Alasztics Bálint, Rigó János

Gátvédelem, gátmetszés, gátvarrás

1.1. Gátvédelem a kezdetektől napjainkig

A gátvédelem történetéről szóló írásos adatok meglehetősen szórványosak és ritkák, mivel a korabeli szülészeti gyakorlatot leginkább szájhagyomány útján adták tovább, és kevés dokumentált feljegyzés maradt fenn.

Az első írásos emlékek Szóranosz, az epheszoszi orvos (98–138) munkájából származnak, amelyet kifejezetten bábák számára írt. Részletesen ismertette, hogyan kell a gátat szülés közben védeni, például meleg olívaolajjal átitatott ruhadarabok alkalmazásával, amelyek megnyugtatják az anyát és védik a gáttájékot. Tanácsai között szerepelt a gát kézzel történő alátámasztása és védelme a súlyos sérülések vagy későbbi méh- és hüvelyfalprolapsus ellen.

A sötét középkor (5–10. század) idején a bábaságról szóló írásos feljegyzések visszaszorultak, és sok tudás elveszett az egyházi könyvégetések miatt. A gyógyító tudás nagy része ebben az időszakban a népi hagyományban maradt fenn, a bábák tapasztalata szájhagyomány útján öröklődött tovább.

A 11. században az olasz Salernóban működő orvosi iskola kiadta a Trotula néven ismert orvosi szövegeket, amelyek Szóranosz tanácsaira alapozva ismét hangsúlyozták a gát alátámasztásának fontosságát. Ezek a dokumentumok részletesen leírták a súlyos gátsérülések kockázatát és a selyemfonallal történő varrás módszerét. A 17. századig azonban kevés írásos emlék maradt fenn a gátvédelemről.

A kora újkori Európában a szülés irányítása szinte teljesen a nők, főként bábák kezében volt, azonban az írásos források többségét férfiak készítették, mivel a nőket gyakran kizárták az oktatási intézményekből. Egy kiemelkedő mű Jane Sharp 1671-ben megjelent könyve „A bábák könyve – A bábamesterség egész tudománya feltárva” (The Midwives Book: Or the Whole Art of Midwifry Discovered), amelyben a női testről szóló ábrázolás jelentősen eltért a férfi szerzők munkáitól. Sharp a természetes szülés mellett érvelt, és óvott az erőszakos beavatkozásoktól, miközben gyógynövényes fürdőket és olajos masszázsokat ajánlott.

A 17. században több neves bába is jelentősen hozzájárult a szakma fejlődéséhez, köztük Louise Bourgeois, Justine Siegemund és Catharina Schrader. Bourgeois hangsúlyozta a szülés alatti anyai nyugalom megőrzésének fontosságát, és elsőként írt részletesen a lepény megszületésének élettani folyamatáról. Siegemund gyakorlati tanácsokkal látta el a bábákat, miközben figyelmeztetett a túlzott tágítás veszélyeire, amelyek fájdalmat és sérüléseket okozhatnak. Schrader több mint háromezer szülést dokumentált, tapasztalatait pedig a tapintatos, empatikus gondoskodás jelentőségét hangsúlyozva osztotta meg.

A 18. században Elizabeth Nihell és Sarah Stone bátran szólaltak fel a férfi szülészorvosok növekvő befolyása ellen, és írásaikban egyértelműen kiálltak a női tapasztalat és gyakorlati tudás mellett. Nihell hangsúlyozta, hogy a természetes szülést gyakran indokolatlanul zavarják meg orvosi eszközökkel, különösen fogóval, amelyet szerinte csak végső esetben lenne szabad alkalmazni. Stone tapasztalatai alapján azt vallotta, hogy a bába legfontosabb eszköze a türelem, és hogy a legtöbb szülés levezethető beavatkozás nélkül, ha a bába jól ismeri az anya testét és a szülés természetes menetét.

John Harvie 1767-ben megjelent „Gyakorlati útmutatások, amelyek bemutatják a gát épségének megőrzését a szülés során” (Practical Directions, Shewing a Method of Preserving the Perinæum in Birth) című könyvében kiemeli, hogy a szülésznők legfontosabb feladata a gát sértetlenségének megőrzése, amit elsősorban a kitolási szak lassú, kontrollált vezetésével lehet biztosítani. Útmutatásai szerint, amikor a magzat feje mutatkozik, a bába bal tenyerével gyengéden támassza alá a gáttájat, ezáltal irányítva a fej kigördülését, megelőzendő a túl gyors megszületést, amely szöveti sérülésekhez vezethet. Átfogó szemléletében Harvie a természetes szülési folyamatok tiszteletben tartását szorgalmazza, hangsúlyozva, hogy beavatkozásra csak akkor van szükség, ha az valóban elkerülhetetlen – ilyenkor is a legkíméletesebb megoldásokat kell előnyben részesíteni.

A gátvédelem történetében jelentős szerepet játszott Ferdinand von Ritgen, aki 1826-ban írta le a később róla elnevezett műfogást, majd 1848-ban tovább finomította azt. Ritgen hangsúlyozta, hogy a gát védelme nem minden esetben szükséges; ha a szülés kockázat nélkül haladhat, a gátat és a fejet nem kell érinteni. Az általa kidolgozott technika lényege a fej kontrollált megszületése: egyik kéz ujjaival gyengéden nyomást gyakorol a magzati tarkótájra, míg a másik kéz tenyerét a gátra helyezi. A fájások közötti szünetekben a szülész finoman elősegíti a fej kifejtését a magzati állra gyakorolt nyomással, így a fej lassan halad át a gáton.

Magyarországon a gátvédelem és gátmetszés története a szülészeti gyakorlat jelentős átalakulásán ment keresztül a 20. században. Az 1950-es évektől kezdve, amikor a kórházi szülésvezetés dominánssá vált, a gátmetszés vált a preferált eljárássá. Ez a megközelítés a szülés orvosi kontrollját helyezte előtérbe, amelyben a gátmetszést rutinszerűen, akár 80-90%-os gyakorisággal alkalmazták a súlyosabb gátrepedések megelőzésének vélelme és a szülés gyorsítása érdekében.

Az 1990-es évektől kezdve azonban jelentős változások történtek, amelyek részben az újabb tudományos eredményeknek, a politikai és információs technológiai fejlődésnek, illetve a szülőnők jobb tájékozottságának és a civil szervezetek hatásának köszönhetők.

A 20. században uralkodóvá vált nézetek – miszerint a rutin gátmetszés egyaránt előnyös az anya és a magzat számára – az újabb, bizonyítékon alapuló vizsgálatok alapján nem igazolódtak, sőt számos káros következményt is leírtak, amelyek részletes ismertetésére a későbbi fejezetekben kerül sor.

A betegjogok és tudatosság erősödése és az alternatív szülési technikák népszerűsödése nyomán egyre inkább előtérbe került a gátvédelem, amely természetes szülési módszerekkel igyekezett minimalizálni a rutinszerűvé vált beavatkozásokat, köztük a gátmetszést.

Ez a trend a mai napig folytatódik és a modern szülészeti gyakorlat egyre inkább a személyre szabott, kíméletes ellátást részesíti előnyben, amely a gát sértetlenségének megőrzésére és a szülési komplikációk megelőzésére törekszik. A magyar szülészetben az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben csökkent a rutinszerű gátmetszések száma, ahogyan egyre több figyelmet fordítanak a szülés természetes folyamatainak támogatására és a szülés élményének javítására.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 171 9

Orvostudomány

A jegyzet korszerű és gyakorlatorientált tananyagot biztosít a gátvédelem, a gátmetszés és a gátvarrás témakörében mindazok számára, akik részt vesznek a szülés kísérésében. A kiadvány bemutatja a témakör történetét, a gát anatómiáját és élettanát, a beavatkozások indikációit, technikai megoldásait, valamint a szövődmények megelőzésének és ellátásának elveit. Célja, hogy elősegítse a tudatos, bizonyítékokon alapuló döntéshozatalt, a szülés természetes folyamatainak támogatását és a betegbiztonság növelését.

A gát szakszerű és körültekintő ellátása meghatározza rövid és hosszú távon az anya testi-lelki egészségét és a szülés utáni életminőségét.

A kötet elsősorban szülésznő hallgatók, orvostanhallgatók és szakorvosjelöltek számára ajánlott, hogy elsajátíthassák a gát ellátásának elméleti alapjait és gyakorlati készségeit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/alasztics-rigo-gatvedelem-gatmetszes-gatvarras//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero