Mandl József (szerk.)

Biokémia

Aminosavak, peptidek, szénhidrátok, lipidek, nukleotidok, nukleinsavak, vitaminok és koenzimek


2.1. Bevezetés

A szénhidrátok elnevezés abból az időből származik, amikor még az e csoportba sorolható vegyületek szerkezete nem, csak összegképlete volt ismeretes, csak azt tudták, hogy monoszacharidokban a hidrogén és az oxigén atomok aránya 2:1 (pl. glukóz: C6H12O6, azaz C6(H2O)6). Ebből az ismeretből azt a következtetést vonták le, hogy ezek a vegyületek az őket felépítő szénatomoknak valamilyen hidrátjai, röviden a szénhidrátok. Ma már ismerjük a monoszacharidok pontos szerkezetét. Számos olyan szénhidrát létezik, ahol ez az arány nem érvényesül, illetve a molekula a C, H, és O atomokon túl más atomokat is tartalmaz, a szerkezet és a kémiai tulajdonságok ismeretében tudjuk, hogy ezek a vegyületek nem a szénnek hidrátjai. Ma már másként neveznénk el ezeket a vegyületeket, mint ezt eleink tették. Az elnevezés viszont átöröklődött ránk, ma is -gyüjtőnéven- szénhidrátoknak nevezzük ezeket a vegyületeket.
 
Az eltérő összegképlettel leírható monoszacharidok hasonló kémiai és fizikai sajátosságait nyilvánvalóan közös szerkezeti okokra kell visszavezetnünk. A szénhidrátok szerkezetének megismerésével világossá vált, hogy a szénhidrátok valójában polihidroxi-oxovegyületek, azaz polihidroxialdehidek, vagy polihidroxi-ketonok (esetleg ezek származékai) lehetnek. Ennek megfelelően az egyszerű szénhidrátok két funkciós csoportot: a karbonilcsoportot és (két, vagy több) hidroxil-csoportot tartalmaznak.

Biokémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 712 9

Hivatkozás: https://mersz.hu/mandl-biokemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave