Mandl József (szerk.)

Biokémia

Aminosavak, peptidek, szénhidrátok, lipidek, nukleotidok, nukleinsavak, vitaminok és koenzimek


4.2.2. A DNS szerkezet változások alapja

A DNS kettős hélix szerkezete, amit Watson és Crick írt le, az alábbi fő szerkezeti elemeken alapszik.
  1. Két, ellentétes polaritású polinukleotid lánc egy közös tengely mentén jobb menetes kettős hélixet alkot.
  2. A purin-és pirimidinbázisok a hélix belsejében, a cukor-foszfátok kívül helyezkednek el.
  3. Az Adenin (A) Timinnel (T) alkot bázispárt, két hidrogénkötéssel. A Guanin (G) Citozinnal (C) három hidrogénkötéssel kapcsolódik bázispárrá az ellentétes láncokon.
  4. A kettős hélixet ezenkívül stabilizálják az egymás fölötti bázisok között fellépőhidrofób kölcsönhatások.
 
A Watson-Crick-modellt (mai neve β-DNS hélix) a DNS-szál röntgendiffrakciós felvételeiből alkották meg, amely a kettős hélix jellemző tulajdonságainak átlagos értékeit szolgáltatta. Későbbi technikák finomabb analízist tettek lehetővé, és kiderítették, hogy a kettős hélix szerkezeti paraméterei változnak a polimerben, attól függően, hugy milyen a bázisszekvencia egy-egy szakaszon.
Szintetikus DNS oligomérek analízise azt mutatta, hogy a láncon belül hatféle forgási lehetőség van, szemben a polipeptidlánc két forgási lehetőségével. A cukorgyűrű konformációs állapotai valamint a bázis helyzete a cukor gyűrűhöz képest azok a szerkezeti tulajdonságok, amelyek a polinukleotid másodlagos szerkezetét meghatározzák. A Watson-Crick kettős hélixben egy teljes fordulatra tíz bázispár esik, ez azt jelenti, hogy az egymás melletti bázisok 36°-kal fordulnak a tengely mentén. Ez a forgásszög azonban 28°–42° között változhat, a helyi szekvenciáktól függően, ami természetesen meghatározza az egy fordulatra eső bázispárok számát.
 
4.20. ábra. A bázispárok a DNS-ben nem teljesen koplanárisak
 
A kettős hélix lokális bázis sorrendje határozza meg az ún. „propellcr forgást”, azaz a bázispár tagjainak ellentétes irányú elfordulását, ami a bázis-bázis kölcsönhatást fokozza egy láncon belül (4.20. ábra). A lokális változatosságnak egy másik fajtája az ún. „bázisgördülés”, ami a szomszédos bázisgyűrűk egymáshoz viszonyított helyzetét, billenését jelenti. Ezek a finom, lokális változások specifikus fehérjék hatására is létrejöhetnek.
 
A β-DNS hélixben nem csak finom helyi szerkezetváltozások jöhetnek létre, amelyek a bázissorrendtől függnek, hanem a kettős hélix feltekeredhet, „szuper tekercs”-et hozva létre, anélkül, hogy a helyi szerkezet megváltozna, ezen kívül nagyobb ívek alakulhatnak ki. A molekulának ez a flexibilitása teszi lehetővé, hogy köralakot is felvegyen és hogy fehérjék köré feltekerve kompakt, kis térigényű formában (nukleoszómák) tárolható legyen a sejtekben. Bizonyos szekvenciáknál (pl. AAAA) vagy fehérjék hatására a kompakt szerkezetből „kilógó” hurkok, „göndörödések” jöhetnek létre a DNS-ben.
A β-DNS kettős hélix felszínén a fehérjék számára két eltérő felismerőhely adódik, a „nagy árok” és a „kis árok”. A nagy árok 1,2 nm, a kis árok 0,6 nm széles. A kis árokban helyezkednek el a pirimidinek 2-es helyzetű O-atomjai (O-2) és a purinok N-3 atomjai, amelyek H-akceptorok lehetnek, a guanin C-2 amino csoportja pedig H-donor lehet fehérjékkel kialakított H-kötésekben. A nagy árokban rnég több H-akceptor atom helyezkedik el, így az N-7 a purinokban, az O-4 a timinben és az O-6 a guaninban, H-donorok pedig az aminocsoporíok a C-6-on az adeninban és a C-4-en a citozinban. A jobb hozzáférhetőség és a H-kötés kialakítás jobb lehetősége miatt a nagy árok a fontosabb felszín a fehérjekötés szempontjából (4.19. ábra, 4.20. ábra, 4.21. ábra).
 
4.21. ábra. A DNS felszín H-akceptor és H-donor csoportjai
 
4.22. ábra. A furanóz gyûrû C2’-endo (B-DNS-ben) és C3’-endo (A-DNS-ben) konformációja
 
A nukleinsavakban további finomszerkezet-változások jöhetnek létre, amelyeket a cukor konformációja határoz meg. A ribo-furanóz gyűrűben három szénatom egy síkban van, a negyedik kiemelkedik ebből a síkból, amit borítékkonformációnak neveznek. A C2’-endo konformáció esetén a C2’ atom, a C3’-endo konformációnál pedig a C3’ atom emelkedik ki a gyürü síkjából (4.22. ábra).
A B-DNS-ben C2’-endo pentóz egységek vannak, azaz a ribóz C2’-atomja a gyűrű síkja fölé emelkedik. Ha a D-ribóz C3’-endo konformációt vesz fel, a kettős hélix szerkezete megváltozik, a bázispárok a hélix tengelyére többé nem merőlegesek, 19°-kal eltérnek ettől a helyzettől. Ennek következménye, hogy a kettős hélix szélesebb, zömökebb lesz, a kis-árok csaknem eltűnik, ezt a DNS konformációt A-DNS-nek vagy A-hélixnek nevezzük, ami vízelvonással is létrejöhet a B-DNS-ből.
Az A-típusú jobb menetes dupla hélix nem csak a dupla szálú DNS-ben (dsDNS) jöhet létre. Dupla szálú RNS-szakaszok („hajtű” szerkezetnél), DNS-DNS hibrid molekulák leggyakrabban szintén A-típusú dupla hélix konformációban fordulnak elő. A ribóz 2’-OH csoportja nem engedi meg a B-DNS hélix kialakulását, csak az A szerkezetet teszi lehetővé.
Néhány hélixtípus jellemző paraméterét mutatja a 4.2. táblázat.
 
4.23. ábra. A különféle nukleinsav dupla hélixek
 
4.2. táblázat. A dsDNS hélix különböző formái
Hélixtípus
bp./fordulat
Forgás/bp.
Helixátmérő
A
11
+32,70"
2,3 nm
B
10
+36,00°
I,9 nm
C
9,33
+38,60°
1,9 nm
D
12
-30,0°
l,8 nm
 
A Watson-Crick dupla hélixtől nagyon eltérő szerkezetet vesz fel az a szintetikus hexanukleotid, amely CGCGCG bázisokból áll. Ellentétben az A és B hélixszel, ez a hélix bal menetes, a foszfátdiészter lánc cikk-cakk lefutású, innen kapta a Z-DNS nevet is. Az ismétlődő egységek ebben a formában inkább a dinukleotidok. A Z-DNS-ben csak egy mély árok van, a másik árok sekély. Az A, B és Z DNS-ek térkitöltő modelljét a 4.23. ábra mutatja.
A Z-DNS-konformációt a glikozidos kötés körüli szabad rotáció teszi lehetővé. A nukleotidoknál láttuk, hogy „syn” és „anti” konformációt tesz lehetővé a glikozidos kötés körüli forgás. A pirimidinnukleotidok leggyakrabban antikonformációt vesznek fel, azaz a bázis és a cukor gyűrűje egymástól távol, a kötés két oldalán van. A purinnukleotidok antiés syn-konformációban is lehetnek (4.6. ábra). Az A- és B-DNS-ben minden glikozidos kötés anti konformációban van. A Z-DNS-ben minden pirimidin anti- és minden purin syn-konformációban van. Purin-pirimidin ismétlődő szekvenciáknál a B-DNS időlegesen balmenetes Z-DNS konformációt vehet fel, amely termodinamikailag kevésbé stabil, mint a jobb menetes B-DNS. Az átalakulás lehetőségét mutatja 4.24. ábra, a jelölt szakaszon a bázispárok 180°-ot elfordulnak.
 
4.24. ábra. A B-DNS átalakulhat Z-DNS-sé a bázispárok átfordulásával
 
A Z-konformáció kialakulását segíti a citozinok C-5-ös helyen történő metilálása, ami az eukarióta DNS-ben gyakran előfordul, ha a DNS nem íródik át. Hasonlóan kedvez a Z-DNS kialakulásának a negatív „super-coil” konformáció a cirkuláris DNS-ben (lásd később). Az eukarióta kromoszómákban gyakran fordulnak elő ismétlődő purin-pirimidin szekvenciák, amelyek hordozzák a Z-konformáció lehetőségét. Specifikus ellenanyagokkal Z-DNS-re jellemző szakaszok láthatók is az eukarióta genomban, pontos funkciójuk nem ismert. A legújabb kutatások alapján a DNS kettős hélix „nyújtott” formában is létezik, 2–4 bp esik egy fordulatra (p-DNS).

Biokémia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 712 9

Hivatkozás: https://mersz.hu/mandl-biokemia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave