A közlekedés területének létezik egy sajátossága, amely más igazgatási területekre általában nem jellemző, ez a nemzetek felettiség (szupranacionalitás). Az ókorban ez a szempont különböző módszerekkel került kielégítésre. Addig, amíg a nagyüzemű forgalom a tengereken, vízi utakon zajlott, kikötővárosok jöttek létre a tengerpartokon, nem ritkán egy állam fennhatósága alatt, mint például a föníciai kereskedővárosok. Bár a vízi utak olcsóbbak és talán biztonságosabbak is voltak, csak idő kérdése volt, hogy a közlekedés forgalmának egy jelentős része a kontinens belseje felé helyeződik át. Európában az állandóan hajózható folyamok száma csekély volt, ráadásul nem léteztek olyan folyóvízi útvonalak, amelyek a kontinens különböző pontjait, vagy Európát és Ázsiát összeköthették volna. Nem volt más megoldás tehát, mint a szárazföldi útvonalak kiépítése. A kor technikai színvonalán azonban gyakorlatilag csak egy szuperhatalom, a Római Birodalom volt képes megfelelő minőségű úthálózat kiépítésére. Ez olyan sikeres és tartós megoldásnak mutatkozott, hogy a Birodalom bukását követően, még évszázadokig ezek az utak voltak használatosak Európa területén. A Római Birodalom bukását követően több kisebb szuverén államalakulat jött létre, amelyeknek kisebb-nagyobb mértékben együtt kellett működniük. Egy ilyen, a kölcsönös érdeken alapuló együttműködési terület a közlekedés, mivel az államok közötti kapcsolattartás, valamint a kereskedelem hatékonyságának egyik elengedhetetlen feltétele a megfelelő minőségű közlekedés megteremtése. A történelem bebizonyította, hogy a közlekedés igazgatásának kérdése nem állhat meg az egyes államok határainál, alapvető elvárásként jelentkezik, hogy az államok közlekedési hálózatait megfelelően összekapcsolják, olyan formán, mintha az egyes államok saját közlekedési hálózata egy egész szerves részét képezné. A technikai fejlődés ebben a kérdésben gyakorlatilag csak annyi változást hozott, hogy amíg a gépi közlekedés nem létezett, a nemzeti közlekedések összehangolásának legfőbb indokát a célszerűség, a termékek, személyek, az információ és a kultúra célba juttatásának gyorsasága jelentette. A gépesített közlekedés megjelenése és elterjedése azonban más kihívásokat is hordozott magában. A gépjárművek alkalmazása nemcsak előnyöket, hanem veszélyeket is rejt magában, ennek eredményeként egyre hangsúlyosabban jelentkezett a biztonság szempontja is. A gépjárművek elterjedése sem áll meg egy ország határánál, tehát a szabályozásnak a biztonság követelménye kapcsán is nemzetközinek kell lennie.