(1) Ha tehát az „előzetes”1430 okokat megszüntetik, az általuk létrehozott eredmény megmarad, (2) a „fenntartó”1431 ok viszont olyan, hogy míg jelen van, megmarad az általa létrehozott eredmény is, de ha megszüntetik, megszűnik az eredmény is. A fenntartó okot azonos értelemben „önmagában teljes”1432 oknak is nevezik, mivel ez önmagában elégséges az eredmény létrehozására. (3) Míg ez az ok önmagában teljes tevékenységre utal, a „segédok”1433 segítséget jelöl, valamint egy másik okkal együttesen végzett szolgálatot. Ezért ha semmi eredményt nem hoz létre, akkor még csak segédoknak sem fogjuk nevezni, de ha létrehoz valamit, akkor feltétlenül okává válik a létrehozottnak, azaz annak, ami általa létrejön. Tehát a segédok az, aminek jelenlétében az eredmény létrejött; ha jelenléte eleve nyilvánvaló, hatása is eleve nyilvánvaló, ha nem nyilvánvalóan van jelen, hatása sem nyilvánvaló. (4) A „társult ok” [szünaition] szintén az okok neméből való, ahogyan a katonatárs katona és az ifjú-társ is ifjú. Tehát a segédok a fenntartó okot segíti, fokozva azt, ami az utóbbi által létrejön, a társult ok viszont nem ugyanehhez az elgondoláshoz1434 tartozik; ugyanis fennállhat akkor is, ha nincsen fenntartó ok. A társult okot ugyanis egy másikkal együttesen gondoljuk el, mely maga is képtelen arra, hogy önállóan létrehozza az eredményt, hiszen egyik ok a másikkal együtt lehet ok. (5) A társult októl a segédok abban különbözik, hogy a társult ok egy olyan másik okkal együtt hozza létre az eredményt, ami nem hozza létre önállóan azt, a segédok viszont, mivel nem önállóan hozza létre az eredményt, hanem egy másik okhoz adódik hozzá, működésével segít egy, az eredményt önállóan létrehozó okot abban, hogy az eredmény a legerőteljesebb módon jelentkezzék. A segédok leginkább annyiban növeli az ok erejét, amennyiben egy előzetes okból lett segédokká.