Stratégiai szemlélet: A megkérdezettek véleménye alapján az önvezető járművek bevezetését nem csupán technológiai újításként érdemes kezelni, hanem elsősorban a mögöttes problémák megoldására szolgáló eszközként. „Szerintem a legfontosabb az, hogy egyértelműen meghatározzuk, milyen problémát szeretnénk, hogy ezek a járművek megoldjanak.” Többen hangsúlyozták, hogy az önvezető járművek értéke abban rejlik, hogy hogyan képesek választ adni konkrét mobilitási kihívásokra, például a közlekedési hiányok megszüntetésére vagy a fenntartható városi mobilitás előmozdítására. „A legfontosabb üzenetem az, hogy mindenki 100%-ig legyen tisztában azzal, mik a céljai és prioritásai.” Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a városok világosan meghatározzák, milyen konkrét problémákra keresnek megoldást ezekkel a technológiákkal. A válaszadók szerint fontos, hogy a fejlesztések során ne a technológia önmagában legyen a középpontban, hanem az, hogy milyen várost kívánnak létrehozni a lakók számára. Csak olyan megoldásokat érdemes ösztönözni, amelyek valódi előnyt nyújtanak a közlekedésben, és hozzájárulnak a meglévő rendszer újragondolásához. Többen figyelmeztettek arra is, hogy az önvezető járművek fejlesztésének célja nem a jelenlegi problémák egyszerű másolása, hanem az életminőség javítása kell legyen. „Bízom benne, hogy nem ismételjük meg azokat a hibákat, amelyeket a személygépkocsik esetében már elkövettünk, hanem ezt az új lehetőséget arra használjuk, hogy újragondoljuk a jelenlegi közlekedési rendszerünket.” Ehhez elengedhetetlen a lakosság igényeinek folyamatos figyelembevétele és egy olyan stratégia kialakítása, amely a fenntartható és hozzáférhető városi mobilitást helyezi előtérbe.

Együttműködés és kommunikáció: Az interjúalanyok másik fő üzenete azon városok számára, amelyek még csak fontolgatják az önvezető járművek bevezetését, az együttműködés és a kommunikáció kiemelt jelentősége. A válaszok alapján az egyik legfontosabb tanács, hogy a városok már a tervezési szakaszban kezdjenek aktív párbeszédet az önvezető technológiát fejlesztő és üzemeltető vállalatokkal. Ez segíthet abban, hogy a felek jobban megértsék egymás igényeit, elvárásait és korlátait, különösen a szabályozási kérdések terén, amelyek gyakran félreértésekhez vezetnek. „Úgy gondolom, hogy az a legjobb megközelítés, ha tisztában vagyunk azzal, mit csinálnak, és együttműködünk annak érdekében, hogy mindannyian sikeresek és a közösség számára biztonságosak legyünk.” A városoknak javasolt továbbá szoros együttműködést kialakítani a közlekedési és biztonsági szervekkel, például a rendőrséggel, a tűzoltósággal és az útkarbantartókkal, hogy biztosítsák a közösség számára biztonságos és zökkenőmentes működést. „Fontos, hogy nyílt párbeszédet folytassunk az AV-vállalatokkal, hogy megértsük, hogyan működnek, mire van szükségük, és ők is tisztában legyenek azzal, mit várunk el tőlük – különösen vészhelyzetek esetén.” Az interjúalanyok hangsúlyozták, hogy a lakosság tájékoztatása és bevonása szintén kulcsfontosságú, mivel ez elősegíti az új technológia iránti bizalom kiépítését. Az egyik legfontosabb tanács az volt, hogy a városok ne csupán passzívan figyeljék a technológiai fejlődést, hanem proaktívan lépjenek kapcsolatba önvezetőjármű-fejlesztőkkel, építsenek ki partnerségeket, és teremtsenek olyan kommunikációs csatornákat, amelyek lehetővé teszik a folyamatos információcserét és együttműködést. Csak így biztosítható, hogy az önvezető járművek bevezetése sikeres és a közösség számára előnyös legyen.