(1) Hallhatjuk őket [a sztoikusokat], és számos írásukra akadhatunk, melyekben szembeszállnak az akadémikusokkal és ledorongolják őket azzal, hogy minden dolgot összezavarnak a „megkülönböztethetetlenségeik”539 révén, és azon erősködnek, hogy egyetlen minőséggel bíró egyed két szubsztanciában van meg. (2) Holott nem akad olyan ember, aki ne gondolná ezt, és – állításukkal ellenkezőleg – ne éppen azt tartaná meglepőnek és váratlannak, ha nem volna megkülönböztethetetlen mindvégig egyik galamb a másiktól, egyik méh a másiktól, egyik búzaszem a másiktól, vagy – mint a mondás tartja – egyik füge a másiktól. (3) Valóban ellenkezik viszont fogalmainkkal, amit ezek agyaltak ki és hirdetnek, ti. hogy egyetlen szubsztanciába két sajátos minőséggel bíró egyed kerülhet, és hogy ugyanaz a szubsztancia, melyben egy sajátos minőséggel bíró egyed van, mikor egy másik közeledik hozzá, befogadhatja azt és egyformán megtarthatja mindkettőt. Mert ha kettő lehet egyetlen szubsztanciában, akkor lehet benne három, négy vagy öt is, vagy meg sem tudjuk mondani, hogy hány. Nem arra gondolok, hogy különböző részeiben, hanem a meghatározatlanul sok egyed mind egyformán az egész szubsztanciában lesz benne. (4) Legalábbis Khrüszipposz azt mondja, hogy Zeusz és a kozmosz az emberhez hasonlít,540 a gondviselés pedig a lélekhez: amikor tehát a tűzzé válás bekövetkezik, akkor Zeusz, aki az istenek közül egyedül romolhatatlan, a gondviselésbe húzódik vissza, aztán, mikor egyesültek, egyetlen szubsztanciában, az aithérben folytatják életüket.