A korszerű haderőknél az egészségügyi biztosítás tervben kerül megfogalmazásra az állomány egészségének és harcképessége megőrzésének eljárásrendje a hadműveletek folytatása során. A tervezés során minél több várható elemet (támadás vagy védelem, az ellenség haditechnikai fejlettsége, a katonák harci felkészültsége stb.) számításba kell venni. A kockázatbecslés és kockázatkezelés katonai specialitása, hogy a parancsnok döntése szerint vállalhat esetleg az optimálisnál magasabb kockázatokat is a harc megvívásának sikere érdekében. Kellően indokolható harcászati helyzetben az ésszerű kockázatbecsléshez képest magasabb kockázat is elvállalható, de döntések helyességéért minden parancsnoknak magának kell viselni a felelősség súlyát. Ez az alapvető különbség húz éles vonalat a katonai és katasztrófa-egészségügyi biztosítás készítésének gondolatmente közé. Az egészségügyi tervek a hadműveleti előkészítő, műveleti és művelet utáni szakaszokban eltérő, de egymásra építkező programja óvja a katonák egészségét, életét.

A katonai megelőző orvosi biztosítás terv hat nagy területet fed le: a járványvédelmi intézkedések és védőoltási politika, egészségügyi anyagi kiképzés, egészségügyi alkalmassági vizsgálatok, katonai egészségfejlesztés-megőrzés, egészségügyi ABV védelem és egészségügyi felderítés témaköreiben. A katonai megelőző orvostani terv elveiben a szövetséges NATO országok egyeztetett katonaorvosi doktrínáinak az elveihez igazodik

A komplex társadalmi katasztrófák (háború, felkelés), a természeti, az ipari civilizációs katasztrófák tulajdonságait változatos arányokban képesek elegyíteni önmagukban (rombolt infrastruktúra, ipari üzemek, menekültáradat). A sokrétű hatásspektrum miatt sokszor nehézségekbe ütközik az események klasszifikációja. Szélsőséges példaként: a komplex társadalmi katasztrófák egyike az összhaderőnemi, hagyományos és tömegpusztító fegyverekkel megvívott háború (ez kifejezés nem más, mint a régi értelemben megfogalmazott és még valójában nem elfelejthető III. világháború), a maga vegyi, nukleáris és biológiai arzenáljával, képes lenne elérni a Föld és az emberi faj teljes és többszörös önpusztítását. Ilyen nagyságrendű pusztításra legfeljebb egy kisbolygóval való ütközés csillagászati léptékű vagy egy hipervulkán geológiai nagyságrendű katasztrófájának lenne esélye. Mostanában, szerencsére (!), a globális háborús pusztítás helyett inkább a sokgócú fegyveres konfliktusok fel-fellángoló sorozataival nézhetünk szembe, amelyek még az egészségügy szempontjából kezelhetőek. Európában, a két világégés végzetes tanulságait most nem említve, a balkáni térség polgárháborús eseményei adtak számos lehetőséget az emberiességi akciók szervezésére, a katasztrófa-orvostan elveinek gyakorlati alkalmazására. A menekültáradatok, a hadi és ipari eredetű tömeges és súlyos környezeti szennyezések, az etnikai tisztogatás, a háborús stressz, a harci cselekmények és katonák által a polgári lakosság ellen elkövetett emberiség elleni bűncselekmények egy – szerencsére – rövid, de annál teljesebb bepillantásra adtak módot a háborúk természetrajzába, mindenki számára. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a társadalmi eredetű komplex katasztrófák a történelem legszörnyűbb katasztrófaeseményeivé nőtték ki magukat, amelyek ráadásul nem sorsszerűek, hanem teljes mértékben, az emberi lélekben jól-rosszul működő társadalomból eredeztethetőek, és ezért, sajnos, nem is a megelőző orvostan elvei és eszközei képesek a konfliktusprevenció lehetőségét biztosítani.