utal, hogy az innováció környezete megváltozott, így a társadalmi értékek, társadalmilag elfogadott innovációs outputok még inkább előtérbe kerülnek. A felelősségteljes kutatás és innováció megpróbálja feltárni, hogy milyen attitűdök mentén végzik a kutatók munkájukat, és arra keresi a választ, hogyan lehetne tudatosabb döntéseket hozni a kutatási tevékenység során (Lukovics–Fisher, 2017).

3.1. táblázat. A felelősségteljes innováció fogalmi megközelítései

Von Schomberg (2013)	Sutcliffe (2013)	Chorus–Van Wee –Zwart (2012)	EC (2011)	Tihon–Ingham (2011)	Rip (2005)	Owen et al. (2012)
A felelősségteljes innováció egy transzparens és interaktív folyamat, amelyben a társadalmi szereplők és az innovátorok kölcsönös felelősséget vállalnak az innovációs folyamat és eredményei etikai elfogadhatósága, fenntarthatósága és társadalmi kívánatossága iránt (annak érdekében, hogy a tudományos és technológiai fejlődés beépülhessen a társadalomba)	A felelősségteljes kutatás és innováció tudatos figyelem a kutatáson, illetve az innováció termékein társadalmi és környezeti hasznok elérése érdekében. A társadalom következetes, folyamatos bevonása az innovációs folyamat elejétől a végéig, beleértve a nagyközönséget és a nem állami szerveket, akik tisztában vannak a közjó értékeivel. A társadalmi, etikai és környezeti, technikai, illetve kereskedelmi hatások, kockázatok és lehetőségek hatékony felmérése a jelenben és a jövőben egyaránt. Olyan innováció, ahol a felügyeleti intézkedések alkalmasabbak a problémák és lehetőségek előrejelzésére és kezelésére, továbbá amelyek alkalmasak a változó tudáshoz és környezethez alkalmazkodni és arra gyorsan reagálni. Olyan innováció, ahol a nyitottság és az átláthatóság az kutatás és az innovációs folyamat szerves része.	A felelősségteljes innováció egy olyan folyamat, mely az innováció előállításának és használatának akaratlan mellékhatásait minimalizálja, továbbá beépíti a társadalmi, környezeti és etikai szempontokat az innovációs folyamatba.	A felelősségteljes kutatás és innováció elkötelezett a különböző jövőképek teljes spektrumát figyelembe vevő társadalmi igények kielégítéséhez, illetve a K+F folyamat és eredmények etikai, társadalmi, környezeti és egyéb gazdasági hatásainak figyelembe vételéhez; biztonságos, etikus, fenntartható, intenzív, inkluzív és versenyképes módon éri el a társadalmi célokat és értékeket; bevon minden társadalmi szereplőt, közös (európai) értékeken alapul, elszámoltatható és átlátható, továbbá tudományos kiválóságon és multidiszci-plinaritáson alapul.	A felelősségteljes (termék)innovációs stratégia a társadalmi és környezeti megfontolások önkéntes integrálását jelenti új termékek kifejlesztésébe, gyártásába, piacra juttatásába, ezek mögöttes folyamataiba és a stakeholderekkel való kapcsolatokba, mely plusz (gazdasági és egyéb) teljesítményhez vezet, illetve anélkül biztosítja a jelenlegi igények kielégítését, hogy korlátozná a jövő generációit saját igényeik kielégítésében.	A felelősségteljes innováció olyan innovációs tevékenységre utal, melyben figyelembe veszik a társadalmi szempontokat, a kívánatosságot és az elfogadást.	A felelősségteljes innováció elkötelezettség a jövő felé a tudomány és az innováció jelenbeli, kollektív gondozása által.

Forrás: Von Schomberg, 2013; Sutcliffe, 2013; Chorus–Van Wee–Zwart, 2012; EC 2011; Tihon–Ingham, 2011; Rip, 2005; Owen et al., 2012 alapján saját szerkesztés

Megjegyzés: A táblázatban vastag betűs kiemelés jelzi azon elemeket, amelyek minden szerző megközelítésében előfordulnak, dőlt betűs kiemelés pedig azokat, amelyek fontosságát legalább két szerző hangsúlyozza.

A felelősségteljes innováció gondolatköre mint az innovációnak egy újfajta megközelítése nem arra utal, hogy korábban nem fordítottak volna figyelmet a kutatások eredményének hatására, és felelőtlenek lettek volna az innovátorok, csupán kiemeli, hogy az innováció egyénekre, társadalomra és környezetre gyakorolt negatív hatásait a gazdasági érdekek és a profitszerzés érdekében nem olyan nagy hangsúllyal vették figyelembe (Blok–Lemmens, 2015). Az RRI koncepciójában a felelősséget az innováció eszméinek kiterjesztéseként értelmezhetjük, amikor is a felelősségteljes innováció az innováció és az érdekelt felek bevonásának összességeként értelmezhető, az etikai és társadalmi vonatkozások figyelembevételével (Blok–Lemmens, 2015).

A felelősségteljes innováció gondolatkörének elméleti háttere egyre inkább letisztult, a további kísérletek a gyakorlatba való integrálást igyekeznek megvalósítani (Buzás–Lukovics, 2015). Ennek érdekében az Európai Bizottság hat olyan kulcselemet (RRI Keys) határoz meg, amelyek az RRI gyakorlati bevezetésének, keretrendszerének tekinthetőek (EC, 2014):

Társadalom bevonása (public engagement): A társadalom minél szélesebb körének bevonása az innovációs folyamatokba nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy minél szélesebb körben elfogadott innovációs eredmény születhessen a közös együttműködés eredményeként. Az együttműködés által lehetővé válik hatékonyabb megoldások kidolgozása a társadalmunkat érintő aktuális problémákra.
Nemek közötti egyenlőség (gender equality): Az élet számos területén alulreprezentáltak a nők a férfiakkal szemben. A fő cél, hogy a nők is megkaphassák azokat az esélyeket, amit a férfiak. Ugyanez igaz a tudományos életre vonatkozóan is. Az Európai Bizottság javaslata alapján a nemek közötti egyenlőséget mint az RRI kulcselemét a kutatás és innováció területén is kiemelten kell kezelni.
Tudományos nevelés (science education): Fontos a kreativitás fiatalok körében történő kibontakoztatása, a kíváncsiság felkeltése, valamint a kutatói pálya minél népszerűbbé tétele a fiatal generációk körében.
Etika (ethics): Az etikus magatartás, az alapvető emberi jogok és etikai standardok betartása már a különböző definíciókban is kiemelkedő jelentőségű. Ez az RRI-kulcselem egyrészt a kutatás integritását hangsúlyozza, és azon kutatások megakadályozását célozza, amelyek etikai szempontból elfogadhatatlanok. Másrészt pedig a tudományt szeretné a társdalomhoz közelebb hozni, így az etika mint kulcselem a kutatási és innovációs eredmények társadalmi jelentőségének és elfogadhatóságának növelésére irányul.
Nyílt hozzáférés (open access): Célja, hogy minél szélesebb réteg számára elérhetővé kell tenni a kutatási és innovációs eredményeket. Ez a kulcselem az érdekeltek és a társadalom tagjainak szélesebb körű bevonását célozza azáltal, hogy az érintett felek több információ birtokába juthatnak az adott kutatással vagy innovációval kapcsolatban.
Kormányzás, irányítás (governance): A szabályozási környezet hatással lehet az innovációs eredményekre, valamint befolyásolhatja a felelősségteljes innováció alkalmazását is.

Ehhez szorosan kapcsolódik az Egyesült Királyságban Jack Stilgoe, Richard Owen és Phil Macnaghten által kifejlesztett keretrendszer, mely négy alapvető dimenzióra épül: előrelátás, reflexivitás, befogadás és reagálás. Ezek a dimenziók az RRI megközelítésének alappilléreivé váltak, és gyakorlati alkalmazásukat is tesztelték különböző kutatási projektekben (Stilgoe et al., 2013).

Előrelátás (anticipation): Az anticipáció lényege, hogy szisztematikusan átgondoljuk egy innováció lehetséges közvetlen és közvetett hatásait. A figyelem különösen a potenciálisan káros hatásokra irányul, de az anticipáció hasznosan kiterjeszthető a kedvező hatásokra és következményekre is mind a társadalom egészére nézve (például nem várt felhasználások és előnyök), mind az innovátor számára (például nem várt piaci rések). A cél az, hogy azonosítsuk a lehetséges kimeneteleket, miközben megkülönböztetjük, hogy „mi ismert, mi valószínű, mi elképzelhető és mi lehetséges”.
Reflexivitás: Míg az anticipáció az innovációk külső következményeinek értékeléséről szól, a reflexivitás az innovátor személyes álláspontjára, nézőpontjára és viselkedésére összpontosít. Arra irányul, hogy tisztázza és kritikusan megvizsgálja az innovációval és annak lehetséges következményeivel kapcsolatos kognitív és normatív kereteit, beleértve feltételezéseit, tudásbázisát, esetleges elfogultságait, értékeit és motivációit (miért vállalkozik az innovációra). A cél természetesen annak meghatározása, hogy léteznek-e életképes alternatív keretek, amelyek alapján az innováció – normatív és kognitív szempontból egyaránt – újragondolható, újratervezhető vagy valamilyen más módon módosítható (beleértve az innováció megvalósítására szánt folyamatokat és módszereket).
Tanácskozás: Lényege a szélesebb nyilvánosság bevonása az innovációs folyamatba, beleértve annak irányáról és céljairól való közös gondolkodást. Ebben az összefüggésben a „szélesebb nyilvánosság” különösen az átlagpolgárokra és olyan érdekelt csoportokra utal, amelyek nem hagyományos, már megszokott „stakeholderek”. Ezek a „nem hagyományos” csoportok például civil szervezetek lehetnek, amelyek az innovációval vagy az innovációs folyamattal (pl. az alkalmazott módszerekkel) érintett emberi és nem emberi entitásokat képviselhetik, szemben a „hagyományos” stakeholdercsoportokkal, mint például a szervezett üzleti szféra, a munkavállalók vagy a szakmák.
Reagálóképesség: A fent említett dimenziók gyakorlati megvalósítását értjük alatta. Célja a K+F+I tevékenységek folyamatainak és eredményeinek javítása, vagyis olyan reakciók kiváltása, amelyek az új meglátásokra válaszolnak. Természetesen nem garantálható, hogy valóban történik reagálás: az, hogy értelmes módon válaszolnak-e az új meglátásokra, végső soron választás kérdése.

A technológiai fejlődés várható hatásaira és az ehhez kapcsolódó gazdasági etikára vonatkozó szakirodalmi megközelítések rendkívül széles körűek és sok esetben ellentétes álláspontot képviselnek. Bár a közgazdaságtan tudománya a morálfilozófia egyik ágaként kezdte klasszikus pályafutását, ahogy a modellek és a matematizálás előtérbe kerültek, és teret nyert a Homo oeconomicus felfogásmód, úgy az etikai megfontolások teljesen kiszorultak belőle (Blommestein, 2006; Hausman et al., 2016; Kargol-Wasiluk et al.; 2018). Számos neves közgazdász tett azonban kísérletet arra, hogy a moralitást visszahozza a közgazdasági modellekbe, és a Homo oeconomicus helyett a Homo moralis legyen a kiindulópont (Harsányi, 1977; Sen, 1993; Davis, 2018).

Ezen – egymásnak sokszor ellentmondó – megközelítések is rávilágítanak a téma komplexitására. Abban azonban talán egyetértenek, hogy az innovációhoz olykor olyan, előre nem látható kockázatok és bizonytalanság is párosulhatnak, amelyek hosszú távon negatív hatást hordozhatnak magukban (Buzás–Lukovics, 2015).

Az önvezető járművek és a városi társadalom

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 154 2

Gazdaság

Az önvezető járművek elterjedése új kihívások elé állítja a városokat. A technológia ígéretes, de a sikeres integráció nemcsak műszaki kérdés: kulcsszerep jut a városi döntéshozóknak és az érintett közösségeknek is. E monográfia a felelősségteljes innováció szemléletében vizsgálja, hogyan készülhetnek fel a városok az önvezető járművek érkezésére. Interdiszciplináris kutatásra építve mutatja be a városi lakosság és az önkormányzatok attitűdjeit, kockázatérzékelését és elvárásait. A kötet nem csupán a jelenlegi állapotot tárja fel, hanem gyakorlati keretrendszert is kínál a városi önvezetőjármű-felkészültség növelésére. Hasznos olvasmány kutatók, szakpolitikusok, városfejlesztők és mindazok számára, akik tenni szeretnének a technológiai átmenet társadalmilag elfogadott és sikeres megvalósításáért.

Hivatkozás: https://mersz.hu/lukovics-az-onvezeto-jarmuvek-es-a-varosi-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero