Major László (szerk.)

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai


6.3.2. Egészségügyi jellemzők

A katasztrófák legjellemzőbb egészségügyi jellemzője a katasztrófa fajtájától függő speciális sérülési és megbetegedési formák tömeges fellépése.
Meghatározójuk a károsító tényező jellege és hatáserőssége.
A sérülés fajtái lehetnek mechanikus, termikus, infektológiai, sugár és vegyi sérülések, továbbá egyszeresek, többszörösek és kombináltak (összetettek).
A nukleáris és vegyi katasztrófák eseteiben nagyon gyakran találkozunk a vegyi és sugársérülés mechanikus és termikus sérüléssel történő kombinációjával a katasztrófát kiváltó robbanás miatt. Hangsúlyozni kell, hogy az immunrendszer funkciócsökkenése és a kiterjedt égési sérülés miatt a fertőzések problémája központi kérdés.
A speciális, egyébként ritkán előforduló vagy egyáltalán nem látott betegségek megjelenése szokatlan diagnosztikus és terápiás kérdéseket vet fel. Az akut sugárbetegség szakaszos lefolyása, a kombinált sugársérülés „kölcsönös súlyosbítás szindrómája”, ismeretlen toxikológiai ágensek okozta mérgezések, a tömegesen érkező robbanásos sérültek belső szervi károsodásainak felismerése, a szokásos orvosi gyakorlatban elő nem forduló infektológiai kórképek megjelenése (például biológiai fegyver alkalmazása során – terrortámadások) mind a diagnózis, mind a terápia területén komoly nehézségeket okozhat. Az ellátásra szoruló égési sérültek nagy száma – mint ez előzőekben már említettük – önmagában is megoldhatatlan feladatot jelenthet.
A katasztrófa okától függő jellemző a sérülések testtájék, vezető sérülési típusok és súlyosság szerinti megoszlása. A földrengések és épületek felrobbantása esetén az összedőlő épületmaradványok alá beszoruló végtagokon a jellegzetes és rettegett crush sérülés következményes crush szindrómával; robbanásos sérülések esetén a fül jellegzetes (és a kórisme felállítása és a várható prognózis szempontjából döntő jelentőségű dobhártya-elváltozások) sérülései; égési sérülések esetén a szintén jelentős prognoszikai jelentőséggel bíró légúti sérülések; radioaktív izotópok okozta úgynevezett béta-égések; a robbanásos sérülések elsődleges (végtagsérülések), másodlagos (belső szervi sérülések) és harmadlagos (repülő tárgyak okozta sérülések) formái mind jellemzőek a kiváltó okokra.
Megemlítettük, hogy a sérülések lehetnek többszörösek és igen gyakran kombináltak. Kombinált (összetett) sérülésről beszélünk, ha több nozológiai forma egyidejűleg vagy időben nagyon közel okoz sérülést. Kombinált (összetett) sérülések esetén a vezető sérülés meghatározása döntő jelentőségű az ellátás szempontjából, mert ennek alapján határozható meg, hogy a sérült számára melyik lesz a legmegfelelőbb ellátási hely.
A sérülések súlyossági fokának szokásostól eltérő aránya (általában 5x20: 20–40% enyhe vagy középsúlyos – összesen 60% –, 20% súlyos és 20% rendkívül súlyos) a kombinált sérülésekre jellemző. Az úgynevezett „kölcsönös súlyosbítás szindrómája” annak a felismerése, hogy kombinált sérülések esetén a kimenetelt, illetve a lefolyás súlyosságát nem a két vagy három összetevő „számtani összege” határozza meg, egymás kilátásait kölcsönösen rontják. A sugársérülés, égési sérülés és mechanikai sérülés által okozott kombinált sugársérülés esetében például nyilvánvaló a traumás és égési sérülés lefolyásának rosszabb prognózisa a granulocytopenia, thrombocytopenia és az immunrendszer sérülése miatt (fertőzések, vérzések). Mindezek mellett azonban a sugársérülés lefolyása is súlyosabb: a vérképzést biztosító csontvelő is egységes szerv, amely az égési és mechanikai sérülés korai szakában a – sugársérülés mellett – károsodást szenved a homeosztázis zavarai miatt (hypovolaemia, illetve shock, ionegyensúly zavarai, az égésbetegség csontvelő-károsító hatása – utóbbira jellegzetes példa az égési anaemia patogenezise).
A pszichózisok és reaktív neurózisok tömeges fellépése szintén jellemzi a legkülönbözőbb katasztrófahelyzeteket. Igen tanulságosak voltak az 1963-ban Skopjéban történt földrengés alkalmával végzett pszichológiai vizsgálatok. A város lakói ugyanis (az akkori nemzetközi politikai helyzet ismeretében nem véletlenül) úgy vélték, hogy a várost atomtámadás érte. Az ekkor elvégzett széleskörű pszichológiai vizsgálatok mind a földrengés, mint az atomtámadás esetén fellépő tömeges pszichés reakciók vonatkozásában alapvető jelentőséggel bírtak.
A katasztrófák sérültjeinél a kiváltó októl függően jelentkező sajátos kórélettani folyamatok és ezekkel összefüggő ritka betegségek diagnosztikai és terápiás problémáit már említettük. Kiegészítésül említjük az akut és kombinált sugárbetegség korai diagnózisának problémáját, a vegyi sérülések diagnosztikai és terápiás problémáit megfelelő anamnesztikus adat hiányában (a vegyi katasztrófa tényét és a beható ágenset illetően), tömegesen fellépő ismeretlen eredetű infektológiai esetek diagnosztikus és terápiás problémáit. Jelentős diagnosztikai problémát okozhat a lakosság körében fellépő pánik, amelynek során a katasztrófa sérültjeinél jelentkező tünetek tömeges fellépése várható a nem érintett lakosság körében is.
A gyermekek és idős sérültek magasabb aránya és a sérülések súlyosabb lefolyása várható az alacsonyabb tűrő- és ellenálló képesség miatt. Ez a tény a szorosan vett klinikai munka nehézségein túlmenően komoly szervezési kérdéseket vet fel: a magukról megfelelően gondoskodni nem tudók nagy számának minden oldalú ellátása, a hozzátartozóknak a személyes jelenléthez való ragaszkodása, a megfelelő intézmények „normális” körülmények között is fennálló hiánya jelentik a megoldásra váró szervezési feladatokat.
Végül, de nem utolsósorban közismert a további egészségkárosodás (éhezés, elpusztult infrastruktúra, a klimatikus körülményektől függő felső légúti fertőzések) és járványveszély (higiénés körülmények hiánya, alimentáris eredetű járványok várható megjelenése a megfelelő minőségű víz- és élelmiszer-ellátás hiánya miatt, nagy tömegek kis helyen történő összezsúfolódása, összezártság).

A katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 711 2

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás első meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. A tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja, nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismeretek tárházába.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofafelszamolas-egeszsegugyi-alapjai-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave