Lukovics Miklós

Az önvezető járművek és a városi társadalom


6.1. Bevezetés

A neurotudományok fejlődésével olyan képalkotó módszerek váltak elérhetővé, amelyek képesek ábrázolni a különböző agyi aktivitásokat: PET (pozitronemissziós tompgráfia), MEG (magnetoenkefalográfia), fMRI (funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat) EEG (elektroenkefalográfia) (Ramsøy, 2019). Legalább ilyen jól alkalmazhatók továbbá a biometrikus kutatási eszközök is, mint a szemmozgáskövetés (ET – Eye Tracking), a szívritumus megfigyelése (HRPM – Heart Rate Per Minute) vagy az elektrodermális aktivitás mérése (EDA – Electrodermal Activity) (Ramsøy, 2019). A PET, MEG és fMRI rendkívül precíz helymeghatározással, valós időben mutatja az agyi aktivitást. Társadalomtudományi kutatásokban történő alkalmazásuknak azonban gátat szab a helyhez kötöttség, a magas bérleti díj, illetve hogy orvosdiagnosztikai használatuk előnyt élvez (Lee et al., 2017).
A modern, nagy felbontású, hordozható EEG-készülékek ezzel szemben kis méretűek és könnyedén szállíthatóak, áruk pedig jelentősen kedvezőbb. Az EEG nem invazív mérési módja az agy elektromos aktivitásának (Costa et al., 2015).
Szemmozgáskövetés segítségével figyelemmel kísérhetjük a szem fixációit (egy pontra fókuszáló tekintet), azok irányának és sorrendjének alakulását, gyakoriságát és időtartamát (Atalay et al., 2012). Lehetőséget kínál továbbá azoknak a területeknek a meghatározására, amelyeket az alany hosszasan megfigyel, továbbá a pislogások száma is rögzíthető. Mindezt a szemmozgáskövetőn elhelyezett infravörös kamera (leköveti magát a szemmozgást), illetve egy kiegészítő kamera (az alany által megfigyelt külvilág rögzítéséért felel) teszi lehető (Clark et al. 2018).
Lee és Yang (2020) tanulmányukban szimulált körülmények között EEG-vizsgálatot végeztek annak felderítésére, hogy milyen jelzés a legmegfelelőbb az önvezető járművek részéről azon esetekben, amikor a vezetőnek vissza kell venni az irányítást az autonóm rendszertől. Park (2018) EEG-t használt az önvezető járműbe vetett bizalom alakulásának megfigyelésére. Van der Heiden és szerzőtársai (2018) EEG segítségével a különböző gyakorisággal bemutatott hanghatásokkal kapcsolatos érzékenységet vizsgálták három szituáció során (egy helyben állva, vezetés közben, önvezető utazás közben). Cisler és szerzőtársai (2019) EEG-, ET-, EDA- és HRPM-eszközök segítségével arra mutattak rá, hogy a járművezető állapotát figyelő rendszerek nagyon hasznosak a balesetmegelőzésben. Stephenson és szerzőtársai (2020) idős személyek reakcióit mérték szemmozgáskövetés segítségével önvezető járműben történő utazásban közben.
Mindezekből következően reális esély mutatkozott arra, hogy a technológiaelfogadást kiterjeszthessük fiziológiai felmérések eredményeinek integrálásával.

Az önvezető járművek és a városi társadalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 154 2

Az önvezető járművek elterjedése új kihívások elé állítja a városokat. A technológia ígéretes, de a sikeres integráció nemcsak műszaki kérdés: kulcsszerep jut a városi döntéshozóknak és az érintett közösségeknek is. E monográfia a felelősségteljes innováció szemléletében vizsgálja, hogyan készülhetnek fel a városok az önvezető járművek érkezésére. Interdiszciplináris kutatásra építve mutatja be a városi lakosság és az önkormányzatok attitűdjeit, kockázatérzékelését és elvárásait. A kötet nem csupán a jelenlegi állapotot tárja fel, hanem gyakorlati keretrendszert is kínál a városi önvezetőjármű-felkészültség növelésére. Hasznos olvasmány kutatók, szakpolitikusok, városfejlesztők és mindazok számára, akik tenni szeretnének a technológiai átmenet társadalmilag elfogadott és sikeres megvalósításáért.

Hivatkozás: https://mersz.hu/lukovics-az-onvezeto-jarmuvek-es-a-varosi-tarsadalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave