Mandl József (szerk.)

Biokémia

Aminosavak, peptidek, szénhidrátok, lipidek, nukleotidok, nukleinsavak, vitaminok és koenzimek

1.1.4.5. Az aminosav-analitika alapelvei, az aminosavak szétválasztása

Mint a fentiekből láthattuk, az aminosavak ritkán adnak egyedi reakciókat. Ezért, amennyiben egy peptid vagy fehérje aminosav-összetételét, esetleg valamely biológiai folyadék (vér, vizelet, liquor cerebrospinalis) aminosav-tartalmát meg akarjuk határozni, előzőleg az aminosavakat el kell egymástól választani, majd a szétválasztott aminosavakat megfelelő reakcióval mérni. A módszerek lehetnek kvalitatív vagy kvantitatív jellegűek.

Aminosav anyagcsere-zavarok esetén még a kvalitatív módszerek is adnak hasznos információt, pl. fenilketonuria esetén a vér fenilalanin-tartalma sokszorosára nő és ezt ioncserélő vékonyréteg-kromatográfiás szétválasztást követő ninhidrin-reakcióval detektálni lehet. A magyar kutatók (Dévényi Tibor és munkatársai) által kidolgozott módszer előnye, hogy viszonylag olcsó, gyors, ezért szűrőmódszernek is alkalmas; a pontos, de költséges kvantitatív analízist már csak a „gyanús” mintákon kell elvégezni.

A kvantitatív módszerek közül az automatikus aminosav-analizátor ma már klasszikusnak tekinthető. Elvi alapja, hogy kationcserélő gyantaoszlopon erősen savas pH-n megkötik, majd növekvő pH és ionkoncentráció alkalmazásával szétválasztják az aminosavakat, amelyek aztán ninhidrinnel reagálnak és mennyiségük egy átfolyós küvetta segítségével fotometriásan mérhető. A szétválasztott aminosavak adott standard körülmények mellett adott idő elteltével jelennek meg az oszlop végén, ezért egy standard aminosavkeverékkel az oszlop kalibrálható és összehasonlítható az ismeretlen vizsgált mintával. Az elúciós időből az aminosav minősége, a fotométer által regisztrált fényabszorpcióból pedig a koncentrációja meghatározható.

Lényegesen érzékenyebb, gyorsabb és élesebb szétválasztást biztosít a magasnyomású folyadékkromatográfia (HPLC). Ez a korszerű módszer speciális műszereket és szakképzettséget igényel.