Pléh Csaba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXV.

A kognitív szempont a nyelv pszichológiájában


Lateralizáció

A hangingerek túlnyomórészt kontralaterálisan továbbítódnak, hasonlóan a többi észlelési folyamathoz. Ennek megfelelően a beszédszegmentumok feldolgozásában a jobb fül elsőbbrendűsége (right ear advantage) miatt főként a bal agyfélteke játszik szerepet. A jobb fül elsőbbrendűsége azonban nem minden hang esetén egyforma, így például a zárhangoknál jelentős, a magánhangzók állandó szakaszánál csekély. A dichotikus hallást vizsgáló kísérletekben többféle fúziós jelenségről számoltak be: ha az egyik fülbe /b/-re jellemző, azaz emelkedő tranzíciójú szintetizált hangot játszanak be, a másikba /g/-re jellemző, azaz ereszkedő tranzíciójút, akkor a formánsmenetek összeadódnak, és a kísérleti alanyok /d/-t hallanak, amelynek stagnáló átmenete van (pszichoakusztikai fúzió). Hasonlóan, ha az egyik fül réshang + magánhangzóra emlékeztető kapcsolatot hall, amelyből hiányzik az egyértelmű formánsátmenet, a másik fül pedig változó alapfrekvenciájú hangot, amely megegyezik a hiányzó formánsátmenettel, akkor a kísérleti személy egyértelmű CV-kapcsolatot hall, miközben a változó frekvenciájú hangot is el tudja különíteni (spektrális fúzió). Ugyanez a jelenség megfigyelhető a magasabb feldolgozási egységek szintjén is: a zöngés és labiális megkülönböztető jegyek fúzióját érjük el a /ba/ és /ta/ szótag egyidejű lejátszásával, ekkor a kísérleti személy /pa/ szótagot hall, a /tabi/ és /rabi/ logatomok első fonémái pedig /trabi/-vá egyesülnek (fonológiai fúzió) (Pompino-Marschall 2003).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok a modern magyar nyelvészet egyik legfontosabb fóruma. Tematikus kötetei egyszerre mutatnak be eredeti elemzéseket és összefoglaló, illetve elméleti tanulmányokat, melyek évtizedes távlatban befolyásolják a hazai nyelvészeti érdeklődést és az egyetemi oktatást.

Ez a legújabb kötet nem általános kognitív nyelvészet szeretne lenni. Azt mutatja be, hogy a nyelv elsajátítására, mentális leképezésére és használatára vonatkozó elképzelésekben, átfogó elméletekben, interdiszciplináris értelmezésekben és kísérletekben hogyan jelenik meg a nyelvi rendszer és az emberi megismerő rendszer kapcsolata. A tanulmányok hangsúlya elsősorban pszicholingvisztikai. Új elem, hogy fordításokkal megjelenítjük néhány Magyarországon, illetve Magyarországon is dolgozó kolléga munkáit.

A kötet a kognitív nyelvszemlélet számos alapvető kérdésére kitér. Bemutatja, hogyan kérdőjelezi meg ez a felfogás a nyelv és a nyelvészet önállóságát, amikor a nyelvet mint az emberi megismerés (kogníció) általános rendszereinek egyikét képzeli el, amelynek szabályszerűségeit az általános kognitív rendszer szabályszerűségei magyarázzák. Bemutatja, hogyan jelennek meg az elsajátításban, a tanulásban és a használatban is a „pusztán nyelvinél” általánosabb mechanizmusok.

A tanulmányok feltárják a kognitív szempont jelenlétét a nyelvi rendszer kreativitásának, összetevőinek, emlékezeti és észlelési illesztéseinek keretében. Több dolgozat elemzi a kognitív meghatározókat a nyelv keletkezésében, illetve a gyermeknyelvben.

A kognitív szempont megjelenik az agysérülésekhez kapcsolódó, afáziás jellegű és az egyéb, pl. az autizmus spektrummal érintkező nyelvi nehézségek értelmezésében is. A kultúra és a nyelvhasználat (a pragmatika) illesztésének gazdag választékát is bemutatja a kötet, a metaforák alternatív elméleteitől kezdve a gondolatterjedés és a nyelvi változás kognitív összetevőiig.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-kenesei-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave