Az általános emberi civilizáció fejlődésével érdekes folyamatnak lehetünk szemtanúi. A tudomány és a technika fejlődésével a természeti katasztrófák egy része előre jelezhetővé vált, ugyanakkor ez a technikai fejlődés kinyitotta „Pandora szelencéjét”. Megjelentek a legkülönbözőbb civilizációs katasztrófák, s ezen belül egyre pusztítóbbakká váltak a háborúk. Amíg az első világháború 20 millió áldozatának nagy része katona volt, addig a II. világháborúban a mintegy 50 millió halott nagyobb része már civil lakosságból származott. A XX. században a repülők tömeges hadrendbe állítása, a levegőből való hatékony pusztítás megtapasztalása után a fejlődés törvényszerűen magával hozta az önkéntes és állami légoltalmi szervezetek megjelenését. A termonukleáris fegyverek eddig elképzelhetetlen borzalmaira válaszul a világ fejlettebb országaiban – így Magyarországon is – megjelentek a magasabb védőképességű óvóhelyi rendszerek és a túlélést minden területen biztosítani hivatott Polgári Védelem. Azonban hamar kiderült, hogy minden jó szándék és akarat ellenére ez lehetetlen. Maximum egy szűk vezetői réteg számára biztosíthatók ideig – óráig, esetleg néhány hétre az életfeltételek. Ráadásul a polgári védelem országos vezetése Csernobil után tapasztalhatta, az akkori politikai hatalom szemrebbenés nélkül lesöpörte a lakosság védelmét szolgáló szakmai javaslatokat, százezreket tettek ki különböző szintű sugárfertőzésnek az 1986. május elsejei felvonulásokon, s amelynek értékelt közegészségügyi következményei a mai napig nem kerültek nyilvánosságra. Ezzel eljutottunk a bevezető egyik fő gondolatához.

 

A tankönyv második nagy gondolati fejezete a katasztrófa következményeinek felszámolását taglalja. A cél itt kettős. Először megismertetni azt a bonyolult rendszert, amelyet már a legalacsonyabb helyi szinten is működtetni kell egy adott katasztrófa következményeinek felszámolásakor, a lakosság életének és anyagi javainak védelmében. El kell igazodni a védelmi igazgatás, a hivatásos és önkéntes védelmi szervezetek, társadalmi karitatív csoportok és az érintett lakosságból spontán szerveződő, a mentő munkákra jelentkezők tömegében. Másodszor a jövendő orvosoknak, egészségügyi szakembereknek meg kell értenie annak a rendkívül összetett vezetési folyamatnak a lényegét és rendjét, amelyben akár egészségügyi vezetőként egy államigazgatási törzsben, akár a helyszínen gyakorló orvosként szereplője lesz.

Az esetleg váratlanul bekövetkező katasztrófahelyzetek kezdeti órái hatalmas lelki, fizikai, terheket ró nemcsak a lakosságra, hanem szakmailag az ott, spontán vagy szervezett formában megjelenő orvosi szakszemélyzetre is. A tankönyv harmadik meghatározó szakmai része erre a probléma körre keresi és mutatja meg a lehetséges válaszokat. Mi is az a kompromisszumos medicina, hogyan oldható fel az ellátandók száma, és az ellátó rendszerek közötti aránytalanság? Miért óriási lelki teher egy ilyen helyzetben a sérültek osztályozása, szállítása, illetve első orvosi ellátása? Miben tér ez el a békés hétköznapok gyakorlatától? Az erre adott lehetséges válaszokról szól ez a kiadvány a jelen és a jövő orvosainak, valamint egészségügyi szakszemélyzetének egyaránt.

Ez a tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás első meghatározó lépése lesz.