Lukovics Miklós

Az önvezető járművek és a városi társadalom


7.1. Bevezetés

Az önvezetőjármű-forradalom potenciális előnyei számottevő lehetőségekkel kecsegtetnek a jól felkészült városok számára (Grindsted et al., 2022). Vannak olyan, tudományos modellezésen alapuló szcenáriók, amelyek szerint az önvezető járművek használatának útmegosztáson alapuló elterjedése és új mobilitási rendszerbe illesztése – bizonyos feltételek teljesülése esetén – reális lehetőséget rejt a városi mobilitás jelenlegi problémáinak (dugók, zaj, légszennyezettség, területhasználat, mobilitási stressz stb.) megoldására (Liljamo et al., 2021; Kesselring et al., 2020). Mindezt úgy, hogy a megosztáson alapuló önvezetőjármű-flották kevesebb jármű használatával lesznek képesek ugyanazt a forgalmat mozgatni, mint a saját tulajdonú járművek (Spurling–McMeekin, 2014; Fagnant–Kockelman, 2016), így az új mobilitási rendszer hatására jelentősen csökkenhet a városi közlekedésben részt vevő járművek száma (Alazzawi et al., 2018; Martinez–Viegas, 2017; Overtoom et al., 2020). Más scenáriók szerint az önvezető járművek kontraproduktívvá is válhatnak, és a reményekkel ellentétben akár lassíthatják a városi mobilitást (Overtoom et al., 2020; Alam–Habib, 2018; Zhao–Kockelman, 2018).
Más szerzők kiemelik, hogy az önvezető járművek tömeges elterjedésétől várt előnyök jelentősen befolyásolhatják a városlakók egyéni életvitelét (Threlfall, 2018; Lipson–Kurman, 2016; Litman, 2017; Bezai et al., 2021): a vezetéssel eltöltött órákat termelékeny idővé alakíthatjuk, az emberi tévedésből eredő közúti balesetek száma visszaszorulhat, nőhet a biztonság és a kényelem, és csökkenhet a környezetszennyezés, az üzemanyag-fogyasztás, valamint könnyebbé válhat a fogyatékkal élők és idősek mozgása (Litman, 2017; Bezai et al., 2021; Makahleh et al., 2024). Azonban számtalan városi kihívás is köthető az önvezető technológiákhoz (Threlfall, 2018; Bezai et al., 2021), beleértve a közlekedési rendszer sebezhetővé válását (Alfonso et al., 2018, Atzori et al., 2018), a forgalomszervezést (Straub Schaefer, 2019), a városi költségvetést (Smahó, 2021). Narayanan és társai (2020), DuPuis és társai (2015), Chapin és társai (2016), valamint Fraedrich és társai (2019) kiemelték, hogy a városok területhasználata az egyik legjelentősebb tématerület, amelyre önvezető járművek tömeges városi elterjedése látványos hatással lehet.
Bár az önvezető járművek alkalmazása felé vezető lépések gyorsan haladnak, az áttérés sikerét nagyban meghatározza a befogadó környezet felkészültsége (Prónay et al., 2022; Lukovics et al., 2023). Mindez jelentősen túlmutat a nemzetközi szakirodalomban kutatott technológiai elfogadáson: azt is tudnunk kell, hogy az emberek mennyire fogadnák el az önvezető járművek okozta megváltozott városi életteret (közlekedési rendszer, városkép, területhasználat, gazdaság, környezet stb.).
Különösen keveset tudunk minderről a fiatal lakosság körében, hiszen a kutatások többsége össztársadalmi szinten fogalmaz meg megállapításokat, javaslatokat, noha a fiatalok azok, akik a jövőben a közlekedési szokásaikat fenntarthatóbbá tehetik (Herrenkind et al., 2019a). Korábbi kutatások szerint az önvezető járművek egyik legkoraibb elfogadója a fiatal korosztály (Huang et al., 2022), ők azonban mobilitási attitűdjeik tekintetében eltérő jellemzőket mutatnak az előző generációkhoz képest (Maltese–Zamparini, 2023). Csökken a fiatal felnőttek körében azoknak az aránya, akik rendelkeznek vagy szeretnének rendelkezni gépjárművezetői engedéllyel (Delbosc, 2017; Bayart et al., 2020). Ugyanígy világszerte kimutatható a fiatalabb generációk alacsonyabb hajlandósága a gépkocsi tulajdonlására és/vagy használatára vonatkozóan (Hjorthol, 2016; Verma et al., 2016). Továbbá nagyobb hajlandóságot mutatnak a fenntarthatóbb mobilitási választások megtételére, valamint általában az alternatív közlekedési módok használatára (Groth–Kuhnimhof, 2021, Hunecke et al., 2020). Mivel a mai fiatal generáció a holnap mobilitásának alakítója (Herrenkind et al., 2019b), így különösen indokolt a fiatalok technológiaelfogadásának megértése.
Jelen fejezet célja a fentiekből adódóan annak megismerése, hogy a magyar fiatal városlakók mennyire fogadnák el az önvezető járművek hatására potenciálisan bekövetkező városképi változásokat. Ennek meghatározására neurotudományi módszert alkalmaztunk: szemmozgáskövetés segítségével vizsgáltuk a kutatásba bevont alanyok tudattalan reakcióit, különös tekintettel a fixációk összesített és átlagos hosszára, a fixációk számára, valamint az első fixációig eltelt időre. Mintánk elemszáma 102 fő, ami jelentősen meghaladja ezen vizsgálati típus átlagos mintaelemszámát.

Az önvezető járművek és a városi társadalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 154 2

Az önvezető járművek elterjedése új kihívások elé állítja a városokat. A technológia ígéretes, de a sikeres integráció nemcsak műszaki kérdés: kulcsszerep jut a városi döntéshozóknak és az érintett közösségeknek is. E monográfia a felelősségteljes innováció szemléletében vizsgálja, hogyan készülhetnek fel a városok az önvezető járművek érkezésére. Interdiszciplináris kutatásra építve mutatja be a városi lakosság és az önkormányzatok attitűdjeit, kockázatérzékelését és elvárásait. A kötet nem csupán a jelenlegi állapotot tárja fel, hanem gyakorlati keretrendszert is kínál a városi önvezetőjármű-felkészültség növelésére. Hasznos olvasmány kutatók, szakpolitikusok, városfejlesztők és mindazok számára, akik tenni szeretnének a technológiai átmenet társadalmilag elfogadott és sikeres megvalósításáért.

Hivatkozás: https://mersz.hu/lukovics-az-onvezeto-jarmuvek-es-a-varosi-tarsadalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave