(1) Khrüszipposz sok igen kifinomult és elmés érvet hozott fel ezzel az ellenvetéssel szemben;1685 de mindannak, amit erről írt, nagyjából ez a veleje. „Bár – mint mondja – igaz, hogy a végzet révén minden élőlényt valamiféle szükségszerű és uralkodó értelmes szándék kényszerít és köt, elménk aszerint van alávetve a végzetnek, hogy milyen a sajátos minősége.1686 (2) Ha ugyanis elménk kezdeti és természettől adott tulajdonságai egészségesek és hasznosak, mindazt az erőszakos külső hatást, amely őt a végzet részéről éri, simábban és akadálytalanabbul adja tovább. Ám ha durva, tudatlan, alkalmatlan és semmiféle nevelésre sem támaszkodhat, akkor, még ha a végzettől rámért szerencsétlenség csak csekély vagy elenyésző mértékben nehezedik is rá, saját dőresége és akaratlagos késztetése folytán szüntelenül vétkekbe és eltévelyedésbe taszítja önmagát. (3) És azt, hogy ez így történik, a dolgoknak az a természetes és szükségszerű rendje okozza, amit végzetnek nevezünk. Mert önmagában véve végzetszerű és következik a dolgok rendjéből, hogy a hitvány elme nem lehet meg vétek és eltévelyedés nélkül.” (4) Ezt egy valóban ideillő és szellemes példán keresztül szemlélteti. Ha egy kőhengert lejtős, meredek talajon meglöksz – mondja –, te nyújtod számára alágördülésének okát és kezdetét, ám azután már nem azért görög tovább, mert te teszed ezt vele, hanem mert ilyen a felépítése, és gördülékeny alakja van. Ugyanígy a végzet rendje, értelmes szándéka és szükségszerűsége az, ami az okok fajtáit és kiindulópontjaikat elindítja, ám elménk megfontoláson alapuló késztetéseit és cselekedeteit kinek-kinek a saját akarata és értelme irányítja. (5) Ezután az elmondottakkal összhangban a következőket mondja (és ezek a saját szavai): „ezért mondták a püthagoreusok is: »látni fogod, hogy az embereknek olyan bajaik vannak, amiket maguk választottak« – mert szerintük a károk, amelyeket az egyes emberek szenvednek, saját maguknak köszönhetően érik őket, és késztetésükből kifolyólag követik el vétkeiket és szenvednek kárt, és gondolkodásuknak és diszpozíciójuknak megfelelően.”1687 (6) Szerinte ezért nem kell tűrni vagy meghallgatni azoknak a semmirekellő, tehetetlen, kártékony vagy vakmerő embereknek a mentségeit, akik, mikor bűneiket és gaztetteiket rájuk bizonyítják, a végzet szükségszerűségében keresnek oltalmat, mint valami szentély menedékében, és azt állítják, hogy legnagyobb gaztetteiket nem saját esztelenségüknek, hanem a végzetnek kell tulajdonítani.