Major László (szerk.)

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai


15.3.4. Sugárbalesetek és radioaktív anyagok terrorista alkalmazásának lehetséges egészségügyi hatásai, ezek felismerése és felkészülés az egészségügyi ellátásukra

AZ IONIZÁLÓ SUGÁRFORRÁSOK LEHETSÉGES HATÁSAI, EGÉSZSÉGÜGYI KÖVETKEZMÉNYEI
Az ionizáló sugárforrások két alapvető típusát különböztethetjük meg az exponált emberi testhez viszonyított lokalizációjuk alapján:
  • sugárexpozíció távolról, külső sugárforrásból és
  • sugárexpozíció a testfelületre vagy a szervezetbe került radioaktív anyagoktól (külső és belső sugárszennyeződés).
Tekintet nélkül arra, hogy a túlexpozíció véletlenszerű baleset vagy szándékos terrorista- alkalmazás következménye-e, az ionizáló sugárhatások megjelenésében jelentős eltérések nem várhatók. A fenti kórképek tünettanának, lefolyásának és gyógykezelésének ismertetése messze túllépi e fejezet kereteit. Az alábbiakban csak egy minimális áttekintés adható.
A nagy aktivitású külső sugárforrástól származó sugárterhelés tünettanát, az akut sugárbetegség lefolyási szakaszait, jellegzetes szindrómáit, a diagnosztikai módszereket és terápiás lehetőségeket, valamint a helyi sugársérülés, a bőr sugárégésének dózisfüggő tüneteit, azok megjelenésének idejét és súlyosságát, továbbá a túlexpozíció következtében hónapok, sőt évek múltán fellépő késői következmények (sugár-dermatitis, sugár-cataracta), valamint a teratológiai elváltozások és a sztochasztikus hatások dózisfüggő kockázatát részletesen ismerteti a nemzetközi és a hazai szakirodalom (lásd Irodalomjegyzék e fejezet végén).
A sugárorvostani alapismeretek, az esetleges sugársérülések tünetei azért is hangsúlyozandók, mivel az ismeretlen eredetű nemspecifikus panaszokkal jelentkező páciensek esetében az orvosok csak elvétve gondolnak a sugárexpozíció lehetőségére. Az elmúlt évtizedben előfordult súlyos és halálos kimenetelű sugárbalesetek során többször csak hetek múltán (s néhány esetben csak post mortem) állították fel a helyes diagnózist, a sugárexpozíció eshetősége hosszú ideig fel sem vetődött.
 
A SUGÁRBETEGSÉG KEZDETI TÜNETEI
Nagyfokú fejfájás, gyengeség, levertség, tartós hányinger, ismétlődő hányás, étvágytalanság, súlyos esetben hasmenés és hirtelen kialakult lymphocytopenia sugárexpozíciót indikálnak. Minél nagyobb volt az egész testet avagy a test nagy részét érő sugárterhelés, annál gyorsabban és súlyosabb formában jelennek meg a fenti klinikai és laboratóriumi tünetek. Igen gyakran tévesztik ételmérgezéssel, de utóbbira a lymphocytopenia nem jellemző. A lymphocyták számának csökkenése 0,5 Gy dózisnál jelentkezik (a normálintervallum alatt marad kb. 10%-kal), majd az 1–8 Gy dózistartományban szigorúan dózisfüggő – lásd 15.1. ábra.
 
15.1. ábra. Limfocitaszám csökkenése a sugárterhelés utáni 2–6. napon az egész testet ért dózis, és következésképpen a sugárbetegség súlyosságának növekedésével
 
A SUGÁRBETEGSÉG FELISMERÉSE ÉS ELKÜLÖNÍTŐ DIAGNÓZISA
A túlexpozíció utáni 3–4. hétre a thrombocyták és erythrocyták száma is dózisfüggően csökken, súlyos és nagyon súlyos fokozatú sugárbetegségben 10 000/mm3, akár 1000–2000/mm3 értékre. Ekkor gyakori az orrvérzés (epistaxis) és a pontszerű bevérzések a bőrön (petechiae), az íny vérzése állandósul, a halálos belső vérzések veszélye is kifejezetten nagy. A granulocyták száma az első napon jelentkező ideiglenes növekedés (demarginálódás) után fokozatosan csökken, bár a 10–15. napok között egy kisebb csúcs rendszerint megfigyelhető a differenciált granulocyták perifáriás vérbe jutása révén. A sepsis kockázata a 2035. napon a legnagyobb, ilyenkor sebészeti kezelés nem végezhető.
Az egyidejű pancytopenia differenciáldiagnosztikai értékű, sugárexpozíciós eredetre utal, és segít elvetni a fertőző betegség vagy az ételmérgezés diagnózisát, amelyek klinikai megjelenésükben és lefolyásukban emlékeztetnek a sugárbetegségre. Ha egyidőben jól körülhatárolható területen, viszonylag nagyszámú embernél észlelnénk hasonló tüneteket, akkor az ivóvízkészlet terrorista szándékú sugárszennyezésére is gondolni kell (s a területileg illetékes sugáregészségügyi hatóságot értesíteni kell).
A nagyon súlyos és halálos sugárbetegség további klinikai jellemzői: csillapíthatatlan hányás és hasmenés, tudatzavar, magas láz, hypotensio, erythema (főleg a fedetlen testfelületen).
 
A HELYI SUGÁRTERHELÉS TÜNETEI ÉS KEZELÉSE
A helyi sugársérülés fő tünete a bőrpír, amely a dózis növekedésével egyre hamarabb jelentkezik, egyre intenzívebb formában, s egyre gyorsabban megy át súlyosabb stádiumokba (hámlás, hólyagképződés, fekély, nekrózis). A bőrelhalás 25–30 Gy-t elérő helyi dózisnál 3 hét alatt kialakulhat. A fekélyesedés rendszerint, a szövetelhalás kizárólag sebészi beavatkozásra gyógyul. A bőrpír, purpura, száraz vagy nedves hámlás és felhólyagzás általában spontán gyógyul, vagy legfeljebb konzervatív kezelést igényel (antiszeptikus borogatás). A sugárdermatitis általában igen lassan, nehézkesen gyógyul (amely a subcutis mikrocirkulációjának sérülésére vezethető vissza).

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 711 2

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás első meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. A tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja, nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismeretek tárházába.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofafelszamolas-egeszsegugyi-alapjai-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave