Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Sextus Empiricus, A tudósok ellen 7.253–260955

(1) Míg a régebbi sztoikusok azt mondják, hogy ez a megragadó benyomás az igazságkritérium, a későbbiek956 hozzáteszik: „amennyiben nem akadályozza semmi”. Előfordul ugyanis, hogy megragadó benyomással rendelkezünk, a külső körülmények miatt azonban mégsem adunk hitelt neki. (2) Amikor például Héraklész Admétosz elé állította Alkésztiszt, miután felhozta az alvilágból, Admétosz megragadó benyomással rendelkezett Alkésztiszról, mégsem adott hitelt neki…, mert úgy gondolkodott, hogy Alkésztisz meghalt, a halottak pedig nem térnek vissza, legfeljebb egyes szellemek bolyonganak időnként… (3) Ennélfogva a megragadó benyomás nem abszolút módon az igazság kritériuma, hanem csak akkor, ha akadálytalan. Egyedül ez a nyilvánvaló és erőteljes benyomás olyan, hogy úgymond a hajunknál fogva megragad bennünket és ellenállhatatlanul jóváhagyásra késztet, s nem szorul rá semmi másra, hogy ilyenként érjen bennünket, illetve hogy felismerjük a más benyomásoktól való különbözőségét. (4) Ezért is van, hogy minden ember, aki valamit pontosan meg akar ragadni, úgy látszik, a maga jószántából éppen ilyen benyomáshoz igyekszik eljutni. Így van ez például a látható dolgok esetében, amikor csak homályos benyomásunk van a tárgyról. Erőltetjük a szemünket és közelebb megyünk a látott tárgyhoz, hogy semmiképpen ne tévedjünk; megdörzsöljük a szemünket, és általában véve mindent megteszünk, hogy nyilvánvaló és erőteljes benyomást szerezzünk arról a dologról, amelyet meg akarunk ítélni, mint aki úgy véli, ettől függ, hogy hitelt érdemlő lesz-e a megragadás. (5) Ezenfelül lehetetlen az ellentétes tételt állítani: aki elveti azt az állítást, hogy a kritériumnak benyomásnak kell lennie, miután valamely más benyomás fennállása következtében van ebben az állapotban,957 szükségképp megerősíti, hogy benyomás a kritérium. (6) Hiszen a természet mintegy világosságként adja számunkra az igazság felismeréséhez az érzékelőképességet és az általa létrejövő benyomást. Így hát képtelen dolog volna lemondanunk e nagyszerű képességről – vagyis mintegy megfosztani magunkat a fénytől. (7) Mert ugyanúgy, ahogy rendkívüli képtelenség volna elismerni, hogy vannak színek és hogy ezek különböznek egymástól, de ugyanakkor kétségbe vonni a látást magát mint nem létező és megbízhatatlan valamit, vagy elfogadni, hogy vannak hangok, de azt mondani, hogy nincs hallás (hiszen ezek által észleljük a színeket, illetve a hangokat, s ha ezek nincsenek, színeket és hangokat észlelni sem lehet), úgy az, aki elismeri, hogy vannak dolgok, de elveti az érzékelésből származó benyomásokat, teljességgel agyalágyult, és a lélek nélküli dolgokkal teszi magát egyenlővé.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave