(1) Az éliszi Pürrhón Pleisztarkhosz fia volt, miként erről Dioklész is beszámol. Apollodórosz azt állítja Krónikáiban, hogy korábban festő volt, és Brüszónnak, Sztilpón fiának [vagy tanítványának?] volt a tanítványa,9 ahogy Alexandrosz a Filozófusiskolák című művében mondja. A későbbiekben Anaxarkhosz tanítványa lett, akit mindenhová elkísért, úgyhogy még az indiai „meztelen filozófusokkal”, valamint a mágusokkal is találkozott. (2) Valószínűleg ebből a forrásból merítve gyakorolta ilyen emelkedett módon a filozófiát, melynek a megragadhatatlanságban és ítéletalkotás felfüggesztésében álló fajtáját bevezette…10 (3) Ugyanis azt szokta mondani, hogy semmi sem helyes, sem helytelen, sem jogos, sem jogtalan, és hasonlóképpen minden esetre érvényes, hogy semmi sem létezik valójában,11 és hogy az emberek minden tevékenységét a konvenció és a szokás vezérli,12 minthogy egyetlen dolog sem inkább ez, mint éppen az. (4) Életében is ezeket az elveket követte, nem tért ki semmi elől, nem óvta magát semmitől, mindennel egyenesen szembement, amivel csak találkozott, legyen szó szekérről, szakadékról, kutyáról, és általánosságban semmit sem bízott az érzékszerveire. Azonban, mint erről a karüsztoszi Antigonosz beszámol, követői mellette voltak és vigyáztak rá. Ainészidémosz ezzel szemben azt állítja, hogy filozófiájának a véleményfelfüggesztés volt a vezérelve, de élete és cselekedetei során körültekintően járt el. Kilencvenéves koráig élt.