Egyes ágazatokban az igazgatási feladatok hatékonyan csak nemzetközi együttműködéssel valósíthatók meg az által, hogy határokon átnyúló kérdéseket kell megoldani. Ilyen terület például a környezetvédelem, ahol a környezetre gyakorolt káros hatások nyilvánvalóan nem álnak meg az országhatároknál. De ilyen a közlekedés területe is, hiszen a közlekedés akkor működik hatékonyan, ha az a zavartalan nemzetközi forgalom lebonyolítását is lehetővé teszi. Ez csak oly módon képzelhető el, ha a közlekedés nemzetközileg egységes szabályokon nyugszik, valamint, ha a közlekedési infrastruktúra nem csak nemzetileg, hanem nemzetközileg is összehangolt és tulajdonképpen egy egységes hálózatot képez. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy az egyes államok a közlekedést érintő valamely kérdések tárgyában valamilyen megállapodást kötnek, amelyben egyrészt egységesen rendezik a megoldandó kérdést, mint a már említett közúti jelzések kérdését. Másrészt az állíró államok kötelezettséget vállalnak a szerződésben foglaltak saját jogrendszerükbe való beiktatására, és azok végrehajtására. Hazánk több ilyen tárgyú nemzetközi szerződéshez is csatlakozott, ilyenek a már említett 1926-ban Párizsban, vagy az 1931-ben Genfben megkötött egyezmények. Gyakran előfordul, hogy a szupranacionálisnak nevezhető egyezmények mellett szükséges valamely a közlekedés tárgykörét érintő kérdést szűkebb körben csak egyes államok egymás közötti viszonyában rendezni. Tipikus esetkör, amikor a szomszédos államok a határforgalomhoz kapcsolódó kérdéseket rendeznek egymás között, bár ezek tartalma általában nem csak a közlekedés kérdéséhez kapcsolódik. előfordul, hogy a közlekedés biztonsága tárgyában szükséges ilyen szűkebb körű megállapodásokat kötni. Példaként említeném a 2012. évi CLXX. törvénnyel kihirdetett, a Bolgár Köztársaság, a Horvát Köztársaság, Magyarország és az Osztrák Köztársaság között, a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértések miatt alkalmazott jogkövetkezmények határon átnyúló végrehajtásának elősegítése tárgyában, 2012-ben Mátraházán kötött megállapodást. Az állam nemzetközi feladatai körében mindenképpen szükséges kiemelni, hogy hazánk 2004-től az Európai Unió tagállama, és mint ilyen, kötelezettséget vállalt a közösségi jog betartására, amely természetesen közlekedési tárgyú szabályokat is tartalmaz. Ennek eredményeként mára elmondható, hogy a közlekedést érintő hatályos hazai szabályozás csak az Európai Unió jogával összhangban születhet meg. Mivel az Európai Unió elsősorban gazdasági közösség, értelemszerűen a közösségi politika, illetőleg az ennek eredményeként született jogi szabályozás tárgykörét tekintve jellemzően a gazdasághoz kötődő kérdésköröket rendez. Ilyen kérdéskör a közlekedés is, amelyet a közösségi jog több szempontból érint. Nézzünk néhány példát a közösség által alkotott a tagállami közúti közlekedést érintő szabályokra: