(1) Semmi másért nem „közös”1027 (koinon) jel, mint azért, mert képes létezni, akár létezik a nem nyilvánvaló dolog, akár nem. Így ha valaki úgy véli, hogy ez és ez derék ember, mivelhogy gazdag, azt mondjuk, hogy hasznavehetetlen és közös jelre támaszkodik, hiszen számos olyan gazdag embert találunk, aki rémes alak, miként persze sok derekat is. Következésképpen a sajátos jel,1028 amennyiben valóban kényszerítő erejű, nem létezhet másként, csakis azzal a dologgal együtt, amiről azt mondjuk, hogy szükségszerűen hozzá tartozik a jelhez, vagyis a nem látható dologgal együtt, aminek a jele… Ez pedig a jelkövetkeztetés kiküszöbölésen alapuló módszere révén történik.1029 (2) Továbbá azon kivételes dolgok vonatkozásában, amelyek az általunk ismert helyeken fordulnak elő, a hasonlóságon alapuló módszer1030 nem tűnik kényszerítő erejűnek – ha egyszer sok különböző kő között egyetlen van, ami vonzza a vasat (ti. amit mágnesnek vagy másként „Héraklész-kőnek” neveznek), s egyedül a borostyánkő vonzza a pelyvát, vagy a négyszer négy az egyetlen olyan négyzetszám, amelynek kerülete megegyezik a területével.1031 Hogyan tudnánk tehát megmondani, hogy nem létezik olyan emberfajta, amely egyes-egyedül nem pusztul el, ha átszúrják a szívét? Tehát abból, hogy a számunkra ismert emberek belepusztulnak abba, ha átszúrják a szívüket, nem következik szükségszerűen, hogy minden ember ilyen. Ismerünk bizonyos kivételes eseteket, mint amilyen az alexandriai ember, aki fél könyök1032 magas volt, de a feje hatalmas, s olyan, hogy állta a pörölycsapást is, s akit a balzsamozók mutogattak; vagy az az ember, aki nőként férjhez ment Epidauroszban, de később férfivá lett; vagy az a krétai férfi, aki megtalált csontjai méretének jeleiből következtetve 48 könyök1033 magas volt; vagy a pügmeusok, akiket Akóriszban1034 mutogatnak, s akik nyilván hasonlóak azokhoz, akiket Antóniosz nemrégiben hozott Hüriából1035… (3) Amikor azt állítjuk, hogy mivel a számunkra ismert emberek halandók, valamennyi ember az, a hasonlósági elvet választva feltételezzük, hogy az ismeretlen helyeken élő emberek minden tekintetben hasonlók az általunk ismertekhez, így a halandóság tekintetében is, függetlenül ettől a következtetéstől.1036 Hiszen ha minden tekintetben hasonlók, akkor tökéletesen helyesen következtetünk arra a jelek alapján, hogy éppen ebben a tekintetben is azok. Mert a következtetés módja nyilván efféle lesz: „Mivel az általunk ismert emberek mind halandók, ha másutt is élnek emberek, akik az általunk ismertekhez minden más tekintetben, így a halandóság tekintetében is hasonlók, nyilván azok is halandók.” Hiszen ezt a következtetést már magában a jelben elfogadtuk.1037 Miben különbözne ez attól a jeltől, aminek alapján mi magunk jelkövetkeztetéseket vonunk le, ha feltesszük, hogy az emberek mindkét csoportja halandó, és valami effélét mondunk: „Mivel az általunk ismert emberek halandók, és ha másutt is élnek halandó emberek, ezek is halandók lesznek”? Ha azonban nem feltételezzük, hogy azok az emberek, akikre vonatkozólag jelkövetkeztetést vonunk le, a halandóság tekintetében is hasonlók, hanem azt, hogy ebben a tekintetben különböznek…, világos, hogy a jelkövetkeztetés elveszti kényszerítő erejét. Ezért az sem lesz szükségszerű, hogy az ismeretlen helyeken élő emberek halandók legyenek, vagy hogy azok a más emberek, akik minden más tekintetben hasonlók, a halandóság tekintetében azonban nem, ebben a tekintetben is hasonlók legyenek az általunk ismertekhez. (4) Általában véve, ha valaki azt állítja: „Mivel az általunk ismert emberek halandók, az emberek mindenütt halandók lesznek”, amennyiben ez egyenértékű annak állításával, hogy „Mivel az általunk ismert emberek abban a tekintetben és annyiban, hogy emberek, halandók, az emberek mindenütt halandók lesznek”, helytálló módon teszi meg ezt az állítást; de ha a halandóság másképp, csupán járulékosan tartozik az általunk ismert emberekhez, és így állítja, hogy „Mivel az általunk ismert emberek halandók, az emberek mindenütt halandók lesznek”, az állítás megalapozatlan lesz. Hiszen, Zeuszra, azért, mert az általunk ismert emberek rövid életűek, még nem állítjuk, hogy az akrothóoniak1038 is azok. Így tehát azt kell megmutatnunk, hogy az emberek abban a tekintetben és annyiban halandók, hogy emberek, ha a vizsgált következtetést úgy akarjuk felállítani, hogy kényszerítő erővel bírjon. Mivel azonban ezt a kiküszöbölés módszere révén tudjuk megmutatni, jobb, ha eltekintünk a hasonlósági módszertől.