Pléh Csaba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXV.

A kognitív szempont a nyelv pszichológiájában


Az autizmus jelenségköre és jelentősége a pragmatikai vizsgálódások számára

Az autizmus – vagy tágabban fogalmazva: az autizmus spektrum zavarok (autism spectrum disorders) – iránt az 1980-as évek közepe óta intenzív és sok irányból jelentkező érdeklődés egyik vezérmotívuma éppen a nyelv, a kommunikáció és a kogníció fejlődési és funkcionális kapcsolatainak mélyebb megértése, amelyre ez a sajátos emberi fejlődési pálya különleges lehetőséget kínál (l. erről pl. Győri 2006). Ennek egyik aspektusaként az 1990-es években komoly figyelmet kapott az a hipotézis, amely szerint az autizmus esetében a nyelvi és a kommunikációs folyamatok sajátos fejlődési disszociációját látjuk. Ezen értelmezés szerint a „tiszta” esetekben a (szűken értelmezett) nyelvi rendszer ép, miközben a kommunikatív funkciók sérültek (mind a verbális, mind a nonverbális aspektusok), s ez utóbbi sérülés hátterében a mentálisállapot-tulajdonítás, azaz a naiv tudatelméleti képesség zavara áll (pl. Frith–Happé 1994; Happé 1993; 1994b, magyarul: Győri megj. előtt; Hahn–Győri 2008). Mint általában a kognitív tudományokban és a pszicholingvisztikában, a disszociációs (moduláris) magyarázat itt is élénk vitához vezetett, mivel mind klinikai szempontból, mind a kognitív hátteret tekintve, mind pedig átfogó teoretikus nézőpontból komoly ellenérvek merültek fel. Az alábbiakban előbb néhány alapvető információt közlök az autizmusról, részben annak sajátos nyelvi-kommunikációs jellegzetességeiről, s majd a következő szakaszban fordulok az iróniamegértés kutatásának részletesebb bemutatásához.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok a modern magyar nyelvészet egyik legfontosabb fóruma. Tematikus kötetei egyszerre mutatnak be eredeti elemzéseket és összefoglaló, illetve elméleti tanulmányokat, melyek évtizedes távlatban befolyásolják a hazai nyelvészeti érdeklődést és az egyetemi oktatást.

Ez a legújabb kötet nem általános kognitív nyelvészet szeretne lenni. Azt mutatja be, hogy a nyelv elsajátítására, mentális leképezésére és használatára vonatkozó elképzelésekben, átfogó elméletekben, interdiszciplináris értelmezésekben és kísérletekben hogyan jelenik meg a nyelvi rendszer és az emberi megismerő rendszer kapcsolata. A tanulmányok hangsúlya elsősorban pszicholingvisztikai. Új elem, hogy fordításokkal megjelenítjük néhány Magyarországon, illetve Magyarországon is dolgozó kolléga munkáit.

A kötet a kognitív nyelvszemlélet számos alapvető kérdésére kitér. Bemutatja, hogyan kérdőjelezi meg ez a felfogás a nyelv és a nyelvészet önállóságát, amikor a nyelvet mint az emberi megismerés (kogníció) általános rendszereinek egyikét képzeli el, amelynek szabályszerűségeit az általános kognitív rendszer szabályszerűségei magyarázzák. Bemutatja, hogyan jelennek meg az elsajátításban, a tanulásban és a használatban is a „pusztán nyelvinél” általánosabb mechanizmusok.

A tanulmányok feltárják a kognitív szempont jelenlétét a nyelvi rendszer kreativitásának, összetevőinek, emlékezeti és észlelési illesztéseinek keretében. Több dolgozat elemzi a kognitív meghatározókat a nyelv keletkezésében, illetve a gyermeknyelvben.

A kognitív szempont megjelenik az agysérülésekhez kapcsolódó, afáziás jellegű és az egyéb, pl. az autizmus spektrummal érintkező nyelvi nehézségek értelmezésében is. A kultúra és a nyelvhasználat (a pragmatika) illesztésének gazdag választékát is bemutatja a kötet, a metaforák alternatív elméleteitől kezdve a gondolatterjedés és a nyelvi változás kognitív összetevőiig.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-kenesei-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave