Pléh Csaba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXV.

A kognitív szempont a nyelv pszichológiájában


Az emberi beszédpercepció nagy kérdései

A hangképző szervek által létrehozott, a nyelvi kommunikáció szempontjából fontos egységek akusztikai összetevőiket tekintve a 60 Hz és 8–10 kHz közötti frekvenciatartományba esnek. A 2. részben láttuk, hogy az emberi hallószerv különösen fogékony a néhány száz Hertz-től 10 kHz-ig terjedő frekvenciasávokra. Ennek alapján született meg az a feltételezés, amely szerint a beszédprodukció és -percepció nem különálló egységként, hanem egymásra épülő és folyamatos kölcsönhatásban álló folyamatként magyarázható meg leginkább. Emellett szól, hogy a nyelvi, beszéden alapuló kommunikáció nem egyirányú, hanem többnyire folyamatosan változó szerepekkel játszódik le. Kézenfekvőnek tűnik tehát, hogy a hallgató a hallottak észlelésekor felhasználja a beszédprodukcióról tárolt ismereteit, a beszélő pedig alkalmazkodjon a hallgató – a beszélő saját tapasztalatai alapján feltételezett – rendelkezésére álló észlelési stratégiáihoz. A kölcsönös alkalmazkodást látványos formájában a mindennapi életben is tetten érhetjük: így például nagyothallókhoz hangosabban, a magyart nem anyanyelvi szinten beszélőkhöz pontosabb artikulációval szólunk. Ugyanígy a hallottak értelmezésekor igyekszünk a beszélő esetleges sajátságait is figyelembe venni. Ha egy kétéves gyermektől ezt halljuk: Ellomlott tlaktó!, akkor különösebb nehézség nélkül rájövünk, hogy a hallott /l/ hangok egy része a beszélő szándéka szerint /r/, ám a gyermek beszédkészsége még nem teszi lehetővé a komplex képzésű vibráns ejtését. A modern percepciós elméletek többsége szerint a kommunikációban részt vevők a fentiekhez hasonlóan alkalmazkodnak kommunikációs partnerükhöz, bár ennek többnyire nincsenek tudatában.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok a modern magyar nyelvészet egyik legfontosabb fóruma. Tematikus kötetei egyszerre mutatnak be eredeti elemzéseket és összefoglaló, illetve elméleti tanulmányokat, melyek évtizedes távlatban befolyásolják a hazai nyelvészeti érdeklődést és az egyetemi oktatást.

Ez a legújabb kötet nem általános kognitív nyelvészet szeretne lenni. Azt mutatja be, hogy a nyelv elsajátítására, mentális leképezésére és használatára vonatkozó elképzelésekben, átfogó elméletekben, interdiszciplináris értelmezésekben és kísérletekben hogyan jelenik meg a nyelvi rendszer és az emberi megismerő rendszer kapcsolata. A tanulmányok hangsúlya elsősorban pszicholingvisztikai. Új elem, hogy fordításokkal megjelenítjük néhány Magyarországon, illetve Magyarországon is dolgozó kolléga munkáit.

A kötet a kognitív nyelvszemlélet számos alapvető kérdésére kitér. Bemutatja, hogyan kérdőjelezi meg ez a felfogás a nyelv és a nyelvészet önállóságát, amikor a nyelvet mint az emberi megismerés (kogníció) általános rendszereinek egyikét képzeli el, amelynek szabályszerűségeit az általános kognitív rendszer szabályszerűségei magyarázzák. Bemutatja, hogyan jelennek meg az elsajátításban, a tanulásban és a használatban is a „pusztán nyelvinél” általánosabb mechanizmusok.

A tanulmányok feltárják a kognitív szempont jelenlétét a nyelvi rendszer kreativitásának, összetevőinek, emlékezeti és észlelési illesztéseinek keretében. Több dolgozat elemzi a kognitív meghatározókat a nyelv keletkezésében, illetve a gyermeknyelvben.

A kognitív szempont megjelenik az agysérülésekhez kapcsolódó, afáziás jellegű és az egyéb, pl. az autizmus spektrummal érintkező nyelvi nehézségek értelmezésében is. A kultúra és a nyelvhasználat (a pragmatika) illesztésének gazdag választékát is bemutatja a kötet, a metaforák alternatív elméleteitől kezdve a gondolatterjedés és a nyelvi változás kognitív összetevőiig.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-kenesei-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave