(1) Továbbá, a sztoikusok azt mondják, hogy a jelnek jelenvaló dolog jelenvaló jelének kell lennie. (2) Mert némely emberek megtévelyednek, és azt akarják állítani, hogy egy jelenvaló dolog egy elmúlt dolognak is lehet a jele, mint például: „Ha ez az ember varas, akkor ez az ember megsebesült.” Mert az, „hogy varas”, jelenvaló, mivel szemmel látható, de az, hogy megsebesült, múlt, mivel már nincsen sebe. Azt is akarják állítani, hogy egy jelenvaló dolog egy jövendő dolognak is jele lehet, ahogyan egy efféle feltételes állításban foglaltatik: „ha ez az ember megsebesült a szívén, akkor ez az ember meg fog halni.” Ugyanis azt mondják, hogy a szív sebe már jelen van, de a halál a jövőben. (3) Akik ilyen állításokat tesznek, nem számolnak azzal, hogy bár a múlt és a jövő különböznek, a jel és az, amire utal, még az ilyen esetekben is egy jelenvaló dolog, mely egy jelenvaló dologra vonatkozik. (4) Mert az előbbi példában… a sebesülés már megtörtént, és elmúlt, de az „ez az ember megsebesült” propozíció jelenvaló, bár olyasmiről mondjuk, ami már megtörtént. És ebben a példában: „Ha ez az ember megsebesült a szívén, akkor ez az ember meg fog halni”, a halál a jövőben van, de az „ez az ember meg fog halni” propozíció, bár jövőbeli dologról mondjuk, jelenvaló, mert már most is igaz.