(1) De hogy ezt a problémát is magunk mögött hagyjuk, a helyes feltételes állítást is megragadhatatlannak fogjuk találni. (2) Philón752 ugyanis azt mondja, hogy a helyes feltételes állítás az, amelyik nem olyan, hogy igaz előtagból kiindulva hamis utótaghoz jut el. Például amikor nappal van, és beszélgetek, helyes feltételes állítás, hogy „Ha nappal van, beszélgetek”. (3) Diodórosz viszont csak azt a feltételes állítást tartja helyesnek, amelynek esetében nem volt és nem is lesz lehetséges, hogy a kijelentés igaz előtagból hamis utótaghoz jusson el.753 Szerinte az előbb említett feltételes állítás hamisnak bizonyul, mert abban az esetben, ha nappal van, de én éppen hallgatok, igaz előtagból kiindulva hamis utótaghoz jutott el; igaznak találja viszont azt a feltételes állítást, hogy „Ha a létezőknek nem oszthatatlan elemei vannak, akkor a létezőnek oszthatatlan elemei vannak”. Hiszen ez mindig olyan lesz, hogy „a létezőknek nem oszthatatlan elemei vannak” hamis előtagból kiindulva „a létezőnek oszthatatlan elemei vannak” – legalábbis szerinte – igaz utótagjához jut el. (4) Akik az „összetartozást”754 bevezetik, azok szerint meg akkor helyes egy feltételes állítás, ha az utótagjának ellentmondó állítás ütközik az előtaggal. Így szerintük az eddig említett feltételes állítások mind hibásak, ellenben a következő helyes: „Ha nappal van, nappal van.” (5) Akik szerint pedig a „bennefoglaltatás”755 a mérce, azt mondják, hogy igaz az a feltételes állítás, amelynek az utótagja lehetőség szerint benne foglaltatik az előtagban. Nézetük szerint a „Ha nappal van, nappal van” és minden más kettőzött feltételes kijelentés minden bizonnyal hamis, hiszen lehetetlenség, hogy valami saját magát tartalmazza. (6) Nos, úgy tűnik, ebben a nézetkülönbségben valószínűleg nem lehet döntésre jutni.