Major László (szerk.)

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

17.2.2. A hatás fázisa (0–48 óra)

PSZICHÉS REAKCIÓK

Ebben az időszakban az emberek magatartása, viselkedése nagyon különböző, produkálhatnak a helyzetnek megfelelő reakciókat, de megfigyelhetők az emberi magatartás szélsőséges megnyilvánulásai is.

Megfigyelések szerint a katasztrófában érintettek viselkedésük alapján három típusba sorolhatók:

1. típus („normál”) – megfontolt, higgadt, reális, racionálisan cselekvő

2. típus („gátolt”) – döbbent, gátolt, alig mobilizálható, automatikusan cselekvő

3. típus („túlprodukáló”) – zavart, reakciói túlzottak, cselekedetei irracionálisak

A mindennapi élettől távol álló helyzetben nehéz meghatározni, mi a normális és mi az abnormális, nehéz a határvonalat meghúzni kóros és nem kóros között, annál is inkább, mivel az ebben a szakaszban megfigyelhető akut reakciók az esetek döntő többségében átmenetiek. A leghelyesebb, ha a katasztrófákat abnormális helyzetnek tekintjük, és az egyének reakcióinak többségét normál keretek közöttinek tartjuk.

Már az első perctől megfigyelhetők szélsőséges magatartási megnyilvánulások, amelyek szoros kontrollt, illetve sürgős beavatkozást igényelhetnek.

A két véglet:

extrém mértékű nyugtalanság, agitáltság, a kontroll elvesztése, irányíthatatlan és befolyásolhatatlan viselkedés, affektvezérelt violens cselekedetek,
stupor, amikor az egyén nem mozog, nem beszél, nem reagál.

A fent leírt magatartásbeli manifesztációk hátterében, illetve mellett pszichés tünetek állhatnak, a vegetatívum labilitásával az általános stressz folyamat részeként. Az alábbi tünetek traumatizáló helyzetekben bárkinél kialakulhatnak, akár priméren, akár másodlagosan érintett az illető:

fizikális – fáradtság, elesettség, szapora légvétel és szapora pulzus, magas vérnyomás, izomremegés, izzadás, hányás, hányinger, alvászavar, rémálmok;
kognitív – „zavartság”, a tudati integráció fluktuációja, koncentrációs nehézségek, memóriazavar, döntésképtelenség, pszichomotoros meglassultság, fellazult gondolkodás, bűnösségérzés, szuicid gondolatok;
affektív – félelem, szorongás, düh, harag, ingerlékenység, tompultság, depresszió, elhagyatottság és reménytelenség érzése.

A katasztrófa első fázisában kialakuló akut állapotok egy differenciálatlan, polimorf, fluktuáló tüneti képet mutatnak, az esetek döntő többségében átmeneti jellegűek, spontán módon, illetve külső támogató segítséggel megszűnnek.

Ebben a szakaszban a pszichológiai konstelláció és a magatartás alapján nem lehet diagnózisban gondolkodni, azonban a fenti tüneti kép hangsúlyozottsága, nehéz befolyásolhatósága esetén beszélhetünk az úgynevezett „akut stressz reakcióról”, amelynek kritériuma természetesen a megelőző, a mindennapos hatásoktól jellegében és intenzitásában eltérő, akár traumatizáló stresszor. Az esemény bekövetkezését követően azonnal, vagy pár perc múlva jelentkezik, órákig tart. Ha 48 órán túl is perzisztál, már egyértelműen kóros pszichés állapotról beszélhetünk.

A KATASZTRÓFÁBAN ÉRINTETTEK AZONNALI ELLÁTÁSA

A katasztrófa során mindvégig öt alapvető szubjektív érzésbeli elem kialakítása és fenntartása, mint cél, határozza meg az ellátást:

a biztonság érzésének kialakítása,
a nyugodtság elősegítése,
az egyéni és kollektív hatékonyság érzésének erősítése,
szociális kapcsolatok kialakítására, illetve fenntartására való képesség, a remény megőrzése.

Ebben a fázisban az ellátás az egészséges folyamatok helyreállítására, ezek erősítésére összpontosít, kevésbé a klasszikus értelembe vett terápiára. A 17.1. táblázat tartalmazza azokat az eszközöket, teendőket, amelyekkel ezek a célok elérhetők. Az ellátásnak ebben a szakaszában az állapotfelmérés, illetve a beavatkozások különböző formája gyakran párhuzamosan halad, hiszen kialakulhatnak olyan helyzetek, amikor azonnal kell cselekedni. Mindez hasonlít a szokványos („béke”) sürgősségi ellátás elveihez.

Alapvető feladat az azonnali hatékony segítségre szorulók felismerése, illetve felkutatása, különösképpen a veszélyeztetett személyek ellátása:

gyermekek és nők,
fizikálisan is sérültek,
megelőzően pszichiátriai betegségben szenvedettek,
katasztrófa idején bármilyen tartós betegségben szenvedők, főleg azok, akik valamilyen folyamatos gyógyszerelésben is részesültek.

AZ ÁLTALÁNOS SZÜKSÉGLETEK BIZTOSÍTÁSA

Minden segítő feladata. Első teendő a túlélők megfelelő elhelyezése a katasztrófa helyszínén: olyan környezetben, amely fizikai és pszichológiai biztonságot és viszonylagos nyugalmat jelent az egyén számára. Nem mellékesen ezzel csökkentjük a másodlagos traumatizációt, azaz megpróbáljuk távol tartani a szorongást, félelmet indukáló látványtól, hang és szag ingerektől. Alapvető szükségletek közül legfontosabb a takaró és a folyadék. Amennyire lehetséges a túlélőket ne izoláltan helyezzük el, hiszen az azonos helyzetbe kerültek társasága pszichésen megnyugtatóbb lehet.

Csak a túlméretezett reakciót mutató egyéneket különítsük el.

PSZICHOLÓGIAI ELSŐSEGÉLY

A 17.1. táblázat is mutatja, hogy ebben a szakaszban szinte minden segítőnek van olyan feladata, amely a kialakuló distresszt csökkenti, a regenerációt gyorsítja. Egyszerű pszichológiai intervenciókkal csökkenthető a túlélők feszültsége, szorongása valamint az ezzel párhuzamosan észlelhető vegetatív tünetek súlyossága. Lényegében a biztonságba helyezés, az érzelmek kifejezésének lehetősége, társas kapcsolatok biztosítása pszichológiai segélyt jelent. Emellett nagyon fontos teendő:

megfelelő, szükséges mértékű és valóságot tartalmazó tájékoztatás,
felvilágosítás (edukáció) arról, hogy a szubjektíve is megélt tünetek a trauma velejárói,
közeli hozzátartozók felkutatása, velük a lehetséges módon kapcsolat teremtése,
a fokozott arousal csökkentése fizikális módszerekkel (megfelelő testhelyzet, a légvételek szabályozása stb.),
„debriefing”: az ezt igénylő túlélők részére lehetőséget kell biztosítani arra, hogy mind érzelmi, mind értelmi (kognitív) síkon, akár csoportos formában megkezdhessék az őket ért pszichotraumák spontán feldolgozását, nem strukturált körülmények között,
a segítők részéről megkívánt az egyszerűség, közérthetőség ugyanakkor a határozottság.

A KÖRNYEZETI HATÁSOK FOLYAMATOS KONTROLLJA

A katasztrófa bekövetkezése (például robbanás, földrengés) után nem kizárt, hogy további, másodlagos fizikális és pszichés traumatizáló hatások lépnek fel, ezért a helyszínen tevékenykedő segítőknek folyamatos feladatuk:

a környezeti hatások állandó ellenőrzése,
az esetleges biológiai, kémiai ágensekre utaló jelek felismerése,
tájékozódás a bekövetkezett esemény(ek) hatásairól és azokról a túlélők tájékoztatása,
további szükségletek biztosítása (élelem, ruházat stb.),
a fizikálisan sérült, illetve az extrém pszichés tüneteket mutató túlélők elkülönített ellátása.

Mindezekkel támogatható az akut pszichés reakciókkal való megküzdés, csökkenthető a distressz, ugyanakkor kiszűrhetők a másodlagos traumatizáló faktorok, amelyek már potenciálisan nem csak súlyosbíthatják az elsődlegesen bekövetkező „normál” reakciókat, hanem a tartós pszichiátriai folyamatok kialakulásának a rizikóját is fokozhatják.

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 711 2

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás első meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. A tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja, nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismeretek tárházába.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofafelszamolas-egeszsegugyi-alapjai-1//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero