(1) Egyeseket megtéveszt azoknak a benyomásoknak a különbsége, melyek látszólag ugyanazon érzékelhető tárgytól – például látható dologtól – jutnak el hozzánk, aminek következtében a tárgy másféle színűnek vagy alakúnak látszik, vagy valami más módon megváltozott formában jelenik meg. Ugyanis azt feltételezték, hogy az ily módon különböző és egymással ellenkező benyomások közül egyeseknek igazaknak kell lenniük, a velük ellentéteseknek viszont hamisaknak. Ez együgyű felfogás, olyan embereké, akik nem látják át a dolgok valódi természetét. (2) Mert a szilárd testet nem egészében látjuk – hogy a látható dolgok példájánál maradjunk –, hanem csak a szilárd test színét.255 A szín részben közvetlenül rajta van magán a szilárd testen, mint a közeli és mérsékelt távolságra lévő tárgyak esetében; részben viszont a szilárd testen kívül és a mellette lévő helyeken áll fenn, mint a nagy távolságról szemlélt tárgyak esetében;256 utóbbi a közegben megváltozik és saját alakot nyer, s olyan benyomást hoz létre, amilyen módon igazság szerint maga is létezik. (3) Tehát amint nem a megütött ércben, és nem is a kiáltó ember szájában létrejövő hangot halljuk, hanem azt a hangot, amely eljut érzékelésünkhöz, és ahogyan senki nem mondja, hogy a messziről halk hangot halló ember hamisan hall azért, mert ha közelebb megy, hangosabbnak hallja, (4) úgy nem mondanám, hogy a látás csalatkozik, mert nagy távolságról kicsinek és kerekdednek látja a tornyot, közelről viszont nagyobbnak és négyszögletűnek, hanem inkább azt mondanám, az igazat mondja, mivel amikor az érzékelhető tárgy257 kicsinek és ilyen-és-ilyen alakúnak tűnik az érzékelésnek, akkor valóban kicsi és ilyen alakú, mivel a levegőn keresztüli mozgása során letöredeznek a képmások szélei, amikor viszont nagynak és más alakúnak látszanak, ugyanígy nagy és más alakú – csakhogy a kettő már nem ugyanaz; mert az a vélelem, hogy ugyanaz a közelről és a távolról szemlélt benyomást keltő tárgy, a kimarjult ítélet műve. (5) Az érzékelésre csak az tartozik, hogy a jelenlévő és őt mozgásba hozó tárgyat – például színt – észlelje, az már nem, hogy megítélje, más az a tárgy, ami itt van, más az, ami ott. (6) Ezért a benyomások mind igazak, <a vélemények viszont nem mind igazak>, hanem valamiképp különböznek egymástól. Az utóbbiak közül ugyanis egyesek igazak, mások hamisak, mivel a mi ítéleteink, melyek benyomásainkon alapulnak, s egyes dolgokat helyesen, másokat hibásan ítélünk meg, vagy mert hozzáteszünk és hozzáadunk valamit benyomásainkhoz, vagy mert elveszünk belőlük, s általában meghamisítjuk az értelem nélküli érzékelést.