Az eredmények azt mutatják, hogy a városképi preferenciák értékelésében alkalmazott különböző módszerek nagy fokú következetességet mutattak. Az összes metrika – teljes fixációs időtartam, átlagos fixációs időtartam, fixációk száma és az első fixációig eltelt idő – hasonló preferenciákat mutatott a képpárok között. Ez az erős összhang, valamint a résztvevők kérdőívben adott magyarázatai arra utalnak, hogy az észlelt vizuális preferenciák megbízhatóan rögzítésre kerültek mind a szemkamerás mérések, mind a követő visszajelzések révén, tovább erősítve a használt metrikák érvényességét.

A szemkamerás eredményeket részleteiben vizsgálva megállapítható, hogy a fixációk összesített időtartama alapján mindkét nem tekintetében az „utána” képek nyerték el jobban az alanyok tetszését. Emellett az is kiderült, hogy ezen mérőszám alapján a legjobban mindkét nemnek az ötödik képpár „utána” képe tetszett, majd ezt követően a nőknél a hatodik, a férfiaknál pedig a második képpár „utána” képe következett. A legrövidebb összesített fixációs időtartam az ötödik képpár „előtte” képére esett mindkét nem esetében, így azt feltételezhetjük, ez a kép nyerte el legkevésbé mindkét nem tetszését. Mindemellett az is elmondható, hogy a férfiaknál az összesített fixációs időtartamok átlaga majdnem minden esetben magasabb.

A fixációk átlagos hossza alapján azt mondhatjuk, hogy összességében jelen esetben is az „utána” képek nyerték el leginkább az alanyok tetszését. Ha nemekre és képekre bontva vizsgáljuk ezt a mutatót, akkor a férfiaknak az ötödik képpár „utána” képe, míg a nőknek a harmadik képpár „utána” képe tetszett legjobban. Általánosságban az is elmondható, hogy a fixációk átlagos hossza a férfiak esetében magasabb, mint a nőknél.

Az összesített fixációs darabszám megoszlása és a fixációk átlagos száma alapján azt mondhatjuk, hogy összességében leginkább a negyedik, ötödik, nyolcadik és kilencedik képpár „utána” képei nyerték el az alanyok tetszését. Ha a fixációk átlagos számát nemekre és az egyes képekre levetítve is megvizsgáljuk, akkor egyrészről arra következtethetünk, hogy a nők tetszését leginkább az ötödik és nyolcadik képpár „utána” képei, míg a férfiak tetszését leginkább a kilencedik és negyedik képpár „utána” képei nyerték el, másrészről ezen eredmények alapján arra is következtethetünk, hogy ezek a képek bizonyultak a legkomplexebbeknek.

Az első fixációig eltelt idő (TTFF) alapján azt mondhatjuk, hogy valószínűleg a nyolcadik képpár „utána” képe bizonyult a legkomplexebbnek, hiszen ebben az esetben tapasztalható a legrövidebb TTFF (mely eredmény egyébként egybevág a fixációk darabszámánál tapasztalt feltételezéssel is). Emellett egy korábbi kutatás (Noland et al., 2016) során az is megállapítást nyert, hogy minél rövidebb a TTFF, annál hosszabb ideig tartanak a fixációk egy adott AOI-n belül, mely összefüggés jelen kutatás esetében is elmondható, hiszen összességében az „utána” képek rendelkeznek a legrövidebb TTFF-fel, illetve ezen képek esetében tapasztalható összesítve és átlagosan is a leghosszabb fixációs időtartam. Nemek tekintetében azt mondhatjuk, hogy mindkét nem esetében az „utána” képeknél figyelhető meg rövidebb TTFF, ezen belül pedig csak minimális különbséget fedezhetünk fel a két nem között. Az „utána” képek esetében a nők rendelkeznek rövidebb TTFF-fel, azonban az „előtte” képek esetében a férfiaknál ez a szám jóval alacsonyabb, mint a női nem tagjainál. Azt mondhatjuk továbbá, hogy a legrövidebb TTFF-ek alapvetően inkább a férfiak esetében figyelhetők meg, mely eredmény ismét alátámasztja azt az összefüggést, hogy rövidebb TTFF esetén magasabb a fixációs időtartam, hiszen mind a fixációk összesített, mind pedig azok átlagos hossza esetében a férfiaknál mutatkozott hosszabb időtartam. A nemek és képek szerinti TTFF-ek alapján arra következtethetünk, hogy a férfiak esetében a harmadik, az ötödik és a nyolcadik, míg a nők esetében a nyolcadik, az első és a kilencedik képpárok „utána” képei bizonyulhattak a legkomplexebbnek.