(1) Továbbá, minden mozgás három dolgot kíván meg, ti. testeket, helyeket és időket: a testek végzik a mozgást, a hely az, amiben a mozgás történik, az idő az, ami alatt a mozgás történik. Mármost a mozgás vagy úgy történik, hogy mindezek végtelen sok helyre, időre és testre oszthatók, vagy úgy, hogy mindezek esetében egy részek nélküli, legkisebb nagyságnál megszűnik az osztás, vagy úgy, hogy némelyek közülük a végtelenségig oszthatók, mások esetében viszont egy részek nélküli, legkisebb nagyságnál megszűnik az osztás. De akár mind a végtelenségig oszthatók, akár mindegyiküknél megszűnik az osztás egy részek nélküli nagyságnál, <akár egyesek közülük a végtelenségig oszthatók, mások esetében viszont egy részek nélküli nagyságnál megszűnik az osztás>, azt fogjuk találni, hogy a mozgás magyarázata teli van nehézségekkel. (2) Vegyük őket sorra, az első állásponton kezdve a vizsgálódást, mely szerint mindegyikük végtelenségig osztható. Mármost ennek hívei azt állítják, hogy a mozgó test egy osztható távolság egészét egy és ugyanazon időben, egyhuzamban1244 teszi meg: nem úgy van, hogy először a távolság első részét saját első részével futja be, a másodikat sorban másodszor, hanem az osztható távolság egészét egyben, egyhuzamban1245 szeli át. (3) Ez képtelenség, és különféle módokon ütközik a nyilvánvaló jelenségekkel. Mert ha ezeket az érzékelhető testeket vesszük, s elgondoljuk, hogy valaki egy stadionnyi távolságot fut, mindenképp az derül ki, hogy az ilyennek az első fél stadiont kell megtennie először, aztán a másodikat sorban másodszor; hiszen teljes képtelenség azt feltennünk, hogy a stadionnyi távolság egészét egyben teszi meg. És ha az egyik fél stadionnyi távot két negyedrészre vágnánk, akkor először mindenképp az első negyed stadiont fogja megtenni; és ha még több részre vágnánk a távot, akkor ugyanígy. És ha futását úgy végezné, hogy a stadion meg van világítva, nyilvánvalóan nem egyszerre veti árnyékát a stadionra, hanem először egyik részére, másodszor egy másikra, harmadszor megint másikra. És ha a fal mellett futna, és piros festékes kézzel érintené azt, akkor nem egy és ugyanazon időben festi az egész stadionfalat pirosra, hanem sorban, az előbbi részeken kezdve. Nos, amit érvünk megmutatott az érzékelhető testekre vonatkozólag, el kell fogadnunk a gondolatilag megismerhető testekre1246 nézve is… (4) Tehát az a nézet, mely szerint a mozgás egyhuzamban történik egy távolságon, ennyire teli van nehézségekkel az említett férfiak számára. Sokkal több nehézség rejlik azonban ama nézetben, mely szerint a mozgás nem egyhuzamban történik egy osztható távolságon, hanem először az előbbi rész, aztán a következő kerül sorra. Mert ha így történik a mozgás, a mozgásnak nem lesz kezdete, ha egyszer a testek, a helyek és idők mind a végtelenségig oszthatók. Ugyanis ahhoz, hogy egy dolog megtegyen egy könyöknyi távot, először az első fél könyöknyi távot kell megtennie, a másodikat sorban másodszor. De ahhoz, hogy akár az első fél könyöknyi távot megtegye, át kell haladnia az egy könyöknyi táv első negyedén, aztán a másodikon. De ha öt részre osztjuk, akkor <az első ötödöt>, ha hatra, akkor az első hatodot. Mivel tehát a végtelen oszthatóság miatt minden első résznek további első része van, szükségképpen nem lehet semmiféle kezdete a mozgásnak, mivel a távolság részei és a test részei kimeríthetetlenek, és bármelyik rész, amit csak vennél közülük, további részekkel bír. (5) Ez volt tehát az illő válasz azoknak, akik azt állítják, hogy a testek, a helyek és az idők a végtelenségig oszthatók, vagyis a sztoikusoknak.