(1) Tehát a vélekedések közül Epikurosz szerint egyesek igazak, mások viszont hamisak. Igazak azok, amelyeket bizonyíték támaszt alá, és nem szolgáltatnak velük szemben ellenbizonyítékot az önmagukban nyilvánvaló tapasztalatok, hamisak pedig azok, amelyeket ellenbizonyíték cáfol vagy nem támasztanak alá bizonyítékkal a nyilvánvaló tapasztalatok.281 (2) A bizonyíték általi alátámasztás annak nyilvánvaló tapasztalat révén történő észlelése, hogy a vélekedés tárgya épp olyan, amilyennek véltük. Például ha Platón messziről közeledik, és azt sejtem és vélelmezem a távolságnak megfelelően, hogy Platón az, s mikor közelebb jön, a távolság csökkenésével további tanúbizonyságot nyerek, hogy Platón az, s ezt maga a nyilvánvaló tapasztalat támasztotta alá bizonyítékkal. (3) Az ellenbizonyíték hiánya az, ha a tételezett és vélelmezett nem nyilvánvaló dolog következik abból, ami nyilvánvalóan megjelenik; például Epikurosz, mikor azt mondja, hogy létezik űr, ami nem nyilvánvaló, ezt nyilvánvaló ténnyel hitelesíti, tudniillik a mozgással; ugyanis ha nem volna űr, mozgásnak sem szabadna lennie, mivel a mozgó testnek nem volna helye, ahová átkerülhetne, mivel minden telített és tömör volna; ily módon a nyilvánvalóan megmutatkozó tények nem szolgáltatnak tanúbizonyságot a vélelmezett nem nyilvánvaló dologgal szemben, minthogy létezik mozgás. (4) Az ellenbizonyíték megléte viszont olyasmi, ami nem fér össze az ellenbizonyíték hiányával. Ez ugyanis a nyilvánvaló kiküszöbölése a nem nyilvánvaló tételezése útján. Például a sztoikus azt mondja, hogy nem létezik űr, nem nyilvánvaló dolgot fogadva el; s ha az egyiket ilyen módon tételezzük, vele együtt a másikat is ki kellene küszöbölnünk, ami nyilvánvaló, mármint a mozgást; mert ha nem létezik űr, szükségszerűen mozgás sem lesz, a korábban bemutatott módszer értelmében. (5) Ugyanígy a bizonyíték hiánya is ellenkezik a bizonyíték meglétével. Ez ugyanis nyilvánvaló tapasztalat általi szembesülés azzal, hogy a vélelmezett dolog nem olyan, amilyennek véltük. Például ha valaki messziről közeledik, a távolságnak megfelelően azt gyanítjuk, hogy Platón az, de a távolság csökkenésével nyilvánvalóan felismerjük, hogy nem Platón az. Az efféle helyzet a bizonyíték hiánya: hiszen a nyilvánvaló tapasztalat nem erősítette meg azt, amit vélelmeztünk. (6) Ezért a bizonyíték megléte és az ellenbizonyíték hiánya annak kritériuma, hogy valami igaz, a bizonyíték hiánya és az ellenbizonyíték megléte pedig azé, hogy valami hamis. Mindennek az alapja és talpköve az önmagában nyilvánvaló tapasztalat.