Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Major László (szerk.)

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

5.2.2. A katasztrófa következményeinek felszámolása érdekében végzett törzsmunka, és lehetséges munkamódszerei

A különböző szintű üzemi, városi, kerületi vagy országos szintű válságkezelő operatív, vagy kormányzati csoportok tervezési, szervezési, irányítási munkarendjét, az egymást követő feladatok szervezett végrehajtását nevezzük törzsmunkának. Ezek tartalma gyakorlatilag azonos, azonban egyes elemeinek tartalma, kiterjedése függ az irányító, operatív csoport vezetési hierarchiában elfoglalt helyétől, általános vagy szakmai irányultságától.
A törzsmunka tartalmi elemei:
Tervezés
  1. Feladattisztázás.
  2. Azonnal foganatosítandó rendszabályok kiadása.
  3. Felderítés, információ- és adatgyűjtés a kárterületen, illetve annak környezetében.
  4. Előzetes intézkedések kiadása.
  5. A helyzet értékelése, elgondolás, elhatározás, döntés meghozatala a mentő-mentesítő munkák végrehajtására.
Szervezés
  1. Általános, és azon belül a szakintézkedések kiadása.
  2. Mindenoldalú biztosítás megszervezése.
  3. Együttműködés megszervezése.
  4. Felkészítés, és a készenlét elérése, ellenőrzése.
Irányítás
  1. A mentő-mentesítő munkák indítása, irányítása, értékelése, ellenőrzése, külső és belső tájékoztatás.
  2. A mentő-mentesítő, munkák befejezésének feltételei, kárterület átadása az adott szintű közigazgatásnak, a minősített időszak megszüntetése.
  3. Helyreállítás utáni értékelés, javaslatok a közigazgatás, a jogszabályalkotók felé.
Ha összevetjük a hazai és a külföldi gyakorlatot, láthatjuk a tervezésben nincs meghatározó különbség. Nálunk a szervezés foglalja magában a személyzettel való ellátást, a finanszírozást és a koordinálást. Az irányítás is hasonló tartalmú, azzal a különbséggel, hogy nálunk a tájékoztatás zöme a végrehajtási időszakra koncentrálódik. Azonban az is tény, hogy ennek előkészítése zömmel a szervezési időszakra esik. Összességében a vezetési folyamat, illetve az előbb tárgyalt három fő feladatrész, valamint a tervezés helye látható a vezetési folyamatban (lásd 5.3. ábra).
 
A KATASZTRÓFAFELSZÁMOLÁS TÖRZSMUNKÁJÁNAK LEHETSÉGES MÓDSZEREI
A törzs munkarendjének kiválasztásánál egyik legdöntőbb kritérium a rendelkezésre álló idő. Befolyásoló tényezők pedig az alábbiak lehetnek:
a részvevők szakmai felkészültsége;
befolyásoló körülmények:
  • kárterület közelsége;
  • felfokozott lakossági indulatok vagy éppen a pánik jelenségek;
  • az államigazgatás állapota;
  • objektív feltételek, mint a híradás, tájékoztatás állapota, a rendelkezésre álló erők, eszközök, a vezetésre kijelölt objektumban rendelkezésre álló feltételek stb.
Az időtényező:
  1. van elegendő idő egy előre jelezhető katasztrófahelyzetben, pl. árvíz,
  2. nincs elegendő idő, a katasztrófa bekövetkezett, pl. üzemi havária, földrengés stb.
Lehetséges munkamódszerek:
  • lépcsőzetes munkamódszer;
  • párhuzamos munkamódszer;
  • rendelkező munkamódszer.
 
MUNKAMÓDSZER „A” ESETBEN
A törzsek „lépcsőzetes” munkarendben dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy amikor a kormányzati, minisztériumi vagy megyei, fővárosi törzs meghozta az elgondolását, elhatározását, majd kiadja az intézkedéseit, akkor kezd dolgozni a következő beosztott vezetési szint. Első mozzanat nyilván itt is a feladat vétele és tisztázása. Amikor pedig ez a törzs is eljut az intézkedések kiadásáig, elkezd készülni a következő vezetési szint. Ez a folyamat egészen a mentést közvetlenül, helyszínen irányító törzs készenlétéig tart.
Előnyei:
  • mindenki alaposan fel tud készülni;
  • jó a felkészülés szervezettsége, hatékonysága;
  • a humán erőforrások, anyagok, eszközök kívánt helyen és mennyiségben összpontosulnak;
  • alaposan megszervezhető a külső és belső kommunikáció, fel lehet készülni a krízis kommunikációra;
  • az ellenőrzésre és a hiánypótlásra, a gyorsított felkészítésre kellő idő van; jogi és egyéb szempontokból jól dokumentált a felkészülés.
Hátrányai:
  • rendkívül időigényes;
  • kissé bürokratikus, csökken az operativitás lehetősége, az egyéni kezdeményező készség háttérbe szorul;
  • katasztrófa bekövetkezése esetén fellépő rendkívüli helyzetek kezelése nehézkesebb.
Összességében tehát egyértelműen megállapítható a lépcsőzetes munkarend, mint vezetési módszer csak prognosztizálható katasztrófahelyzetek kezelésére alkalmas, amikor elegendő idő áll rendelkezésre.
 
MUNKAMÓDSZEREK „B” ESETBEN
Párhuzamos munkamódszer
A törzsek párhuzamos munkarendben dolgoznak. Jellemző helyzete egy bekövetkezett katasztrófa, pl. egy földrengés. Nincs idő. Minden óra, minden nap elfecsérelt idő, ami nem a mentő-mentesítő munkák megszervezésére fordítunk. Minden perc, minden óra újabb áldozatok százait, ezreit jelentheti. Az államigazgatás működőképesen maradt része – az egészségügyi igazgatást is beleértve – a mentésre alkalmas állami, katasztrófavédelmi, rendvédelmi, igazgatási, társadalmi szervezeteknél haladéktalanul meg kell kezdeni a mozgósítást, a felkészítést, a mindenoldali biztosítást és az együttműködés megszervezését, a mentő-mentesítő munkákat. Erre alkalmas a párhuzamos munkamódszer.
A folyamat elemzése:
  1. A katasztrófa sújtotta területet magába foglaló ország, országrész, régió, megye stb. kormányzata, vezetése megkezdi a várható feladat tisztázását.
  2. Kiadja az azonnal foganatosítandó rendszabályokat – ha a helyzet még igényli a riasztást – elrendeli az adatok gyűjtését, az általános felderítést, és ezen belül vagy külön az egészségügyi szakfelderítést, a szervezetek mozgósítását.
  3. A beérkező információk, az előzetes kárfelmérés adatok alapján kiadja a vezető törzs az előzetes intézkedéseket. Ezen belül az alárendelt területi, állami, gazdasági stb. szervezetek részére már feladatokat szabhat. Ekkor az I. lépcsőben mozgósított szervezetek vezetői, operatív törzsei már párhuzamosan megkezdhetik a későbbiekben tárgyalt feladat tisztázását.
  4. A vezető operatív törzs elkezdi a helyzetértékelést a későbbiekben tárgyalt módszerek közül azzal, amely az adott helyzet megoldására legalkalmasabb.
  5. A helyzetértékelés végén megszületik a döntés a mentő-mentesítő munkák végrehajtására. Amikor ezt a körülmények lehetővé teszik, legkésőbb még ekkor is kiadható a feladat az alárendelteknek.
    • Jobb azonban, ha ekkor már azok is dolgoznak, így a jelzett döntés (elgondolás, elhatározás) a helyzetértékelés előtt megérkezik, így azt az érintett törzs fel is tudja dolgozni.
    • Természetesen, ha van az irányító operatív törzsnek közvetlenül alárendelt II. lépcsőben tervezett mentő-mentesítő alegysége, akár több is, – úgy azok felé ekkor kell kiadni feladatot, hiszen nekik még több idejük van az alkalmazásba vetésig.
Összességében több különböző szintű vezetési, bevetési, operatív törzs esetén egyszerre akár 3-4 egymással párhuzamos szinten folyik az előkészítő munka. Ez igen jelentős időnyereség, ugyanakkor egységes elgondolás alapján folyik az alkalmazás megszervezése, ami jelentősen növeli a hatékonyságot. Mindezek a bekövetkezett károk következményeit, s ami a legfontosabb a további áldozatok számát csökkenti.
 
Rendelkező munkamódszer
A törzsek rendelkező munkamódszerrel dolgoznak. Az általánosan ismert vezetési módszerek közül leghatékonyabb, legdinamikusabb, és ami ilyenkor fontos a leggyorsabb reakcióidejű a katasztrófa bekövetkezése után. Természetesen akkor is hasznos lehet, ha egy rövid időn belül bekövetkező havária, vagy előre jelzett katasztrófa várható. Ez azt is jelenti, hogy megfelelő feltételekkel ez a módszer „a” esetben is alkalmazható.
Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem ezt a módszert választjuk mindig? A válasz rövid: mert ez a legnehezebb.
A rendelkező munkamódszer feltételei:
1. Kiválóan felkészült, lényeglátó, tapasztalt, gyakorlott vezető vagy orvos, aki szélsőséges viszonyok között is képes szellemileg és fizikailag egyenletes, tartós irányító tevékenységet végezni.
A kijelölt vezető döntési joga a helyzet súlyosságához mérten kiterjesztett.
2. Összeszokott, gyakorlott törzs, akik ismerik az adott helyzet lehetséges megoldásának egészségügyi tartalmát.
A törzsbe beosztott szakemberek ismerik a törzsmunka rendjét, tartalmát, az intézkedéseket gyorsan, pontosan a vezető rendelkezésének szellemében elkészítik, kiadják, ellenőrzik, a végrehajtást értékelik, a szükséges módosításokra javaslatot tesznek.
3. Az első lépcsőben vannak „békeidőszakban” felkészült állami, gazdasági, társadalmi szektorból kijelölt mentő-mentesítő munkára alkalmas szervezetek.
4. Vannak 8–12 órán belül mozgósítható, a 2. lépcsőbe alkalmazásra felkészíthető, bevethető szervezetek.
5. Vannak közeli tartalékok (pl. víz, élelmiszer, gyógyszer, üzemanyag, szállítási kapacitás stb.).
6. Alapvető kommunikációs rendszerek működnek, minimális vezetési eszközök rendelkezésre állnak.
7. A kárterület, illetve annak környezetében élő lakosság hangulata nem ellenséges, a közigazgatás, rendvédelem, illetve a mentő erőket illetően.
8. A környezeti feltételek további súlyosbodása nem várható (másodlagos ipari haváriák, infrastruktúra, hírközlés összeomlása).
Összességében látható, a rendelkező munkamódszer feltételei eléggé összetettek, de már az első 1-2 órában is gyorsan és hatékonyan lehet tervezni, szervezni, mind pedig a mentő-mentesítő munkákat irányítani.
Miután áttekintettük a lehetséges munkamódszereket nézzük meg, hogy adott esetben egy Orvosi Segélyhely vagy Tábori Kórház, vagy éppen egy operatív törzs orvos szakmai tagjaként, milyen feladatot jelentenek a tervezés, a szervezés vagy éppen az irányítás részelemei. Az alábbiakban vizsgáljuk meg a katasztrófa következményeinek felszámolása érdekében végzett törzsmunka keretein belül, a tervezési, a szervezési és az irányítási feladatokat, valamint azok tartalmát.
 
A TERVEZÉSI FELADATOK ÉS AZOK TARTALMA
1. A „FELADAT” TISZTÁZÁSA
Az itt tárgyalt témakörök a tervezési szakasz elemeit részletezi. Egy váratlan havária vagy katasztrófa bekövetkezése esetén – továbbá az előrelátható módon bekövetkező rendkívüli esemény elleni védelem tervezésekor is – első legfontosabb teendő a feladat tisztázása. A civil operatív törzsek, vállalati irányítási management, vagy a névadó katonai vezető törzsek törzsmunkájának egyaránt az első és egyik legfontosabb eleme, teendője a feladat tisztázás.
Célja: a belátható vagy váratlanul bekövetkező katasztrófahelyzetből adódó feladatok értelmezése, a feladatokhoz szorosan kapcsolódó információk, befolyásoló tényezők megismerése, megismertetése.
Tartalma: a kapott feladat vagy a rendkívüli esemény, katasztrófahelyzet elemeinek olyan mértékű gyors, előzetes értelmezése, megismerése, amelynek végén nagy valószínűséggel helyesen meghatározhatók az alábbiak:
  1. azonnal foganatosítandó rendszabályok;
  2. intézkedés az általános és/vagy a szakfelderítésre (pl. egészségügyi szakfelderítésre).
A feladattisztázás végét két elmaradhatatlan mozzanat zárja:
  1. Jelentés, visszajelzés az elöljáró hazai vagy külföldi magasabb szakmai vezető törzsnek, hogy a feladat tisztázást az érintett törzs, válságstáb végrehajtotta, az azonnal foganatosítandó rendszabályokat kiadta.
  2. A jogi, szakmai és történeti szempontból nélkülözhetetlen (had)műveleti napló, eseménynapló, vagy az operatív törzs naplója megnyitva, s amelyben rögzítésre került a kapott feladatra, vagy bekövetkezett katasztrófahelyzetre vonatkozó legfontosabb információk. A napló vezethető elektronikusan is, de főleg a katasztrófában érintett területen, papíralapon is léteznie kell. Formája kultúrkörönként, országonként eltérő lehet, de alapvető elemeket kell tartalmaznia minden esetben:
    • a pontos csillagászati, helyi idő;
    • a bejegyzés sorszámát;
    • a kapott feladat vagy esemény – akkor ismert – rövid, pontos leírását;
    • a kapott vagy tett intézkedések rövid, de teljes körű leírását;
    • az intézkedő személy nevét, pontos beosztását;
    • fontosabb intézkedéseknél vagy ügyeleti ciklusok zárásánál az operatív törzs vezetőjének, főnökének aláírását.
A napló jogi okmány, amelynek pontos vezetése nélkülözhetetlen, utólagos javítása tilos! Rontott bejegyzés esetén úgy lehet áthúzni az inkriminált részt, hogy az olvasható legyen, a lezárását a napló vezetője és a törzs vezetője ellenjegyzi. Csak ezután lehet újabb bejegyzést tenni a naplóba.
 
2. AZONNAL FOGANATOSÍTANDÓ RENDSZABÁLYOK
Az azonnal foganatosítandó rendszabályok és előzetes intézkedések kiadása általában a feladattisztázás és a kialakult helyzet értékelése, más terminológiával a helyzetmegítélés közötti időben szükséges és helyes.
Az azonnal foganatosítandó rendszabályok lehetséges elemei a feladat tisztázást követően:
a) Bekövetkezett katasztrófahelyzet további eszkalálódásának, kiterjedésének, növekedésének megakadályozása. Ilyenek lehetnek:
  • gázvezetékek, üzemanyag vezetékek, energia betáplálások szakaszos vagy tejes elzárása;
  • vegyi, nukleáris üzemi folyamatok korlátozása, csökkentése, leállítása;
  • veszélyes anyag vagy hulladék szállítások leállítása, és átirányítása a technológiai előírások figyelembevételében.
b) Katasztrófafelderítés, adatgyűjtés bevezetése, elrendelése.
c) Kommunikációs, riasztási rendszerek helyreállítása, szükségeszközök mozgósítása, a tájékoztatás megszervezése.
d) Megközelítő és kimenő útvonalak biztosítása.
e) Rendvédelmi, mentőerők és logisztikai biztosító szervezetek mozgósítása.
f) Vezetési rend, struktúra kialakítása.
 
3. KATASZTRÓFAFELDERÍTÉS
A katasztrófafelderítés lényege a kialakult helyzet, illetve a várható következményekkel kapcsolatos adatok, információk gyűjtése.
A katasztrófafelderítés módja: szárazföldi, légi, műholdas, vízi stb. a megközelítéstől, a felhasznált eszközöktől függően.
A katasztrófa felderítés fajtái: általános és/vagy szakfelderítés.
Az általános katasztrófafelderítés célja: a lehető legszélesebb körű információk, adatok begyűjtése a kárterületről, illetve annak környezetéről, annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb beavatkozás megszervezhető, végrehajtható legyen.
Tartalma kiterjed:
  • a kárterület nagyságára, jellegére, jelenlegi állapotára;
  • a sérültek, áldozatok becsült számának meghatározására;
  • a sérültek, illetve a kombinált sérültek jellegének, elhelyezkedésének megállapítása;
  • a lehetséges járványveszélyre;
  • a kárterület, illetve a követlen környezet egészségügyi infrastruktúrájára, annak állapotára;
  • az egészségügyi szakfelderítés szükségességére;
  • a megközelíthető utak állapotára,
  • a kiemelt közművek állapotára (víz, gáz, villany);
  • a hírközlés, a kommunikáció lehetőségeire;
  • az államigazgatás, a beavatkozó szervezetek (tűzoltóság, rendőrség, honvédség, mentők stb.) állapotára;
  • közbiztonságra, lakosság hangulatára, általános állapotára.
Az általános felderítés láthatóan tartalmaz egészségügyi elemeket, de meghatározott része lehet az egészségügyi szakfelderítés is. Ebben az esetben az, a saját szakterületén mélyebb, alaposabb információkat gyűjt be a katasztrófa sújtotta területről, s amelyeket külön rendszerez és értékel.
A katasztrófa-egészségügyi szakfelderítés legfontosabb elemei:
  • a sérültek becsült száma;
  • a sérültek elhelyezkedése (szabadon, romterületen stb.);
  • a meghatározó sérült típusok, sérülések fajtáinak meghatározása:
  • kiváltó okok szerint (mechanikus, termikus, sugár, vegyi stb.)
  • összetettségük alapján (egyszeres, többszörösen összetett vagy kombinált);
  • összetett sérülések esetén a vezető sérülés típus meghatározása;
  • a sérültek súlyossági megoszlása;
  • a gyermek- és időskorú sérültek aránya;
  • a további egészségkárosodás veszélyeire utaló körülmények (pl. higiénés körülmények hiánya, víz- és élelmiszerhiány, klimatikus viszonyok, járványveszély stb.);
  • a helyi egészségügyi szolgálat állapota és veszteségei;
  • egészségügyi készletek, gyógyszertárak, raktárak stb., megléte, állapota;
  • a tömeges sérültáramlás iránya;
  • a sérültek gyűjtésének, osztályozásának lehetőségei;
  • a környezetükre veszélyes sérültek száma;
  • a sérültek kiürítésének lehetséges irányai;
  • menekültek száma, mozgásuk iránya;
  • kommunális rendszerek állapota;
  • az alultápláltság – kalorikus és proteinhiányos – perspektivikus veszélyei.
 
4. AZ ELŐZETES INTÉZKEDÉSEK
Előzetes intézkedések, amelyeket általában a felderítési vagy egyéb módon beszerzett adatok, információk beérkezését követően adunk ki. Célja az időnyerés, az alárendelt törzsek, valamint a mentő, biztosító erők részére, hiszen, ha nem az elhatározás végén kapják meg az információkat, úgy ők is hamarabb érhetik el a készenlétet. Ezzel pedig az áldozatok számának, illetve a károknak további csökkenését érhetjük el. Természetesen, ezeket az intézkedéseket a helyzetértékelés során pontosítani lehet, de ez alatt az egy-két óra alatt párhuzamosan már igen sok feladat végrehajtható. Például mozgósítás, erők-eszközök átcsoportosítása, energiaforrások, élelmiszer tartalékok zárolása vagy éppen mozgósítása stb.
a) A katasztrófa sújtotta terület lezárása:
  • járványügyi szempontokból indokolt előzetes karantén intézkedések;
  • sugárvédelmi megelőző intézkedések;
  • közrendvédelmi intézkedések, pl. a fosztogatások, élelem, gyógyszer, üzemanyag tartalékok, logisztika központok, repülőterek, leszállóhelyek, kikötők, útzáró pontok, vasúti kirakodóhelyek lezárása, védelme.
b) Mozgósítási intézkedések, egészségügyi és gyógyszer készletek felszabadítása, málházása, OSH-k, szükségkórházak, vonatkórházak felmérése, hazai és külföldi segélyszervezetek, orvoscsoportok felkérése.
c) A mentő-mentesítő, kárfelszámoló munkákhoz szükséges különleges szakértők, csoportok, technikai eszközök riasztása.
d) A vezetés, tájékoztatás rendjének, helyének és módszerének ideiglenes vagy véglegesmeghatározása.
 
5. A HELYZET ÉRTÉKELÉSE, ELGONDOLÁS, ELHATÁROZÁS, DÖNTÉS MEGHOZATALAA MENTŐ-MENTESÍTŐ MUNKÁK VÉGREHAJTÁSÁRA
Helyzetértékelés
A helyzetértékelés a katasztrófa felszámolás törzsmunkájának egyik legfontosabb eleme. Végrehajtásának szakmai színvonala, gyorsasága ezrek, tízezrek életét mentheti meg, ugyanakkor kettős időkorlát jellemzi. Egyfelől alapos, szakmailag kifogástalan, jól szervezett törzsmunka elemeként időigényes, másfelől, ha a sérültek 6 órán túl kapnak első orvosi ellátást, úgy statisztikai adatok szerint a mortalitási arányuk elérheti az 50%-ot. A fentiek miatt fontos, hogy a kialakult helyzethez leginkább illeszkedő módszerrel hajtsuk végre a helyzetértékelést. Terjedelmi lehetőségek miatt ennek csak a két legismertebb módját mutatjuk be.
A helyzetértékelés módszerei:
  1. szakterületek sorrendjében,
  2. a kialakult katasztrófahelyzet elemei alapján.
 
ad a) Helyzetértékelés a szakterületek sorrendjében. A helyzetértékelés ilyenkor a szakmák fontossági sorrendjében folyik. Az adott szakterületek képviselői jelentésekkel, számvetésekkel járulnak hozzá a közös elgondolás kialakításához. Ezek a képviselők, szakmai vezetők dolgozhatnak egyedül, de jellemzőbb, hogy mögöttük is szakértői csoport, vagy akár egy egész hivatal, minisztérium állhat. Ezt a módszert akkor célszerű választani, ha a feladatokat erre felkészített törzsben végezzük. Ilyenek lehetnek üzemi, települési, megyei, fővárosi, kormányzati, ritkábban egyéb „ad hoc” törzsek. Jellemző körülmények:
  • több idő áll rendelkezésre;
  • a törzsekben államigazgatási határozattal vagy munkáltató intézkedésére már korábban beosztották a résztvevőket;
  • felkészültek, gyakorlottak;
  • több szakterület képviselője van jelen, akik a probléma nagy részét átlátják.
 
ad b) Helyzetértékelés a kialakult katasztrófahelyzet elemei alapján. Ebben a formában a katasztrófa jellegének, következményeinek, meghatározó jellemzőinek sorrendjében történik a jelentések, elemzések, javaslatok meghallgatása. Pl. egy földrengés után először a műszaki szakemberek jutnak szóhoz, ha tüzek is jelentkeznek, akkor a tűzoltó szakemberek és a közművek (gáz, villany stb.) szakértői. Ezután nyilatkoznak, értékelnek a közlekedés-műszaki szakemberek. Ezt követően a döntő szerep sokáig az egészségügyi szakembereknek, orvosoknak jut. Általában ide csatlakoznak sorrendben a rendvédelem, majd a logisztika szakemberei. Természetesen minden szakember mögött optimális esetben ott áll egy szakmai csoport is, akik ezeket a szakmai értékeléseket előkészítik. Alacsonyabb törzsekben előfordulhat, hogy e csoportok csökkentett létszámúak vagy teljes egészében hiányoznak. A döntés (elgondolás, elhatározás meghozatala) után születő intézkedés fontos kiegészítő része a sajtó záradék, a tájékoztatás megszervezése érdekében. Ebbe minden érintett szakterület bedolgozik. A folyamatban jellemzően a kríziskommunikáció elemei dominálnak.
Ez a módszer inkább „ad hoc” törzsek munkájára jellemző ahol a legfontosabb szakterületek éppen elérhető legjobban felkészült szakemberei vesznek részt. Valamilyen állandó magja e törzseknek is van, ami lehet önkormányzati, polgári védelmi stb. Ebben az esetben az irányító, döntéshozó vezetőre nagy felelősség hárul. A mentő-mentesítő munkát tervező – szervező – irányító törzs parancsnoka, vezetője meghatározó szerepet játszik az eredményes végrehajtásban. Jellemző körülmények:
  • kevesebb idő áll rendelkezésre;
  • kevesebb információ, adat van a katasztrófa területről;
  • közelebb van a katasztrófa területhez, így nagyobb a résztvevőkre háruló pszichikai nyomás;
  • nagy a résztvevők fizikai-szellemi terhelése; rosszabbak a munkakörülményeik.
 
A MENTŐ-MENTESÍTŐ MUNKÁKRA VONATKOZÓ ELGONDOLÁS, ELHATÁROZÁS, TERV KIALAKÍTÁSA
Az elgondolás, elhatározás, illetve azok eredményeként elkészített terv a mentő munkák megkezdésének egyik legfontosabb alapfeltétele. Az elgondolás, a döntés a helyzetértékelés végére alakul ki. A terv legfontosabb jellemzőit, követelményeit 5.4. ábra1 foglalja össze.
 
5.4. ábra. A tervvel szemben támasztott követelmények
 
Ezt rögzítik, majd az elöljáró államigazgatósági vezető vagy törzs jóváhagyása után ez a kiinduló alapja minden további tevékenységnek. Az elgondolás, elhatározás, valamint a mentő-mentesítő munkákra vonatkozó intézkedések lényege.
 
Mit akarunk?
Ez nem más, mint a cél ismertetése. A cél minimuma általában a katasztrófahelyzet kiszélesedésének megakadályozása, a lakosság, a sérültek kimenekítése, ellátása, a halottak összegyűjtése, azonosítása és a végtisztesség megadása. A maximális cél az eredeti helyzet, vagy ahhoz közeli állapot visszaállítása, kormányzati törzsek szintjén a minősített időszak megszüntetése.
 
Hogyan akarjuk?
Ez a kérdés egy feladat sorrendet takar. Pl. megközelítő, kimenekítő útvonalak, félútpályák megtisztítása, a sérült ellátási hierarchia kiépítése, a katasztrófahelyzettel összefüggő közbiztonsági állapotok stabilizálása, logisztikai ellátás biztosítása, műszaki mentő munkák beindítása, a tájékoztatás megszervezése. Természetesen, amikor a hogyanról döntünk, ezt – a teljesség igénye nélkül – az alábbi tényezők befolyásolják:
  • a rendelkezésre álló erők, eszközök, mennyisége;
  • ezek távolsága a kárterülettől;
  • az infrastruktúrák általános állapota;
  • a vezetés, a híradás, a tájékoztatás állapota;
  • a közrend általános állapota;
  • általános körülmények (év, napszak, időjárási viszonyok stb.)
Amint ez látható ebben a fázisban rögzítjük, azt is, hogy mivel, milyen erőkkel, eszközökkel akarjuk a fenti feladatokat végrehajtani. Itt kell rögzíteni például azt is, hogy hol telepítünk OSH-t, szükségkórházat, kórházvonatot. Amikor ezen a feladatokat véglegesen összerendezzük, egyben megjelennek azok a csomópontok is, amelyekre majd a mindenoldalú biztosítást és az együttműködést meg akarjuk szervezni.
 
Hol akarjuk?
Az olyan méretű katasztrófa kárterület, ami már minősített időszak elrendelését igényli az állam részéről, azt szektorokra kell osztani. A felderítési adatok, és a helyzetértékelés alapján viszonylag korán körvonalazódik ezek kategorizálása, mentési sorrendje. Az elgondolásban vagy az elhatározásban pedig eldöntjük, hogy hol, milyen sorrendben végezzük a mentő-mentesítő munkákat, a mentőerőket milyen irányban, kárhelyen összpontosítjuk. A címben szereplő kérdésre megadott válasz két döntő momentumot takar:
  1. Hol akarjuk megkezdeni a kárterület mentését-mentesítését, és később hol folytatjuk majd. Ez az egyik határozott vezetői, és nehéz orvosszakmai döntés, kihívás, annak minden következményeivel együtt. Mentőmunkák során sokszor nehéz, olykor kegyetlennek tűnő döntéseket kell hozni. Ez vonatkozik a mentés vezetőjére éppen úgy, mint arra az orvosra, aki az első orvosi ellátás során a sérültek osztályozását elvégzi. Mindkét döntés nehézsége azonos tőből fakad. Az elsőnél a kárterület nagysága és a kezdetben rendelkezésre álló erők-eszközök közötti aránytalanság a probléma. Az orvos esetén a sérültek száma, a sérülések minősége, összetettsége és az ellátás lehetősége közötti aránytalanság. A kényszerosztályozás következtében jelentkező szakmai, lelkiismereti, pszichikai teher elviselése a jellemző kihívás. Ez utóbbira próbál majd választ adni a kompromisszumos medicina rész.
  2. A másik döntő momentum pedig a sávhatárokat, felelősségi szektorokat jelenti. Itt mondjuk ki azt, hogy ki, hol, melyik szektorba végzi a rábízott feladatokat.
Összességében a „hol akarjuk” kérdésre adott válasz nem jelent mást, mint súlyozást, illetve helyi sorrendiséget a mentőmunkák, továbbá osztályozást a sérültek ellátása során.
 
Mikor akarjuk?
A mentő-mentesítő munkák tervezése és végrehajtása során a „hol” kérdés után természetszerűen következik a „mikor” kérdés megválaszolása is. Ezt a választ döntően a lehetőségek – erők, eszközök stb. – és a szükség kompromisszuma dönti el. Ez másik nagy kihívás a törzs, a mentő munkákat irányító vezető számára, de ugyanúgy a kompromisszumos medicina számára is. Most kellene szakellátás a sérült számára, de most ez nem elérhető, néhány óra vagy nap múlva megoldható, de lehet hogy akkor már késő. Mi az, ami most tehető, vagy inkább segítsünk olyanokon, akiknek még nagyobb az esélyük a túlélésre?
A fenti kérdésekre adott válaszok minden érintett számára rendkívül fontos. A sérült vagy hajléktalanná vált lakosság, a hozzátartozók, a mentőerők, az adott közösség vagy a nemzet számára egyaránt. A pontos időrend rendkívül fontos a mentő-mentesítő erők első, második lépcsője vagy tartalékába sorolt alegységeknek, szakembereknek, orvosoknak egyaránt.
Végeredményben ez foglalja időkeretbe az egész tevékenységet. Mint azt korábban láttuk, az idő rendkívül meghatározó szerepet játszik abban, hogy a sérültek, hajléktalanná váltak közül mennyi ember válik véglegesen áldozattá. Ezt mindig tartsuk szem előtt, amikor a törzs munkát szervezzük, annak módszerét kiválasztjuk vagy a mentő munkák dinamikáját, ütemezését meghatározzuk.
 
A SZERVEZÉSI FELADATOK ÉS AZOK TARTALMA
1. ÁLTALÁNOS ÉS AZON BELÜL A SZAKINTÉZKEDÉSEK KIADÁSA
Az itt tárgyalt témakörök a szervezési szakasz elemeit részletezik. Az általános intézkedés – és azon belül a főorvosi szakintézkedés – kiadásával kezdődik a mentő-mentesítő munkák szervezési ciklusa. Mivel e könyv alapvetően a Semmelweis Egyetem hallgatói részére készült, így a mentő-mentesítő munkákra vonatkozó általános intézkedéssel csak jelzésszerűen foglalkozunk. Ez gyakorlatilag magában foglalja mindazon feladatokat, amelyeket az eddigiekben tanulmányoztunk.
A mentő-mentesítő munkákra vonatkozó általános intézkedés egy keretjellegű összefoglalójának az alábbi csoportosítás elfogadható:
  1. az intézkedést kiadó vezetési szint megnevezése, hely, idő;
  2. a munkálatokra vonatkozó elgondolás, elhatározás néhány mondatos összefoglalása, főbb mentési célok, a főerő kifejtés irányának rögzítése;
  3. a mentő-mentesítő munkák részletes, szakterületenkénti meghatározása
    • első lépcső feladatai, alkalmazásba vetés helye, ideje, váltás, pihentetés, feltöltés rendje;
    • második lépcső felkészítésének rendje, feladatai, alkalmazásba vetés helye, ideje, váltás, pihentetés, feltöltés rendje;
    • tartalékok összevonása, csoportosítása, felkészítése, várható feladat
    • a mindenoldalú biztosítás megszervezésének rendje;
    • az együttműködés megszervezésének rendje, helye, ideje, módszere, pl. terepen a feladat megszabást követően, vagy éppen konferenciakapcsolásban;
    • a jelentések rendje, tartalma, ideje;
    • a tájékoztatás rendje, felelőse;
    • a vezetés rendje, helye, tartalékvezetési lépcső, helyettesítés rendje;
Ennyit kell legalább tudni egy törzsbe beosztott orvosnak, annak érdekében, hogy eligazodjon a körülötte folyó események folyamatában, valamint hogy a saját munkáját tervezni tudja. Mivel része egy bonyolult vezetési folyamatnak, az csak akkor sikeres, ha személyében is a maximumát adja a szakmai tudásának.
Nézzük, mi is az, amit neki kell javasolnia vagy éppen irányítania. Ahogyan azt korábban taglaltuk, a szakmai feladatok már a felderítési adatok, információk gyűjtésére adott utasítással kezdődött, az azonnal foganatosítandó rendszabályok keretében. Ebben az időszakban már körvonalazódott annak a főorvosi szakintézkedésnek a tartalma, ami a könyv második felében pontosan körülírunk.
A szakintézkedésnek (fő szakorvosi direktíva), a teljesség igénye nélkül, az alábbiakat kell tartalmazni:
  • nagy biztonsággal prognosztizálni a várható sérültek illetve betegek számát, a sérülések és illetve betegségek várható megoszlását;
  • meghatározni sérültek a kiürítési irányait;
  • meghatározni az kiürítési szakaszokat, ellátóhelyeket, azok fajtáit;
  • meghatározza a segélynyújtás mértékét a különböző ellátóhelyeken;
  • meghatározni a magasabb szintű ellátóhelyeket;
  • intézkedni az egészségügyi, és a szorosan kapcsolódó logisztikai ellátásra, a mindenoldalú biztosítással összhangban;
  • szükség esetén szakmáját illetően javaslatot tesz a külső (országos, nemzetközi) segítség kérésére, illetve ennek minőségére és mennyiségére;
  • intézkedik a szakterületi vezetés, helyettesítés, a jelentések, a tájékoztatás általános rendjére.
Amennyiben következetesen tervezünk, szervezünk, és irányítunk, úgy ezek a tartalmi elemek egységesen, közérthetően jelennek meg minden vezetési szinten éppen úgy, mint a végrehajtó alegységek, illetve a gyógyítás szintjén.
 
2. MINDENOLDALÚ BIZTOSÍTÁS TARTALMA
A mindenoldalú biztosítás (továbbiakban: MIOB) tartalma: mindazon tevékenységek halmaza, amelyek elősegítik, támogatják, vagy biztosítják a ment-mentesítő munkákat vagy annak valamely nélkülözhetetlen feltételét szolgáltatja az adott körülmények között. A már korábban taglalt angolszász „POSDCORB” képletből a személyzettel való ellátása (staffing) és a finanszírozás (budgeting) tartozhat az általunk használt mindenoldalú biztosítás fogalom rendszeréhez.
A MIOB legfontosabb részterületei:
1. felderítés, kutatás, adatgyűjtés, értékelés, a mentő-mentesítő munkák teljes időtartamában;
2. mozgás-biztosítás:
  • egy nyomtávú romtalanítás;
  • út-híd építés, javítás;
  • csomópontok, kitérők biztosítása;
3. rendvédelem:
  • teljes kárterület rendvédelme;
  • csatlakozó, megközelítő utak, területek biztosítása;
  • ellátó pontok, raktárak őrzés-védelme;
4. egészségügyi biztosítás és járványvédelem:
  • mentőerők védelme;
  • menekülttáborok, sebesült gyűjtőhelyek stb. járványvédelme;
  • érintkező lakosság megelőző járványvédelme;
5. vegyi és sugárvédelem:
  • ellenőrzés megszervezése;
  • mérőrendszer helyreállítása, bővítése;
  • mentesítő állomások telepítése;
6. tűzvédelem;
7. logisztikai keretfeltételek biztosítása:
  • javító-, töltőállomások, kikötők, leszállóhelyek, raktárak építése, telepítése, fenntartása;
8. kegyeleti tevekénység;
9. kommunikáció megszervezése:
  • a mentéshez szükséges kommunikációs rendszer biztosítása;
  • kríziskommunikáció;
  • tömegkommunikáció;
10. adminisztrációs biztosítás:
  • mobil pc-k, adattárak, nyomtatók stb. összpontosítása; nyomtatványok, térképek stb. biztosítása.
 
3. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS MEGSZERVEZÉSE
A mentő-mentesítő munkák tervezése, szervezése, vezetése során a végrehajtott feladatok egy jelentős részére kimondható, hogy nélkülözhetetlen. Az együttműködés (továbbiakban: EMÜ) megszervezése is ezek közé tartozik, hiszen a jó EMÜ nélkül a kárterületen általában kialakuló kaotikus állapotok tovább romlanak, a mentés hatásfoka lecsökken, a sérültek halálozási aránya növekszik, az EMÜ-t a MIOB után célszerű szervezni, így az is része lesz.
Az EMÜ megszervezhető:
  • térképen;
  • terepasztalon;
  • számítógépen, erre alkalmas program, kivetítő vagy konferencia kapcsolás segítségével; a helyszínen, a feladatszabást követően.
Az EMÜ megszervezés módja:
  1. szakterületenként
  2. a bevetés, a mentő-mentesítő munkák sorrendjében.
Magasabb törzsekben a kárterülettől távol a szakterületenkénti együttműködés megszervezése a jellemzőbb. Módszere: térképen, számítógépen, terepasztalon. A végrehajtó, vagy érintett államigazgatási szinten az EMÜ megszervezésének célszerűbb és gyorsabb módja a bevetés, alkalmazás sorrendje szerinti elvégezni. Módszere: terepen, helyszínen, térképen. Tekintettel arra, hogy a mentő-mentesítő munkák hatékonyságának egyik kulcsfontosságú alapeleme az együttműködés megszervezése, ezért egy járványügyi felderítő szakaszparancsnok szerepében egy mintát készítettünk, amely a „CD” mellékletben tanulmányozható.
 
4. A KÉSZENLÉT ELÉRÉSE ÉS ANNAK ELLENŐRZÉSE
A mentő-mentesítő munkákra való készenlét időben és térben eloszló, összetett fogalom.
A hétköznapi tudat szintjén azt gondolnánk ideálisnak, ha az eddig felsorolt valamennyi szakalegység, szakember, minden eszköz és anyag ott állna felhalmozva a kárterület szélén. Ez egyrészt nem életszerű, másrészt óriási anyagi teher lenne. Végül pedig csak további káoszt, zavart keltene a sok segítő szándékú ember, akinek még várnia kell arra, amikor sorra kerül a mentő-mentesítő munkába.
A készenlét tartalma:
1. Az általános felderítés, adatszolgáltatása már folyamatos.
Az egészségügyi és egyéb szakfelderítés, adatgyűjtés megkezdődött.
2. A mozgásbiztosító osztagok (MBO-k) I. lépcsője már a kárterület szélén vár, vagy max.10–15’ távolságban van éllel a kijelölt megindulási ponttól (MP). Feladatát, együttműködő partnereit ismeri, anyagi készletei minimum 4–6 órányi munkára elegendő, összeköttetés minimum 1 rádiós vagy vezetékes vonalon biztosított.
A MBO-k II. lépcsője riasztva, maximum 4 óra menettávolságú gyülekező körletben (GYÜK), vagy maximum 30’ menettávolságú várakozási körletben van (VÁK).
3. A rendvédelmi erők állapota.
  • A kárterületet biztonságos védőkörzetben lezárták.
  • A csatlakozó utak, viziutak, légifolyosók, raktárak ki- és berakodó helyek biztosítva.
  • A GYÜK-ek és VÁK-ek biztosítva.
  • A rendvédelmi erők II. váltása kijelölve, felkészítésük folyamatban.
    1. A járványvédelem megszervezettsége, állapota.
  • Az MBO I. lépcsője állományának, a mentő erők és rendvédelmi erők I. lépcsőjének járványvédelme biztosított.
  • A csatlakozó területek és a II. lépcső erőinek megelőző járványvédelmi intézkedései folyamatban vannak.
  • A kárterület ideiglenes járványvédelmi infrastruktúrája felmálházva, személyi állománya a helyszín határain, VÁK-ben készen áll.
5. Vegyi és sugárvédelem helyzete.
  • Az ellenőrző és mérőrendszer elemei települtek, üzemelnek.
  • A mentesítő állomások riasztva, 4–6 óra távolságban menetet hajt végre, vagy GYÜK-ben van.
6. Tűzvédelem állapota.
A kárterület jellegétől függően I. lépcsője a MBO-val a kárterület szélén vár alkalmazásra. A második lépcső kijelölve 4–6 órai távolságon belül, riasztásig békefeladatait végzi.
7. Kommunikáció helyzete.
  • A kommunikációs törzs VÁK-ben, minimális kommunikációs rendszer működőképes.
  • A médiacsatornák képviselőivel élő kapcsolat megszervezve.
  • A kríziskommunikáció módszerei begyakorolva, eszközei rendelkezésre állnak.
8. Az adminisztráció biztosítása.
A kárterület nagyságától függően az első 3 napi készlet, adminisztrációs anyagok, nyomtatványok a mozgó vezetési ponton felhalmozva. Ez mintegy 10-50 ezer sebesült, hajléktalan, halott adatainak kezelésére elegendő.
9. Logisztikai biztosítás állapota.
  • Első lépcső mentő-mentesítő alegység személyi állománya biztosítva, készenlétben, váltó- és csereszemélyzet biztosítása folyamatban.
  • Létfeltételek biztosítása:
  • az élelmiszer-ellátás minimum 1-2 napra rendelkezésre áll);
  • víztisztítás, ivóvízellátás eszközei bevetésre készen állnak, az állandó jellegű közművek ideiglenes helyreállítására az elgondolás megszületett;
  • szállás-elhelyezési anyagok a kijelölt raktárakba rendelkezésre áll;
  • főző és étkeztető felszerelések a mentőerők részére biztosítva, lakosság, sérültek részére menetben vagy valamely körletben van.
  • Egészségügyi anyagellátás:
  • gyógyszerek, védőoltások 1-2 napra kijelölt raktárban, illetve az egészségügyi mentőerőknél;
  • kötszerek és egyszer használatos anyagok 1-2 napra kijelölt raktárban, illetve az egészségügyi mentőerőknél;
  • orvosi gázok és egyéb felszerelések a kijelölt ideiglenes vagy állandó egészségügyi intézményeknél felhalmozva;
  • fürdető-fertőtlenítő berendezések a kárterülten kívül települtek, vagy telepítésük folyamatban.
  • Mozgó energiaellátás és energiaforrás biztosítása:
  • kis-, közepes és nagyteljesítményű aggregátorok mozgósítva, mentőerőknél 100%ban, a kiszolgáló létesítményeknél, gyűjtő-, ellátóhelyeken nap végéig (sötétedésig) beüzemelésre kerülnek,
  • elosztó-, biztosító- és világítórendszerek (ua.), hajtó-, kenő- és világítóanyagok (ua.).
  • Műszaki biztosítás:
  • javító-vontató kapacitások, a mentőerők gépjármű oszlopának végére besoroltak, műszaki kiszolgálás és karbantartás elemei körletekben, ellátóhelyeken települtek.
Megjegyzés: A logisztikai biztosítás valamennyi területének részletes elemzése terjedelmi okok miatt lehetetlen.
A különböző mentő és mentesítő erők tevékenységének, a lakosság ellátásának, valamint a mentő munkák végrehajtásának logisztikai biztosítása olyan összetett feladatrendszer, amelynek teljes körű vizsgálatára a jegyzet korlátozott terjedelme miatt nincs lehetőség. Ezért, csak az alábbi három területet emeljük ki:
  • Mentő-mentesítő erők logisztikai biztosítása.
  • Egészségügyi ellátórendszerek biztosítása. A hajléktalanná vált lakosság ellátása.
Az elemzés eredményeinek grafikonos ábrázolását az 5.5. ábrán2 mutatjuk be, mellyel azt kívántuk érzékeltetni, hogy három kiemelt logisztikai biztosítást – ideális esetben – milyen idősorrendben és intenzitással célszerű megszervezni. Az origó a katasztrófa bekövetkezésének időpontja. Az alkalmazás kezdete nem egyezik meg a katasztrófa bekövetkeztével, de természetesen az a jó, minél közelebb van ahhoz. Az „x” tengely vége a mentő-mentesítő munkák befejezése tetszőleges időegységben (nap, óra). Az „y” tengely egyben a készenlét, az alkalmazás intenzitása is, létszám/tonna mérőszámmal.
 
5.5. ábra. A mentő-mentesítő erők és egyéb feladatok logisztikai biztosítása
 
A KÉSZENLÉT ELLENŐRZÉSÉNEK FAJTÁI, JELLEMZŐI
A készenlét ellenőrzésének célja: annak rögzítése, megállapítása, hogy tervezet vagy a meghatározott időben az adott szintű vezetési lépcső – törzs és végrehajtó alegységek egyaránt – készen áll-e a mentő-mentesítő munkák megkezdésére.
Az ellenőrzés fajtái:
  • általános ellenőrzés,
  • szakmai ellenőrzés.
Az ellenőrzés jellemzői:
a) Tekintettel a békeidőszaktól eltérő közállapotokra, súlyos körülményekre és viszonyokra azáltalános ellenőrzés mindig legyen segítő jellegű. Irányultsága a mentő munkák feltételinek, ütemeinek biztosítottságára és ne a számonkérésre irányuljon.
b) A szakmai ellenőrzés mindig az adott helyzetre leginkább alkalmas megoldásokra, eljárásokra, folyamatokra irányuljon, legyen az a kompromisszumos medicina, vagy akár a közrend védelem. Ilyen helyzetekben is követeljük meg a legjobb szakmai megoldásokat. Az ellenőrzéssel is kényszerítsük ki, hogy minden poszton az adott körülmények között elérhető legjobb szakember dolgozzon.
c) Az ellenőrzés általában biztosítsa az előbb felsoroltakon túl:
  • megfelelő információ visszacsatolást, a mentést irányító törzs, és annak irányítója felé;
  • a szakmai vezetés részére tartalmazzon javaslatokat, újszerű megoldásokat a mentő munkákra;
  • értékelt információkat biztosítson a tájékoztató munkához, krízis kommunikációhoz;
  • célvizsgálat esetén olyan adatokat biztosítson az ellenőrzés, amely alapján a vizsgált események bekövetkezésének oka, következményei, felelősség kérdése objektíven megállapítható legyen.
 
AZ IRÁNYÍTÁSI FELADATOK ÉS AZOK TARTALMA
1. A MENTŐ-MENTESÍTŐ MUNKÁK INDÍTÁSA, IRÁNYÍTÁSA, VEZETÉSE
Az itt tárgyalt témakörök az irányítási szakasz elemeit részletezi.
A mentő-mentesítő munkák indítása lehetséges:
  • ideális esetben az elgondolás, elhatározás, a terv szerinti rendben;
  • a készenlét elérési vagy beérkezési rendben, ügyelve arra, hogy az eredeti elgondolás, elhatározás ne sérüljön, az együttműködési rend kereteit nem szétfeszítve, a logisztikai biztosítás fenntartásával.
Irányítás, vezetés. Szinonim fogalmak, jelen esetben úgy értelmezve, hogy a vezetés többségében személyes jelenléttel párosul, az irányításnál ez inkább az 50%-os jelenlét irányába tendál.
A vezető. Az irányítás, vezetés mindig egyszemélyi felelősséggel párosul. A kijelölt vezető – kormányzati, közigazgatási, polgári védelmi vagy katonai – mindig az egységes egész működtetéséért, irányításáért felel.
A szakmai helyettes. Mindig annak a szakmának a kijelölt vezetője, aki a kárterület, vagy veszélyeztetett területen folyó legfontosabb mentő-mentesítő, vagy védekező munkát irányítja, ezt az alábbi példákkal illusztráljuk:
  • Árvízi védekezésnél az adott Vízügyi Igazgatóság kijelölt igazgatója, szakaszmérnöke stb.
  • Földrengés esetén a kezdeti fázis műszaki feladatai után (megközelítő utak, biztonságos tűzoltás, közművek szakaszolása, ideiglenes közművek biztosítása) hosszú ideig az egészségügyi szolgálat vezetője, igazgatója, főszakorvosa a helyettes, hiszen a mentő-mentesítő munkák főtartalmát ez a szolgálat végzi (sebesült gyűjtés, osztályozás, szállítás, első orvosi ellátás, továbbszállítás, első szakorvosi ellátás stb.).
  • Később a hangsúly logisztikai, rendvédelmi, járványvédelmi, közigazgatási feladatokra módosul, így az adott helyzetben legfontosabb szakmai vezetője lép elő helyettesnek. (Hajléktalanná vált lakosság kimenekítése, elhelyezése, menekülttáborok berendezése, üzemeltetése, ellátása létfenntartási javakkal, járványfelügyelet biztosítása, halottak gyűjtése, azonosítása, temetése, közrend biztosítása stb.)
Az irányítás módszere. Egyértelműen rendelkező munkamódszer. Azonban amikor a mentő munkákkal kiértünk a már megszervezett feladatrend, együttműködés és mindenoldali biztosítás kerete alól, akkor újra és újra rövid, fegyelmezetten vezetett csoport- vagy team-megbeszélésekkel kell irányítani. Ezt általában reggel és este célszerű tartani.
A reggeli helyzetértékelés tartalma:
  1. az éjszakai események rövid értékelése;
  2. az éjszakai események befolyása a mentő munkákra;
  3. a napi feladat tisztázása, feladatszabás (főfeladat, váltások stb.);
  4. az EMÜ és a MIOB napi feladata;
  5. a napi külső és belső kommunikáció, tájékoztatás célja, tartalma, módszerei;
  6. a vezetés, irányítás, helyettesítés rendje.
 
Az esti helyzetértékelés tartalma:
  1. a napi feladatok értékelése;
  2. az eredeti elgondolás módosítása, vagy új változat kidolgozásáról való döntés;
  3. az éjszakai feladatok és az ügyeleti rend meghatározása;
  4. az esti tájékoztatás, híradás megszervezése.
A mentő-mentesítő munkák közben leggyakrabban előforduló nem kívánatos, kezelendő jelenségek a vezetésben:
A vezető, a vezetés megkérdőjelezése
Megoldás:
  • azonnali, ellentmondást nem tűrő ellenintézkedések, az érintett személy(ek) meggyőzése, sikertelenség esetén leváltása, eltávolítása a kárterületről, törzsből;
  • fegyelmezett, következetes, színvonalas, példamutató vezetői munka.
 
Pánikkeltés, pánikreakciók
Megoldás:
  • határozott, példamutató viselkedés, vezetés;
  • megfelelő, értékelt, folyamatos tájékoztatás;
  • megfelelő közrend kialakítása;
  • a vezetés iránti bizalom állandó erősítése.
     
A hiperaktivitásból eredő zavarkeltés
Megoldás:
  • megfelelő vezetők kiválasztása, szükség szerint cseréje;
  • a jellemhibás, hiú, „csak” sikerorientált vezetők kontroll alá helyezése, végszükségben leváltása;
  • a fáradt, túlpörgött, reális helyzetértékelésre már alkalmatlan vezetők soron kívüli pihentetése;
  • a résztvevők, az együttműködők között a szakmai felelősségi határok pontos meghatározására és betartására már a kezdetektől;
  • a „békeidőben” jól szereplő vezetők, egy része – gyakorlati tapasztalatok szerint – ilyenkor csődöt mond. Ez nem bűn, hanem vagy adottság, vagy felkészületlenség ilyen helyzetekre. Ideiglenesen, de gyorsan cserélni kell az érintett vezetőt.
 
A mentésvezető, a vezető orvos túlterheltsége. Ez általában a második-harmadik nap végén jelentkezik fizikai állapottól, a stressz tűrő képességtől, és a körülményektől függően.
Megoldás:
  • a mentés az ellátás kezdeti nehézségei után a vezető 2-3 nap után csak a lényegi, döntő mozzanatokra koncentráljon;
  • szervezze meg az alkalmas váltási rendet, helyettesítést;
  • ki kell használni az ilyenkor spontán felszínre kerülő szakmai, vezetői adottságokat, tehetségeket;
  • nem lehet foglalkozni minden részletkérdéssel, akkor sem, ha azt mások nem teszik a dolgukat tökéletesen, nem lehet megmenteni minden egyes sérültet, de ha a fő feladatokat jól végezzük, úgy ezrekkel, tízezrekkel csökkenthetjük a végső áldozatok számát.
     
A fáradság, a kilátástalanság, a magunkra hagyottság érzése. Jellemzően a mentő munkák vagy a védekezés első hetének végén jelentkezik a mentést végzők, olykor az érintett lakosság vonatkozásában.
Megoldás:
  • vezetői példamutatás, hit kisugárzása
  • vezetői előrelátás
  • tartalékok, készletek beérkezésének erre az időszakra való ütemezése;
  • külső segítők, szervezetek fogadása;
  • jó belső kommunikáció, folyamatos teljesítményértékelés;
  • jó kormányzati és média kapcsolatok, pozitív híradások megjelentetésének szervezése;
  • önkéntes társadalmi szervezetek mozgósítása, távolabbi települések segítőinek bevonása.
 
2. A MENTŐ-MENTESÍTŐ MUNKÁK BEFEJEZÉSÉNEK FELTÉTELEI, KÁRTERÜLET ÁTADÁSA AZ ADOTT SZINTŰ KÖZIGAZGATÁSNAK, A MINŐSÍTETT IDŐSZAK MEGSZÜNTETÉSE
A mentő-mentesítő munka befejezési feltételei:
  • sérültek ellátva, kiszállítva, szakorvosi ellátásuk folyamatban;
  • lakosság kimenekítve, ideiglenes elhelyezve, ellátásuk folyamatos;
  • a másodlagos haváriák veszélye elhárítva;
  • a járványvédelem, egészségügyi ellátás minimuma biztosított;
  • közrend fenntartva;
  • közigazgatás részlegesen helyreállítva, működőképes, a kár terület feletti ellenőrzés átvételére.
A kárterület átadása az adott szintű közigazgatásnak, illetve a minősített időszak megszüntetése mindig politikai döntés. Azonban ezt a döntést mindig a közreműködő „különböző szintű” törzsek szakmai jelentései, állásfoglalásai, javaslatai alapozhatják meg.
 
3. HELYREÁLLÍTÁS UTÁNI ÉRTÉKELÉS, JAVASLATOK A KÖZIGAZGATÁS, A JOGSZABÁLYALKOTÓK FELÉ
Értékelés:
  • elsődleges végleges
  • A mentő-mentesítő munkák befejezésének közeledtével, azzal párhuzamosan elkezdődhet a végzett munka, és az abban résztvevők előzetes értékelése. Összeállítója az adott szintű törzs, aláírója a kijelölt munkákat irányító vezető.
  • A végleges értékelést a törzsről, az érintett vezetőről itt is az elöljáró szervezet illetve annak vezetője végzi el, az előzetes értékelés felhasználásával.
Értékelések célja:
  • A legfontosabb tanulságok, tapasztalatok előzetes, vagy végleges összegzése.
  • Egy újabb vagy másodlagos katasztrófa hatásainak csökkentésére szóló szakmai javaslatok kialakítása.
  • Új szakmai eljárások, mentési technológiák tapasztalatainak összegzése.
  • Kiemelkedő helytállást mutató alegységek, társadalmi, gazdasági szervezetek, szakemberek, vezetők kiemelése.
  • Javaslatok, érvek a különböző jogszabályok, rendeletek módosítására, esetleg újak alkotására.
Értékelés jellemzői. Az értékelés legyen minden szempontból hiteles, tárgyszerű. A legfontosabb csomópontokat érintően konkrét, de szakmánként is tartalmazzon általános következtetéseket. A javaslatok megfogalmazása fontos mozzanat egy katasztrófa felszámolását követően. Ennek lényege nem a jogszabályalkotás minisztériumi, kormányzati rendjének megkerülése. Éppen ellenkezőleg, a mentő-mentesítő munkák tapasztalatainak beintegrálása a jogalkotás rendjébe. Az így megfogalmazott és elfogadott jogszabályok segíthetik pl. az egészségügy ellátó rendszerek új típusú, megbízható működését békében és minősített időszakban egyaránt.
1 Dr. Major László 2010
2 Dr. Major László 2010
A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 711 2

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás első meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. A tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja, nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismeretek tárházába.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofafelszamolas-egeszsegugyi-alapjai-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave