Major László (szerk.)

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

8.6.1. Önálló katasztrófakeltő képességű járványok

Az emberiség történelme során a járványokkal sokszor és nem is mindig sikeresen kényszerült szembenézni. Az állattartás és az öntözéses mezőgazdaságon alapuló árutermelés a termékeny folyóvölgyekben, kis területre koncentrált nagy emberi populációk kialakulásának kedvezett. A vadászó-gyűjtögető életmóddal szemben nőtt a népsűrűség, a kontaktus gyakoriság kedvezett az emberről-emberre terjedő betegség láncolatok kialakulásának. A szoros ember-állat együttélés a zoonózisok számára bizonyult kedvező terjedési közegnek. A végeredmény ismert, hiszen a kirobbanó, pusztító tragédiákra olyan források emlékeztetnek, mint a Biblia. A középkor nagy járványainak, a pestisnek profánabb emléket állít a Dekameron. Senki nem tagadhatja, hogy aki a „sötét középkor” szinte mindenféle fertőzését sikeres véletlenként átvészelhette és látszólag egészséges kórokozó-hordozó tengerészként partra léptek, ezzel a tettükkel, még csak nem is szándékosan (legalábbis kezdetben), indián milliók sorsát és virágzó területek fejlődését pecsételték meg (8–10. táblázat).

8.10. táblázat Néhány katasztrofális járványkitörés összesítése (Kertai után, 1999)

JÁRVÁNY	IDEJE	HELYE	ÁLDOZATOK SZÁMA
Pestis	542 1201 1347	Egyiptom-Bizánc Egyiptom-Európa Európa	1,2 M 1 M 25 M
Typhus exanthematicus	1505-1530 XVI. sz. XVII. sz 1917-1921	Ciprus-Európa Olaszország-Spanyolország Németország Oroszország	1 M 3 M
Kolera	1817 1828-1837	India-Perzsia-Oroszország-Európa Európa	944 000
Diftéria	1817 1876-1880 1994	Európa Magyarország Oroszország
Tbc	XIX. sz.	Európa
Influenza	1918-1919 1957	Világszerte (Ausztrália kivételével) Világszerte	A Föld lakosságának 50%-a betegedett meg A halálozás 1%-os A lakosság 30–80 %-a betegedett meg
Poliomyelitis anterior acuta	1916 1953	USA USA	50 ezer gyermek betegedett meg 70 ezer gyermek betegedett meg
AIDS	1981-	Világszerte
SARS	2002-	Világszerte	?

A fejlett ipari országok lakói hajlamosak elhitetni magukkal, hogy mindez a múlté. Hiszen, védelmi rendszereink a múltban volt úgy is, hogy jól is vizsgáztak. Az eredményekben vitathatatlan szerepet játszottak a sikeres és jól szervezett védőoltási rendszerek, az antibiotikus terápia eredményei és legfőképpen a háttérben folyamatosan és következetesen működtetett közegészségügyi-járványügyi hatóság ellenőrző rendszere.

A „világ” így látszólag megfelejtkezhetett a korábbi fenyegetésekről. Ezt a vágyat erősítette a laboratóriumi tudományok fejlődése és az olyan korszakos sikerek, mint a himlővírus eradikációja. A járványtan egyik klasszikus kiadványa, a „Benenson”, 136 betegségből 50 betegségről tartotta 1999-ben, hogy önálló komoly katasztrófapotenciállal rendelkező betegségek. A változások hírnöke, elsőként az AIDS a maga lopakodó világjárványával ringatta meg az „legyőzött fertőzések” elképzelésének hitelét. Az oroszországi 1994-es diftériajárvány is azt tanította az értő füleknek, elég egy pillanatnyi kihagyás a megelőzés munka-, szakember- és időigényes kifinomult rendszerében, és évtizedeket lehet visszazuhanni a kor színvonala mögé, emberi fájdalommal és szeretteink elvesztésével fizetve meg az elfordulást a folyamatos és igényes járványügyi munkától. A védekezés nehézségeire jó példa az influenza pandémiás tervezés folyamata, amely a WHO és az ECDC koordinálása mellett is 2–4 év alatt érte el mai, viszonylagos példaértékű állapotát és eredményit is.

Jól látható, ahogy elkezdődött a folyamatos birkózás a megszületésre készülő új pandémiás influenzavírus törzs és a védekezés erői között. Érzékenyebb kimutatási lehetőségeink elénk tárják azt a kacskaringós utat, amelyet az evolúció jár be, miközben állatok százezres populációi kerülnek elpusztításra. Szemünk előtt születnek, változnak meg az újabb és újabb influenzavírus törzsek, miközben egy-egy sikeresebb példányuk a vadmadarak szárnyán berepülte már a földet. Járványtani szempontból azonban igazi katasztrófának eddig csak a 1918-as spanyol nátha nyilvánítható, amely a maga 20–40 millió halálos áldozatával joggal ült a fekete himlő, pestis és kolera átmenetileg üresen hagyott trónjára.

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 711 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás első meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. A tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja, nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismeretek tárházába.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofafelszamolas-egeszsegugyi-alapjai-1//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero