Első körben arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan zajlottak a város vezetése és az önvezetőjármű-fejlesztők közötti kapcsolatfelvételi folyamatok. Az önvezető járművek tesztelésének koordinációjáért felelős városi szakemberek elmondása alapján mind a 13 város esetében megtörtént a kapcsolatfelvétel a városok és az önvezető járműveket tesztelő vállalatok között. Az esetek döntő többségében a vállalatok keresték fel és értesítették a városvezetést, néhány esetben azonban a városvezetés proaktív módon előzetesen felvette a kapcsolatot a vállalatokkal. Egy város kiemelte, hogy elkerülhetetlen volt a kapcsolatfelvétel, hiszen bár állami szinten jelzik tesztelési igényüket a vállalatok, a városok beleegyezése is szükséges a városi tesztek megkezdéséhez. Egy másik interjúalany kiemelte, hogy közös projekt keretében valósult meg az együttműködés, így már a kezdeti fázistól szoros partneri kapcsolat alakult ki. A legtöbb esetben arról számoltak be a szakértők, hogy a fejlesztők számára nem kötelező, csak önkéntes a városvezetéssel való kapcsolatfelvétel, így az esetek döntő többségében a vállalatok csak informálták érkezésükről a városok vezetőit. Azonban 4 esetben szoros partnerség is kibontakozott. „Ez egy partnerség volt, így szorosan együttműködtünk a vállalattal annak érdekében, hogy meghatározzuk, mely utcák és területek a legmegfelelőbbek a járművek számára […] Ez egy nagyszerű együttműködés volt, amely során közösen döntöttük el, hogy hol működhetnek biztonságosan az autonóm járművek.”

A 13 megkérdezettből 6 kiemelte, hogy a tesztek megkezdése előtt fontos tényező volt, valamint elvárás az államok részéről, hogy a vállalatok a helyi rendőrséget és tűzoltóságot tájékoztassák, valamint felkészítsék a technológia fogadására és az esetleges kihívásokra a városi teszteléssel kapcsolatban. A városok esetében fontos volt feltérképezni, hogy egy esetleges veszélyes helyzetben, hogyan viselkednek az önvezető járművek, és milyen módon tudják a helyi rendőrök és tűzoltók kezelni a helyzetet.

A válaszok alapján azt is láthattuk, hogy a vizsgált városok egyikében sem volt előzetes fejlesztésre szükség. Ennek egyik fő oka az, hogy a tesztelések során az önvezető járműveket fejlesztő vállalatok kifejezetten olyan városokban tesztelnek, ahol magas minőségű és folyamatosan karbantartott az úthálózat és az infrastruktúra. A tesztek célja egyébként az, hogy elérjék azt a szintet, hogy ha egy emberi vezető képes az adott úton vezetni, akkor az önvezető járművek is tudjanak közlekedni. Tehát ebben a fázisban a meglévő útburkolati jelekre, táblákra és jelzőlámpákra támaszkodtak a tesztlések során. Az interjúvárosok nagy része fejlett infrastuktúrával rendelkezik, így lehetőség lett volna az összekapcsolt járműtesztelésre is, azonban az önvezető járművek tesztelői ezzel a lehetőséggel nem éltek ebben a fázisban.

Bizonyos esetekben minimális beavatkozást kértek az önvezetőjármű-fejlesztők. 5 megkérdezett számolt be kisebb volumenű, könnyen teljesíthető kérésekről. Például egy interjúalany kiemelte, hogy a járdák szegélyénél lévő növényzetet kellett levágniuk, mert azok bezavartak a járművek érzékelőinek működésébe. Egy másik interjúalany elmondása szerint parkolási lehetőség és töltési infrastuktúra iránti igényüket fejezték ki esetükben a vállalatok. Valamint több esetben térképeket és a városi eseményeket, felújításokat és lezárásokat érintő információkra voltak kíváncsiak.

Fontos kérdésként jelentkezett az is, hogy a lakosság véleményét milyen szinten vizsgálták és vették figyelembe az önvezető járművek városi tesztelését megelőzően. Voltak olyan városok, ahol egyáltalán nem kérdezték meg előzetesen a lakosságot, tekintve, hogy az állami szabályozás miatt a városoknak nincs beleszólásuk a városi tesztek folytatására, és így a lakosság véleménye sem befolyásolja az önvezető járművek városi tesztelését ebben a fázisban. Összesen a 13 városból 9 esetben nem végeztek előzetes felmérést a lakosság körében az önvezető technológia iránti elfogadásukat tekintve. Az egyik interjúalany kiemelte, hogy: „Általában nagyon magas elvárásaink vannak a lakossági bevonás terén, de ebben az esetben nem tudtunk semmit tenni, mert az állami törvény már engedélyezte a működésüket. Nem akartuk megkérdezni az embereket, hogy akarják-e ezt, mert ha a válasz negatív lett volna, akkor sem tudtunk volna változtatni rajta. Így csak feleslegesen bosszankodtak volna azon, hogy miért kérdeztük meg őket, ha úgysem tehetünk semmit az ügyben.”

Mindössze 4 város vezetése végzett előzetes felmérést és megkérdezést a lakosság körében. Esetükben a lakosság bevonása nagyon fontos tényezőnek bizonyult. Volt, ahol előzetes bemutatás és teszt keretében ismerkedhettek meg a lakosok a technológiával, míg máshol nyílt fórum állt rendlekezésre, ahol megvitatták a technológia működését. Olyan eset is akadt, ahol kérdőíves megkérdezést alkalmaztak. Egy interjúalany kiemelte, hogy fontos volt számukra, hogy fogyatékkal élők véleményét is kikérjék és figyelembe vegyék. Az előzetes felmérés a kulcs ahhoz, hogy egy új technológia a mindennapi életük részévé váljon.