Major László (szerk.)

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai


11.2. Lövési és repeszsérülések

A lövési és repeszsérülések általában háborúban vagy katasztrófában fordulnak elő. Az utóbbi években egyre gyakrabban a napi gyakorlatban is előfordulnak ezek a sérülések. Jelentőségüket az adja, hogy különösen nagy roncsolást, többszörös sérüléseket okoznak a szervezetben. Ennél fogva a lőtt sérülések patomechanizmusa, diagnózisa és ellátása speciális ismereteket igényel.
 
BALLISZTIKAI ALAPFOGALMAK
A ballisztika a lövedék mozgásával foglalkozó tudományág. A lövedék pályája három fő csoportra osztható:
  • a lőfegyveren belüli mozgás,
  • a levegőben vagy más közegben történő mozgás,
  • a célban, az élő szövetben való mozgás.
 
A LÖVEDÉK
A lövedéknek vagy projektilnek azt a fémmagot értjük, ami a fegyver csövéből a lőporgázok hatására távozik. Mind méretét, formáját, anyagát tekintve különböző fajtájú lövedékeket különböztetünk meg. Egyre modernebb lövedékfajták kerülnek alkalmazásra, melyek különböző fémek és burkok együttesét alkotva egyre pusztítóbb hatást produkálnak. A különböző fegyverekből származó lövedékek darabjait szilánknak nevezzük. A kisebb szilánkok banális sérülést okozhatnak, de döntően éppen a szabálytalan éles alakjuk és többszörös előfordulásuk miatt jelentős szöveti destrukciót hoznak létre, így a lövési sérülések legsúlyosabbjai közé tartoznak.
 
A LÖVEDÉK MOZGÁSA1
A csőtorkolatot elhagyó lövedék a röppályán többfajta mozgást végez. A csőben lévő huzagolás biztosítja a lövedék hossztengely körüli mozgást, melynek az a szerepe, hogy a lövedéket a röppályán stabilizálja. Maga a röppálya ív alakú, hossza a csőtorkolattól a becsapódásig tart.
A forgó mozgás mellett a projectil a levegőben oxcillációs, alacsony sebességű lövedék esetében bukfencező mozgást végez. A billegő előre haladás következtében a lövedék a röppálya körül egyre kisebb átmérőjű spirális kitérést tesz, így rozetta alakot ír le.
A lövedék fegyverfajtától függően különböző sebességgel halad a röppályán. Megkülönböztetünk alacsony, nagy, és ultra nagy sebességű lövedéket. Az alacsony sebességű lövedék kb. 300 m/s, a nagy sebességű 900 m/s, az ultra nagy sebességű 1500 m/s sebességgel halad (11.1. ábra, 11.2. ábra).
 
11.1. ábra. Nagy sebességű lövedék mozgása a szövetben. Jelentős az expanziós üregképződés, a lőcsatorna egyenes vonalú
 
11.2. ábra. Alacsony sebességű Alacsony sebességű lövedék mozgása a szövetben. A bukdácsoló lövedék többszörös expanziós üreget képez, a lőcsatorna elhajlik
 
A lövedék a becsapódáskor mozgási energiáját átadja a szöveteknek károsítva azoknak struktúráját, létrehozva a lövési sérülés morfológiai elemeit. Egy adott lövedék kinetikus energiája annál nagyobb, minél nagyobb sebességgel halad. Ezzel arányos szövetpusztító effektusa is.
KE = MV2/2, ahol M a tömeg, és V a sebességet jelenti. Ez a képlet a bent rekedt lövedékekre érvényes. Abban az esetben, ha a lövedék távozik a szövetből, akkor a megmaradt mozgási energiája levonandó. A szövet által elnyert energiát a következő képlettel jellemezhetjük:
EE = M (V12+V22)/2, ahol V1 a becsapódási, V2 a megmaradt (távozási) sebességet jelenti. A roncsolás mértéke függ az energiaátadás időtartamától is. Az energia átalakulásának gyorsasága egyenesen arányos a roncsolás intenzitásával. A pusztító hatásban legfontosabb tényező a sebesség, de a károsodást a lövedék tömege, alakja és a becsapódás szöge is befolyásolja.
A lövedék behatolva a szövetbe maga előtt összesajtolja, illetve előretolja a szövetet, mely haladási irány a tengely körül szférikus irányba előremozog: ezt nevezzük lökéshullámnak.
Az élő szövetek között haladva a lövedék üreget képez, melyet permanens cavitasnak vagy maradandó üregnek, azaz lőcsatornának nevezünk. A lövedék haladási irányának megfelelően átadva energiáját a szövetekre sugár irányban áttevődő nyomást hoz létre, mely a szövetek vaporisatiójához és üregképződéshez vezet: ezt nevezzük temporalis cavitasnak vagy időleges, ideiglenes üregnek (11.3. ábra11.6. ábra). Ezen üreg legnagyobb átmérője a lövedék átmérőjének 27-szerese is lehet. A lőcsatorna falát körkörösen különböző mértékű szövetkárosodás éri, ez az oldalütés zónája. Tekintettel a lövedék tömegére, alakjára és sebességére különböző alakú lőcsatornák jöhetnek létre. Az alacsony sebességű lövedéknél a temporalis cavitas általában kicsi, még a nagy sebességnél nagy üregképződésre számíthatunk. Az igen magas kezdő sebességű lövedék kis kaliberű fegyverből (gránátrepeszek, bombarepeszek, konténerbe helyezett néhány mm átmérőjű acélgolyók) 1000 m/s becsapódási sebességgel először egy üregi expansiót, azt követően collapsust hoznak létre.
 
11.3. ábra. A behatoló lövedék széttolja és roncsolja a szöveteket
 
11.4. ábra. Az ideiglenes kavitációs üreg expanziós fázisban a szöveteket kitágítja
 
11.5. ábra. Az ideiglenes kavitációs üreg a collapsus fázisában idegentesteket szív be a lőcsatornába
 
11.6. ábra. Állandó lőcsatorna. Potenciálisan fertőzött, devitalizált szövetekkel kitöltött
 
A LÖVEDÉK SZÖVETPUSZTÍTÓ HATÁSAI
A lövési sérülések szennyezettségi fokuknál roncsolt, zúzott és üreges szerkezetüknél fogva lényegesen különböznek az egyéb, nyit sérülésektől. A lőtt sebek általában három fő morfológiai képletre oszthatóak:
  • bemeneti nyílás
  • lőcsatorna
  • kimeneti nyílás
A bemeneti nyílás legtöbbször felhányt szélű, kerek szövet hiány, mely alig nagyobb, mint maga a lövedék. Nagy sebességű lövedék vagy szilánk szabálytalan alakú, olykor kráterszerű bemeneti nyílást okoz. A lövési sérülés bemeneti nyílásának kriminalisztikai jelentősége is van, hiszen a közelről, vagy rászorított fegyvercsővel elkövetett suicid szándékú lövéseknél a bemeneti nyílás körül a torok gázok következtében lebélyegzési jel látható (égés, lőporszemcsék) (11.7. ábra).
A lőcsatorna általában cső alakú, fala zegzugos szélű, a lövedék alakjától, mozgásától tágulatokat és fokozottabban roncsolt részeket tartalmaz.
Változhat a lőcsatorna iránya, ha a lövedék különböző denzitású szövethatáron mozog vagy csontról lepattan. Az eltalált környezet puha lágyrészei kiszakadhatnak környezetükből növelve a roncsolás mértékét. Ugyanakkor a lövedék vagy repesz a csont kemény corticalisának ütközve, abból szilánkokat téphet ki, melyek mintegy második vagy többszörös lövedékként a lágyrészek felé mozogva többszörös roncsolódást okoznak (11.8. ábra). A hasüreg sérüléseinél a bélgázok hirtelen nyomáscsökkenése az üregi collapsus fázisában a gyomor és a bélfal rupturájához vezethet. Folyadékkal telt szerveknél az expansiós hatásra e szervek robbanásszerű sérülése alakulhat ki (pl. folyadékkal telt gyomor, húgyhólyag) (11.9. ábra, 11.10. ábra). Tangenciális lövésnél a csatorna vályú alakú is lehet. Ha a projektil a testből nem távozik, bent rekedt lövedékről vagy vak csatornáról beszélünk.
 
11.7. ábra. Bemeneti nyílás a lebélyegzési jel morfológiai sajátosságaival
 
11.8. ábra. A csontlövéskor fragmentumok szakadnak ki a corticalisból, melyek „másodlagos lövedék”-ként további nagy kiterjedésű lágyrész roncsolásokat okoznak
 
11.9. ábra. Üres gyomron áthatoló lövedék. A szerven a be- és kimeneti nyílás nem okoz lényeges elváltozást
 
11.10. ábra. Folyadékkal telt gyomor. Az áthatoló lövedék szétrobbantja a szerv falát a nyomásfokozódás következtében
 
11.11. ábra. A lőcsatorna falának felépítése: 1. elsődleges necrosis zónája, 2. oldalütés zónája: a) necrobioticus zóna, b) molekuláris rázkódtatás zónája
 
A lövedék az útjában, illetve a közvetlen közelében lévő szöveteket elpusztítja. Így a lőcsatornát nekrotikus szövettörmelék, vér, besodort idegenanyagok töltik ki. Magát a lőcsatornát szövettől függő, változó nagyságú kb. 1–1,5 cm-es zóna az úgynevezett elsődleges nekrózis zónája veszi körül. Ezt a zónát az oldalütés zónája övezi, mely néhány mm-től akár több cm-ig terjedhet. Ez utóbbin belül két részt különböztetünk meg: a nekrobiotikus elváltozások és a molekuláris rázkódtatás zónáját. Az előbbiben erezettségtől függően az adventitiasérülés miatt szövetközi vérzések, thrombosisok, nekrózisok vannak jelen, az utóbbiban a szövetek csak biokémiai elváltozásokat szenvednek, ezért itt csökkent regenerációs készséggel és a fertőzésekkel szembeni csökkent ellenálló képességgel kell számolni (11.11. ábra).
A kimeneti nyílás szinte mindig nagyobb, mint a bemeneti, a több helyen felszakadozott bőr miatt legtöbbször csillag alakú, zegzugos (11.12. ábra). Különösen nagy lehet a kimenti nyílás, ha a nyílás a lőcsatorna nagyobb átmérőjű szakaszával egybeesik, vagy kiszakadt csontszilánkok tovább fokozzák a roncsoló hatást, pl. koponya átlövésnél (11.13. ábra).
 
11.12. ábra. Kimeneti nyílás. Zegzugos, repesztett szélű sérülés
 
11.13. ábra. Koponyán keresztül hatoló lövési sérülés. A kimeneti nyílást a kiszakított csontszilánkok kiszélesítik
 
LÖVÉSI SÉRÜLÉSEK KLASSZIFIKÁCIÓJA
•Testtáj szerint:
  • fej, mellkas, has, medence és végtag.
•A lövedék útja szerint:
  • keresztülhatoló (ki-és bemeneti nyílás jelen van),
  • vakon végződő (csak bementi nyílás van).
•Súlyosság szerint:
  • áthatoló (amikor a lövedék durán, pleurán, vagy peritoneum áthatol, több testtájat vagy szervet együttesen károsít),
  • nem áthatoló (nem hatol át durán, pleurán vagy peritoneumon),
  • érintő (vályúlatszerű lőcsatorna, felszínes sérülés).
•Lövedék száma szerint:
  • egyszeri (lőtt vagy repeszsérülés),
  • többszörös (több lövedék vagy repesz által okozott sérülés),
 
LÖVÉSI SÉRÜLÉSEK ELLÁTÁSA
Anamnézis felvétele:
  • a sérülés iránya,
  • a sérült testhelyzete a sérülés pillanatában,
  • adatok a fegyverről,
  • az utolsó étkezés időpontja, egyéb szervi betegség.
Megtekintés
  • jelen van-e a be-és kimeneti nyílás, vagy csak bemeneti,
  • egyszeres vagy többszörös, mely testtájakat érint a sérülés.
Kétirányú röntgenfelvétel készítése a projektil helyzetének megállapítására.
 
Teendők:
  • shockos beteg shocktalanítása,
  • széles spektrumú antibiotikum adása,
  • tetanus, anatoxin vagy toxoid adása,
  • hat órán belüli primer sebellátás,
  • többszörös sérülés vagy politraumatizált sérült ellátásakor az életmentő műtéteket és eljárásokat kell előnyben részesíteni (fenyegető vérzés) két órán belül,
  • koponya, mellkas, has áthatoló sérüléseinél a testüreg feltárása hat órán belül szükséges.
Lövési sérülések ellátása általában két szakaszban történhet.
Az első szakasz a seb kimetszése az épben (11.14. ábra), a seb nyitva kezelése, a második szakasz pedig a seb zárása.
 
11.14. ábra. A lőcsatorna elhalt részeinek kimetszése az ép szöveti határban
 
Elsődlegesen zárni csak a durát, a pleurát és a peritoneumot kell. Korai sebzárást csak akkor végezhetünk, ha nem marad a seb körül gyulladás, nincs váladékpangás, vérömleny és a sebszélek feszüléstől mentesek. Erre lehetőség általában a 3–5. napon van. A ki- és bemeneti nyílást az épben ki kell metszeni, a lőcsatornát teljes hosszában fel kell tárni és az épben (a vérző határig) kimetszeni a benne található idegentestekkel és elhalt szövetekkel együtt.
A bent rekedt lövedéket csak akkor érdemes eltávolítani, ha az jelentősen nem növeli a műtét kockázatát és nem súlyosbítja a beteg állapotát. A kimetszett területeket lehetőség szerint 0,5%-os hidrogén-peroxiddal és fiziológiás sóoldattal bőven át kell öblíteni, majd drenálni kell. A műtét során bakterológiai tenyésztésre mintát veszünk, és eredménye szerint célzott antibiotikum-kezelést adunk.
Csontsérüléseknél a kis szilánkokat és fragmentumokat el kell távolítani és választott módszer szerint a tört végek fixálását kell végezni. Fontos nagyér sérülések alkalmával a mihamarabbi érrekonstrukció a sérült részek jó vérellátás biztosítása céljából.
Minden testtájékra és szövetféleségre vonatkozik a minél korábbi primer sebkimetszés elve.
1 A fejezet 11.1.–11.17. ábrái Dr. Katona István eredeti rajzai alapján készültek.

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 711 2

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás első meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. A tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja, nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismeretek tárházába.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofafelszamolas-egeszsegugyi-alapjai-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave