Major László (szerk.)

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

1.1.2. A Polgári védelem

Az 1970-es évek végéig, a Polgári védelem alaprendeltetésének, egy esetleges tömegpusztító fegyverekkel megvívandó világháború esetén, a túlélésre való felkészítést és a túlélés feltételeinek lehetőség szerinti biztosítását tekintették. A felkészítés célja az volt, hogy megismertessék az állampolgárokkal, hogy mit kell tenniük életüknek, testi épségüknek, anyagi javaiknak a körülményekhez képest minél hatékonyabb védelme érdekében, illetve, hogy mint polgári védelmi szervezet tagjának milyen feladataik lehetnek ezzel összefüggésben. A túlélés feltételeinek megteremtése az alapvető létfeltételek biztosítását, vagyis az élelmiszerek, ivóvíz, az állatállomány, a mezőgazdasági termékek védelmét, az ipari és mezőgazdasági termelésnek a lehetőségekhez képest folyamatos fenntartását jelentette. A polgári védelem céljaként határozták meg a lakosság életének és anyagi javainak megóvását az elemi csapásoktól, ipari vagy egyéb katasztrófákból eredő károk megelőzésére, csökkentésére, felszámolására való felkészülést.

A létrehozott polgári védelemnek három nagy feladatra kellett fokozatosan alkalmassá válnia:

megszervezni a lakosság védelmét, megteremteni a túlélés feltételeit egy nukleáris rakétaháború esetére,
a népgazdaság állóképessége biztosítása érdekében megvalósítani a népgazdasági, ipari, mezőgazdasági, kommunális, infrastrukturális intézmények, létesítmények védelmével kapcsolatos feladatokat, az anyagi javak védelmét,
a tömegpusztító vagy hagyományos fegyverek csapásai által sújtott körzetekben megszervezni és végrehajtani a mentő, mentesítő és halaszthatatlanul szükséges helyreállító munkákat.

A polgári védelem 1972-re nemzetközi viszonylatban is elismert szervezetté vált. A jogi hátteret a működéséhez az 1974. évi polgári védelemről szóló 2041/1974. (XII. 11.) MT határozat, és a 4/1974. (XII. 11.) HM számú végrehajtási utasítás adták, melynek értelmében a polgári védelem nem rendelkezhetett katonai alakulatokkal, mivel humanitárius feladatokat látott el. A polgári védelem katonai alakulatait és azok feladatait a Hátországvédelmi Parancsnokság vette át.

1972–1988 között a Polgári Védelem nagy hangsúlyt fektetett a lakosság felkészítési felada tokra, és gyakorlatokon mutatták be a tömegpusztító fegyverek elleni védekezés lehetőségeit. Ezzel egyidőben megerősödtek a kiképzés anyagi, technikai feltételei is, elkészültek a ferihegyi úti, hajdúszoboszlói, kishomoki, noszvaji polgári védelmi kiképzőbázisok, a megyék tantermeket, gyakorlópályákat hoztak létre. A szervezet feladatrendszerének további bővülését jelentette, hogy az 1976. évi I. Honvédelmi Törvény alapján kulcsszerepet kapott az elemi csapások és más rendkívüli események elleni küzdelemben, illetve azok következményeinek felszámolásában.

1977-ben Magyarország aláírta és 1989-ben a XX. törvényerejű rendelettel kihirdette, a négy genfi egyezmény kiegészítéseként alkotott két kiegészítő jegyzőkönyvet, amelyek „szabályozták a polgári védelem helyét és szerepét a nemzetközi hadijogban. Ez nemzetközileg rögzítette a polgári védelem fogalmát, mely szerint:

,, a polgári védelem fogalma alatt értendő minden olyan humanitárius feladat, amelynek az a célja, hogy védelmet nyújtson a polgári lakosságnak az ellenségeskedés, a háborús cselekmények, illetőleg a katasztrófák ellen és segítse azok közvetlen hatásainak leküzdésében, illetve a túlélés feltételeinek biztosításában”. 1

A polgári védelem fejlődésében új korszakot nyitott az MSZMP PB 1987. november 17-i határozata, amely kimondta a Hátországvédelmi Parancsnokság és a Polgári Védelem Országos Parancsnokságának integrálását. 1988-ban a Hátországvédelmi Parancsnokság és a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága összevonásával létrehozták Hátországi és Polgári Védelmi Parancsnokságot. Az időközben beállt társadalmi és politikai változások miatt, az alig két évig létező szervezet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért 1990. július 1-jével a polgári védelem a Honvédelmi Minisztériumtól a Belügyminisztérium alárendeltségébe került.

Hosszú vita után némileg rendeződött a polgári védelem Belügyminisztériumon belüli helye és szerepe. Megfogalmazódott, hogy a polgári védelmi állami feladat, így a polgári védelem feladatainak szabályozása és a katasztrófák elleni védekezés irányítása a Kormány hatásköre lett. A polgári védelem irányításáért és a polgári védelmi feladatok végrehajtásáért a belügyminiszter lett a felelős. A 3124/1992. számú kormányhatározat lépéseket tett az ország biztonság- és védelempolitikájának elvi szintű kialakítására, és megindította a hozzá kapcsolódó jogalkotás folyamatát. Kormányrendeletet adott ki a polgári védelemről [15/1992. (I. 27.)], a belügyminiszter pedig rendeletet adott ki a kormányrendelet végrehajtásáról [7/1992. (V. 19.)]. Ezzel megkezdődött az újjászervezés, melynek egyik állomása volt a tűzoltóság és a polgári védelem országos szintjeinek összevonása.

1992-ben a Belügyminisztériumon belül összevonták a korábban önálló szervezetként működő Tűzoltóság Országos Parancsnokságát és a Polgári Védelmi Országos Parancsnokságot, Tűz- és Polgári Védelmi Országos Parancsnokság néven. Az újonnan alakult szervezetben egyik jogelőd tagjai sem érezték igazán jól magukat, sok volt a tisztázatlan jog-, és hatáskör, mindemellett az egész összevonás jogsértő módon történt ezért 1997-ben megszüntették az új szervezetet, és a polgári védelem ismét visszanyerte önállóságát. A szervezetnek a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény megalkotása, a két szervezet szétválasztása és a Polgári Védelem Országos Parancsnokságának megalakítása adott új lendületet. Három évvel később az Országgyűlés elfogadta a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. LXXIV. törvényt. A két törvény, kiegészülve néhány további jogszabállyal, megfelelő alapot képezett a polgári védelmi feladatokból adódó új katasztrófavédelemi szervezet kialakításához.

A polgári védelem: a honvédelem rendszerében megvalósuló szervezet, feladat- és intézkedési rendszer, amelynek célja a fegyveres összeütközés, a katasztrófa és más veszélyhelyzet esetén a lakosság életének megóvása, az életben maradás feltételeinek biztosítása, valamint az állampolgárok felkészítése azok hatásainak leküzdése és a túlélés feltételeinek megteremtése érdekében.2 Ez összhangban van a korábban megadott genfi egyezmény megfogalmazásával. A polgári védelem feladatrendszere a genfi egyezmények szellemének megfelel.3

A polgári védelem átszervezésével párhuzamosan, 1991-ben a polgári védelmi tevékenységet támogatva, társadalmi, közösségi részvétellel megalakult a Magyar Polgári Védelmi Szövetség, mely az 1937-ben alakult Légoltalmi Liga jogutódjaként szerveződött újjá. Mint társadalmi szervezet, szoros együttműködésben dolgozik a hivatásos polgári védelmi és katasztrófavédelmi szervezetekkel. Feladatának tekinti a természeti és civilizációs katasztrófák esetén, valamint a háború áldozatainak védelméről szóló nemzetközi egyezmények hatálya alá eső, a bajbajutott lakosság és anyagi javak védelmét szolgáló intézkedések végrehajtásában, de különösen a lakosság tájékoztatásában, felkészítésében, az ifjúság nevelésében, az önkéntes szervezetek létrehozásában, kiképzésében, a lelki gondozásban, a segélyek elosztásában, és az önkéntes beavatkozások támogatásában való humanitárius részvételt.

1	Genfi I. Kiegészítõ Jegyzõkönyv VI. fejezet 61. cikk. Fogalmak és alkalmazások köre alkalmazása a)pont
2	1996. évi XXXVII. Törvény a polgári védelemről 2. § 1 pont
3	1949. évi Genfi egyezmények I. kiegészítő jegyzőkönyv VI. Fejezet, 61. cikk

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 711 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás első meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. A tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja, nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismeretek tárházába.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofafelszamolas-egeszsegugyi-alapjai-1//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero