(1) Zénón, mint Platón is, elfogadja, hogy több, egymástól különböző erény létezik, úgymint bölcs belátás, bátorság, mértéktartás, igazságosság, mivel szerinte ezek, bár elválaszthatatlanok, különállóak és eltérnek egymástól. (2) Amikor viszont egyenként határozza meg őket, azt mondja, hogy a bátorság: bölcs belátás <azon dolgok vonatkozásában, amelyekben helyt kell állnunk; a mértékletesség: belátás azon dolgok vonatkozásában, amelyek esetében választanunk kell; a szó sajátos értelmében vett bölcs belátás: belátás> a cselekvést kívánó dolgok vonatkozásában, az igazságosság pedig: belátás az elosztást kívánó dolgok vonatkozásában – minthogy szerinte mindez valójában egy és ugyanazon erény, amely azonban a dolgokhoz viszonyított állapotainak megfelelően a cselekvésekben másnak és másnak mutatkozik. (3) E tekintetben pedig nemcsak Zénónról derül ki, hogy ellentmondásba kerül önmagával, hanem Khrüszipposzról is, aki megrója Arisztónt, amiért az azt állította, hogy az egyes erények egyetlen erény állapotai, (4) ugyanakkor támogatja Zénónt, aki az egyes erényeket az említett módon határozza meg. (5) Kleanthész pedig a Fizikai értekezésekben azt mondja, hogy a feszültség1644 a tűz lökése, és amennyiben ez a lélekben elegendő a ránk tartozó dolgok véghezvitelére, erőnek és hatalomnak nevezzük; ehhez szó szerint a következőket fűzi hozzá: „Ez az erő és hatalom, ha olyan dolgokban jelentkezik, amelyekben helyt kell állnunk, állhatatosság; ha olyan dolgokban, amelyek kitartást követelnek, bátorság; ha az érdemek vonatkozásában, igazságosság, és ha választás és viszolygás vonatkozásában, mértéktartás.”