(1) Azok, akik támadják a hasonlóságon alapuló jelkövetkeztetést, nem veszik észre a különbséget az „amennyiben” előbb említett értelmei között,292 és aközött, ahogyan mi értjük az „amennyiben” kifejezést, például mikor azt mondjuk, hogy „amennyiben ember, halandó”. … (2) Mert ennek azzal való szükségszerű összefüggését abból állapítjuk meg, hogy ez minden általunk megfigyelt esetben együtt járt azzal, éspedig úgy, hogy találkoztunk ugyanazon fajból származó élőlényekkel, amelyek a többi tekintetben eltérnek egymástól, de az ilyen és ilyen közös jegyekben mind osztoznak. (3) Tehát az emberről azt fogjuk mondani, hogy amennyiben ember, annyiban halandó, mivel sok és sokféle emberrel találkoztunk, de soha nem találtuk úgy, hogy ez a járulékos tulajdonság változandó volna, vagy bármi az ellenkező nézet irányába térítene bennünket. (4) Ez tehát a módszer, amelynek alapján ebben az esetben és más megfelelő esetekben is alkalmazzuk az „amennyiben” kifejezést; e sajátságot az jelzi, hogy ez másként nem fordulhat elő, csak annak társaságában, és hogy az egyik szükségképpen kíséri a másikat. (5) Ez nem áll azon dolgok esetében, melyeket pusztán a jelük kiküszöbölése révén küszöböltünk ki. De ezekben az esetekben is az szolgál megerősítés293 gyanánt, hogy minden eset, amellyel találkoztunk, bír ezzel a kísérővel. Mert abból, hogy minden, a mi tapasztalatunk körébe eső mozgó dolog számos egyéb különbséggel bír, közös viszont bennük, hogy üres tereken át mozognak, vontuk le a következtetést, hogy ugyanez áll kivétel nélkül a nem nyilvánvaló dolgok esetében is.294 És azért állítjuk, hogy ha nincs, vagy nem volt tűz, akkor a füstöt is ki kell küszöbölnünk, mert azt láttuk, hogy a füst általában véve és minden esetben a tűzből válik ki. (6) Szintén elbuknak, amennyiben nem értik bizonyítási módszerünkben, hogy szerintünk a nyilvánvaló jelenségek nem támasztanak semmi akadályt. Mert nem elégséges az atomok minimális elhajlásainak elfogadásához a véletlenül és a mi cselekvésünk révén történő dolgok léte,295 hanem még azt is meg kell mutatnunk, hogy ezzel a nyilvánvaló jelenségek közül semmi más nem ütközik.296