(1) A következtetés, mint Krinisz mondja, az, ami egy vagy több premisszából,768 egy járulékos premisszából és egy zárótételből áll.769 Például: „Ha nappal van, világos van. Mármost nappal van. Tehát világos van.” Itt a „ha nappal van, világos van” premissza, a „mármost nappal van” a járulékos premissza, a „tehát világos van” pedig a zárótétel. (2) A módozat770 mintegy a következtetés formája. Például: „Ha az első, akkor a második. Mármost az első. Tehát a második.” (3) A „következtetés-módozat”771 az említett kettő ötvözete. Például: „Ha Platón él, akkor lélegzik. Mármost az első. Tehát a második.” A következtetés-módozatot azért vezették be, hogy a hosszú következtetési sorok esetében ne kelljen megfogalmazni a járulékos premisszát és a következtetést, hanem közvetlenül el lehessen jutni a zárótételhez: „Mármost az első. Tehát a második.” (4) A következtetések közül egyesek érvénytelenek, mások érvényesek.772 Érvénytelen a következtetés, ha a következtetés zárótételének kontradiktórikus ellentéte nem ütközik a premisszák konjunkciójával. Például: „Ha nappal van, világos van. Mármost nappal van. Tehát Dión sétál.”773 (5) Az érvényes következtetések közül egyeseket egyszerűen érvényesnek neveznek (a genosz alapján), másokat „szillogisztikusnak”. Szillogisztikusoknak azokat a következtetéseket mondják, amelyek bizonyíthatatlanok, vagy egy vagy több alapszabály774 segítségével ilyenekre vezethetők vissza. Például: „Ha Dión sétál, <Dión mozgásban van. Mármost Dión sétál.> Tehát Dión mozgásban van. (6) Sajátos értelemben érvényesek azok a következtetések, amelyek levezetik ugyan a zárótételt,775 ám nem szillogisztikusan. Például: „Nem áll, hogy nappal van, és éjszaka van. Mármost nappal van. Tehát nem áll, hogy éjszaka van.” (7) „Nem-szillogisztikusak” azok az érvek, amelyek hihetően összehasonlíthatók ugyan a szillogisztikus érvekkel, de nem vezetik le a zárótételt. Például: „Ha Dión ló, akkor Dión élőlény. <Mármost nem áll, hogy Dión ló.> Tehát nem áll, hogy Dión élőlény.” (8) Azután bizonyos következtetések igazak, mások hamisak. Igazak azok a következtetések, amelyek zárótételéhez igaz premisszákból jutunk el. Például: „Ha az erény hasznunkra van, akkor a hitványság árt. <Mármost az erény hasznunkra van. Tehát a hitványság árt.> (9) Hamisak azok a következtetések, amelyek premisszáiban van valami hamisság, vagy amelyek érvénytelenek, mint ez: „Ha nappal van, világos van. Mármost nappal van. Tehát Dión él.”776 (10) Vannak még azután lehetséges és lehetetlen, szükségszerű és nem szükségszerű érvek is. (11) És vannak bizonyos „bizonyíthatatlan”777 következtetések is, amelyek onnan kapták a nevüket, hogy nem igényelnek bizonyítást. A tekintélyek véleménye megoszlik pontos számukat illetően; Khrüszipposz mindenesetre öt ilyet említ, amelyek révén valamennyi következtetés felépül. Ezeket használják az érvényes következtetésekben, a szillogizmusokban és a következtetési módozattal megadott érvekben. (12) Az első bizonyíthatatlan következtetés az, amelyben a teljes következtetést egy feltételes állítás, annak előtagja és zárótételként annak utótagja alkotja, mint például: „Ha az első, akkor a második. Mármost az első. Tehát a második.”778 (13) A második bizonyíthatatan következtetés az, amelyet egy feltételes állítás, az utótag kontradiktórikus ellentéte, valamint zárótételként az előtag kontradiktórikus ellentéte alkot, mint például: „Ha nappal van, világos van. <De nem áll, hogy világos van. Tehát nem áll, hogy nappal van.>779 Hiszen itt a járulékos premisszát az utótag kontradiktórikus ellentéte adja, a zárótételt pedig az előtag kontradiktórikus ellentéte. (14) A harmadik bizonyíthatatlan következtetés az, amelyben egy tagadott konjunkció és a konjunkció egyik tagjának tételezése útján a konjunkció másik tagjának kontradiktórikus ellentétéhez jutunk zárótételként. Például: „Nem áll, hogy Platón halott és Platón életben van. Mármost Platón halott. Tehát nem áll, hogy Platón életben van.” (15) A negyedik bizonyíthatatlan következtetés, amelyben egy diszjunktív kijelentés és a diszjunkció egyik tagjának tételezése útján a diszjunkció másik tagjának kontradiktórikus ellentétéhez jutunk mint zárótételhez. Például: „Vagy az első, vagy a második. Mármost az első. Tehát nem áll a második.” (16) Végül az ötödik bizonyíthatatlan következtetés az, amely egy diszjunktív kijelentésből, a diszjunkció egyik tagjának kontradiktórikus ellentétéből és a diszjunkció következtetésként megfogalmazott másik tagjából áll, mint például: „Vagy nappal van, vagy éjszaka. Mármost nem áll, hogy éjszaka van. Tehát nappal van.”780